Multifunkcionális

Mégis, hogyan lehet reklámozni úgy egy terméket, hogy étrendkiegészítő és intimgél? De komolyan.

Színezgetve

Egyre kevesebb táskás fényképet rakok fel ide, az olcsó sikert hajhászom, így is mondhatjuk, hiszen a FB-on nyomni egy lájkot senkinek semmibe nem kerül, én pedig még ennek tudatában is örülök nekik. Könnyű engem megtéveszteni mosolyra fakasztani.:)

Azért mégiscsak megkérdezem, hogy szerintetek milyen fület rakok én erre az alapra és egyáltalán, milyen táska lesz ez? Most aztán majd jól kiderül az igazság, érdemes-e mutatnom táskákat vagy maradjak a betűknél. Esetleg ott sem, hahahaha.

Írjatok sokan. Sokat. Sokszor. Sokadjára.

Egy kérdés, egy válasz

Két alkalom elég volt ahhoz, hoyg rájöjjek, wamp előtti nap (hét) már semmi magasröptű gondolat nincs énbennem, csupán közönséges  földiek, a filozofálás a köztes időszakokra korlátozódott. 

És ha már wamp, szeretném megkérdezni társaimat, hogy wamp előtt ugye náluk is iszonyú disznóól van? Kérem a nem-mel  válaszolók távolmaradását.

Az is régen volt, amikor

én takarót és fecnikből, mint valami óriási tengeri lénnyel (meg a  vele kapcsolatos bizonytalanságommal) küzdök, közben pedig óhatatlanul emlékezem, meg vágyakozom, ötleteim is vannak, meg kellene valósítani néhányat, csak úgy, saját kedvre és örömre, a hasznosság érzete nélkül.

Mikor készítettetek valami ilyesmit, meséljetek! :o)

A fazekas meg a keramikus, avagy kutassunk közvéleményt / Opinion- poll

Engem borzasztóan izgat ez az iparművész-képzőművész-kézműves témakör, azt gondolom, hogy ebben legalább jól látom, tudom a magam helyét, önazonosításom működik.

ZM képzőművész, ennek megfelelően körbe vagyunk véve iparművészekkel, képzőművészekkel, így aztán ez a kérdés számtalan helyen felvetődött már, nincs új a nap alatt, van jótékony vita bőven, részese is vagyok/voltam mindezeknek.
Én nem gondolom, hogy a varrástudás iparművésszé tesz valakit, ehhez azért több kell, állandóan termelődő ötletek, megújuló design, technikai tökéletesség, profizmus, stb. Persze, az Iparon végzettek egyértelműen iparművészek, de nekem ez nem jelent kizárólagosságot, ennél azért tágabb a kör, viszont jelent(het) kiindulópontot, mércét. Esetemben a rajztudás teljes hiánya elég ahhoz, hogy a körből magamat kizárva érezzem, s nincs is ezzel baj (mondjuk, tudom, hová fordulhatok rajzért, de ez egy másik történet).
A zsűriztetéssel az a bajom, hogy ismerem a hátterét, tudom, hogyan zajlik ma, s hogyan zajlott régen, de azt is tudom, hogy mi a különbség a képzőművészeti, s az iparművészeti zsűriztetés között, mintha Usian Bolt és jómagam állnánk neki a 100 méteres síkfutásnak. Nem tudhatom, mit hoz a jövő, de egyelőre nem érzem, hogy az öndefiniálásomban ez sokat nyomna a latban, legfeljebb az eladásnál lehet jó hátszél, arról nem is szólva, hogy voltam én iparművésszel vásárban (vásárlóként), s hallottam az egyes termékekről szóló, tényekkel alátámasztott véleményét, fejet is hajtottam.

A kézművesség az a hely, ami elég tág és elég befogadó ahhoz, hogy az ember jól érezhesse magát benne, lehet feszegetni a kereteit, sőt, ki is lehet nőni, átlépni a határait, de adhat kényelmes meleget is, az ember jól érezheti magát benne, adhat biztonságot, kinek éppen mit, arról nem is beszélve, hogy ezen belül lehetnek különböző alkategóriák is, attól függően, mi a résztvevő profilja, létezhet textilműves is, igen.

Magamról azt gondolom, hogy van valamekkora varrástudásom, ami fejlődhet (mindig van hová), vannak saját ötleteim, saját szabásmintáim, saját terveim, saját megvalósításaim, de vannak olyan termékeim, amelyek egy adott szabásminta alapján keletkeztek, s a hozzáadott érték legfeljebb a magam ízlése által kiválasztott textil lehet, amit szintén nem én terveztem, ugyebár. Van olyan termék, amelyet az ötlettől a megvalósulásig a magaménak mondhatok, (talán ezeket szeretem a leginkább, s ezek vannak túlsúlyban), de van, amelyik más ötlete alapján keletkezett.

