Blokkolva

Minta: Lazy Kathy

Fonal:  by Buci

Méret: mérhetetlen, de az általam választott két pontján biztos, hoyg 120 x 85 cm

Súly: 69 gramm

 

Mit is kezdjek vele - sorozat, első rész

Soha nem használtam, csak úgy van.
Revontuli kendő.

 

 

Ötlet?

Ez pedig

korábban készült el, tehát még a Holden Shawlette előtt, egy Gail, karácsonyi ajándékként. Az időben való ide-oda táncolás következő lépéseként majd mutatom, hogy most mit kötök, az nagyon izgalmas. Mármint nekem.

 

Saját festésű tolnai fingering. Nagyjából két évet állt a dobozomban.

Cuvée,

így nevezem a fonal színét, Bucitól kaptam, talán még nem is idén, hanem tavaly? Nem tudom, de nagyon szeretem, bár ehhez képest sokáig váratott magára az el/megkötése.A mintát a ravelry-ról szedtem, s ahoyg az velem gyakran megesik*, nem olvastam el a leírást, nagyjából semennyire sem, csak azt láttam, hoyg milyen szép a kendő alja azzal a csipkével. Így, mikor elkezdtem, derült ki, hogy jó hosszan harisnyakötés van, de nem bántam, elvégre az egyenletes kötést is gyakorolni kell, még akkor is, ha  blokkolás alatt a szemek a helyükre másznak, s kisimulnak. Akkor is.

Mikor végre a csipkerészhez értem, s felkészültem, hogy akkor mostantól koncentrálni kell, mert jön a java, akkor meg az derült ki, hogy  ez semmiség, ezt a kendőt ugyanis első csipkekendőnek ajánlja a tervező, belépő darabnak. Nekem az első csipkekendőm a Laminária volt Ercsu segédletével,  bár azt a szintet azóta sem léptem túl.

Hát, így történt, hogy megesett. Nem izgalmas, csak magamnak érdekes.

 minta: Holden Shawlette

fonal: tolnai gyapjú, fingering vastagság

szín: Bucilla festette, én cucée-nek hívom

súly: 85 gramm

méret: 64 x 136 cm

*ebben remek hárítás van, nem én teszem a dolgot, hanem velem egyszerűen csak ... megesik

Ujjgyakorlat,

azaz kössünk egyenletesen. Mármint próbáljunk.

1694. bejegyzés, melyben nem szeretek

Minden kötésbe nagy örömmel kezdek bele, érdekel, izgat, akarom és kell, és ez a lendület kitart egészen az utolsó sor utolsó szeméig, a leláncolásnál azonban már lankad a figyelem, s amint lekerül a tűről a kendő, érdeklődésem elillan, így szert kell tennem egy olyan emberre, aki blokkol és behúzkodja a szálakat, mert azt nem lehet, hogy a házban jelenleg van kendő blokkolás nélkül, van kendő blokkolva, de szabadon lógó szálakkal és elenyésző mértékben, de tényleg van kész kendő is.

Ez még nem az.

Azért, ha rendes (ön)vizsgálatot tartok, észre kell vennem, hoyg van félbehagyott kötés is, tehát akkor a fent leírtak bizonyos fenntartással veendők.

Kinek a

Shetland, kinek a Kiri, kinek a Gail. Nekem a Shaelyn. Elronthatatlan, gyors, egyszerű, szeretem.

Luca széke projekt,

lánykori nevén South Bay Shawlette.

Valahogy hetek óta ekkora, pedig horgolom.

Igaz, a horgolási tempómról sokat elárul, hogy amikor Szeged felé költöztettük* a Legkisebbet, akkor az út alatt 2, azaz kettő sort horgoltam meg. És nem azért, mert a sofőrünk száguldozott volna.

* óh, boldog békeidő!

LeReine

Blokkolás után.

 

 Minta: LeReine by Angela Tong

Fonal: tolnai gyapjú, saját festés

Súly: 80 gramm

Méret: 142 x 74 cm

Még mindig ott tarto

k, hogy keresem magamban azt a napot, amikor ezt a fonalat festettem, hogy mégis mire gondoltam, milyet szerettem volna, tetszett-e a végeredmény, meg ilyenek. Nem tudom, nem emlékszem, csak arra, hogy egy éve áll ez a fonal érintetlenül. Állt.

 

Most elkészült a kendő, blokkolódik, utána pedig meglátjuk. Lehet, hogy Fábry után, aki egy elöl-hátul sliccel ellátott alsónadrág kapcsán azt mondta, belevaló embert keres, szóval, én is azt mondom, keresem a hozzáillő embert.

SBS

Én úgy képzelem,  hoyg a horgolásnak/kötésnek olyannak kell lennie, amilyennek tervezték, ha nem olyan, akkor ez egyszerűen nem jó. Ezért éjszaka megint elkezdtem a SBS-t, ha jól számolom, ez volt a nyolcadik kezdés, ezúttal Barka Felhő Limonádéból.

Nem kel sajnálni, kimondottan jót tesz nekem, hogy nagyon kell figyelnem, nagyon kell koncentrálnom, az egyébként módszeresen szétugráló gondolataimat igyekszik kordában tartani. Mindig nehéz helyzetekben kezdek el valami újat megtanulni. Rendben van ez így.

Egyébként megfigyeltem, hogy egy dolog zavar a horgolásban, mégpedig az, hoyg nem tudok belekapaszkodni, a kötésnél ott a két tű, fogni kell, tartani kell, hogy ki kit, az lehet kérdés, itt még a már meghorgolt darabot is csak félte fogom, ezen sürgősen változtatni kell.

A tegnapi észrevételek nagyon hasznosak voltak,  s bár most már nagyon figyelek a középső szemre, nem mindig sikerül a közepébe szúrnom,   úgy képzelem, ennek az az oka, hogy rájöttem, szorosan kell horgolnom, különben nem látszódnak a féldombok, a szorosságtól viszont küzdenem kell  a jó helyre való öltéssel. Jól gondolom?

Shawlette, azaz sólet

Olybá tűnik, nem megy a horgolás. Mármint képes vagyok egy tűvel a szálakat összefűzögetni, képes vagyok mindenféle pálcát csinálni, most már talán meg tudom különböztetni a szemeket egymástól, de még a rajzos ábrát is megértem (inkább, mint a leírást, azt a kötésnél sem), csak ez valahogy nem áll össze egy kendővé.

Például itt van ez az... izé, mert South Bay Shawlette-nek nem nevezhetjük mégsem. Még ha annak indult, akkor sem.

Megnéztem az univerzumban kerengő szinte összes SBS képet, úgy állnak a szemek, mint aratáskor a búzakévék, rendben, minden szem jó helyen van, minden szem kellőképpen laza, az enyém meg...

Túl szoros? Túl laza? Nem megfelelő a horgolótű mérete a fonalhoz? Túl színes a fonal?Nem egyenletes? Vagy micsoda...

Én ezt úgy szeretném élvezni, érzem, hoyg tudnám, gondolom, ezért nem hajítottam még el.

A fonalat én

festettem, s mindig félretettem, mert hát ugyan mi készülhet ebből, s ha készül is valami, ki fogja hordani, senki. Most mégis sorra került, mivel a nap tüze kizárólag ebben a formában hajlandó velem érintkezni.

Egyébként pedig miért kellene mindennek praktikusnak és esztétikusnak lenni egyszerre.

Az viszont

igaz, hogy most a monotonitást nem bírom, swallowtail-t például nem akarok többet kötni, nem bírok átvergődni ezen a tizennégy ismétlésen, három sort ismétlek végtelenített sorokon keresztül, alig  várom a nuppokat, óh, a nuppok birodalma, az ismeretlen területen bolyongás, a kihívás kora, akkor lesz végre miért mérgelődnöm, kinyílhatnak a csapok, felszínre törhetnek az elfojtott indulatok, mondom, most nem bírom a monotonitást, ezt írjuk az előző poszt" mentségére.

 

" nem a könyv, csak a poszt mentségére

Ezzel a kendővel

meg úgy jártam, hogy egyedül nekiálltam, nem kértem segítséget, pedig benne volt egy olyan jelölés, vov, amit én teljesen más kontextusban ismerek ugyan, de itt nem értettem, ezért aztán gondolom is, hogy nem jól oldottam meg, de nem érdekelt. Most sem.

A blokkolást továbbra is utálom, de már az sem érdekel, egy, mert Kriszta megmondta, hogy olyan nincs, hogy úgy kell, kettő, hogy tök mindegy, mert minden kendőt a nyakam köré csavarok", így aztán nem is értem, elég lenne mindig csak egy mintát kötni, csak mondanám, hogy Little leaves, meg Gail, meg izé.

 

Egyébként Springtime Bandit a minta, Rikker-féle fonalból kötöttem, s bár ez meg a képen nem látszik, de halvány szürke-halvány rózsaszín, mondhatnám, seszínű.

Mostanában sapkát is horgolok hozzá, azzal meg úgy jártam, hogy láttam, nem lesz elég a fonal, visszabontottam, kisebbre vettem, mert úgyis elég nagynak nézett ki, aztán láttam, hogy még mindig nem elég, megint visszabontottam, mert még mindig nagynak nézett ki, végül a fonal elég lett, csak a fejemre nem fér rá a sapka. Illetve fülig ér. Legalább az.

"régebben meg a pasikat az ujjam köré, sic transit gloria mundi

Az ország,

melynek zászlaja csíkos, de még egy növény három levélkéje is díszíti, hogy ez egy másik földrészen van,  ez oké, egészen biztos, hogy boldog emberek élnek arrafelé, ez is rendben van, rasztával, élénk színű italokkal, persze, minden hihető, még az idehaza nem ismert szavak is, csomaládé, meg omala virág, értem én, más világ az, ez van, az azonban elgondolkodtató, hogy több leírásban is fel-felbukkan a kannabisz, azaz dekk, vagyis spangli, magyarul fű, nem tudom, ezt most velem hozták összefüggésbe a résztvevők vagy kizárólag a neszesszerrel, ami pedig mégiscsak én vagyok, elgondolkodtató, bizonyisten.

A nyertes pedig zsuzsi, ki teheti, olvassa el a meséjét, én ezzel a magam által kötött nem nagy, de annál szebb színű Gail kendővel jutalmazom. Mondtam, hogy meglepetés.

Jó, hogy van bennetek játékosság, nekem ez nyereség, nektek (remélem) természetesség. Köszönöm!