Mondom, én úgy gondolom, tudom, hol vagyok, de József Attilával egyetértve azt mondom, "hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat", hát arra kérem az erre járókat, klikkeljenek a jobb oldali sávban feltett kérdésemre, mert ez fontos. Nekem mindenképpen.
Még valami: ez a bejegyzés rólam szól.

What do you think of my products belong to arts and crafts OR fine arts OR I am a craftsman OR a woman dealing with fabrics? It's relevant to define myself. Please, write me (as comment) your answer!

A Facebook és én / Facebook and me

Teljesen össze vagyok zavarodva ezzel a facebukkal, akárhányszor gondolom, hogy most aztán élek a benne rejlő marketinglehetőséggel, mindig elakadok, úgy az első percben. Pl. lett nekem egy zazálea-oldalam, de van egy, a saját nevem alatt futó adatlapom is, most aztán döntsem el, mit és hová töltök fel. Ezen túlmenően időnként automatikusan megjelenik a blogbejegyzésem, időnként nem, de amikor nem és magam feltöltöm az aktuális bejegyzést, akkor biztos, hogy előbb-utóbb ő is generálja, tehát vagy sehogy sem jelenek meg vagy duplán.
A zazálea oldalon nem nagyon enged fényképet feltölteni, ezt sem értem, ha igen, akkor egyesével, amit megunok, de a kezdőlapon akkor sem jeleníti meg, nagyon unom, nehogy töröljem magam tetőtől talpig.
Ti hogy csináljátok, mondjátok már meg nekem... :o(

Telling the truth I can't understand the operation of Facebook although I would like to make the best of its marketing-opportunity. It would be desirable if the post written on my blog appeared automatically but ... not. :o( It would be desirable if I could upload my photos but sometimes it doesn't allow to do it. :o( Sometimes I think I should delete my data... What do you think of it?

A Gail-ről szólva

A kötés esetében (nálam) tökéletesen működik az a minden tevékenységünk mögött húzódó elvárás, hogy maga a tevékenység, az út a fontos, nem a végeredmény. Szeretek kötni, mert megnyugtató, még akkor is, ha időnként csak meglepő konoksággal tudok a végére érni egy-egy projektnek, ha bontok és számolok, akkor is, jó ez nekem, azt érzem. A végeredmény már kevésbé izgat, emberi számítás szerint nem lesz szükségem annyi kendőre, sálra, stólára, amennyit szeretnék, s amennyit betervezem, meg egyáltalán, amennyi időt töltök a minta kiválasztásával, nézegetésével. (Ez utóbbi már egy másik történet része, majd később arról is.)

A Gail azért tetszett és tetszik nagyon, mert leveles a mintája, ez nekem kedves, persze, hogy meg szerettem volna kötni. Igen ám, de a minta... az kifogott rajtam. Nem mintha a levelek kialakítása meghaladta volna a jelenlegi kötőtudásom, a kettő éppen illeszkedik egymáshoz, de valahogy nehezen találtam magam a mintában. Pl. hogy hol lépek be a következő levéllel, kár, hogy ez nincs jelölve, végül én a 23. sornál folytattam a chart-ban jelölt mintát, nem tudom, jól tettem-e. Miután úgy láttam, levelek alakulnak ki, megnyugodtam, egészen addig, míg a fonalam alakulásából nem döntöttem az edging chart-ra való áttérésre, no, ez feladta a leckét nekem, fogalmam sem volt, hol kellene abbahagynom, hol elkezdenem, volt 1-2 este, míg rájöttem, de legalábbis megnyugodtam abban, hogy a minta 17. sora már Edging chart 1. sorának értelmezhető. Ami csak azért volt bonyolult (számomra), mert én az alapmintát viszont csak a 23. sortól ismételtem... és ez így ment estéről estére.

Hogy a blokkolásnál nem igazán sikerült a csipkeszél kialakítása, már meg sem lepődtem, ez nekem csak a Lamináriánál alakult előírásszerűen, utólag az a gondolatom támadt, hogy:
1. bármennyire is törekszem, még mindig nem elég laza a lezárásom
2. túlságosan kifeszítem (vagy valami ilyesmi)

Ennek függvényében örülök, persze, hogy örülök a dicsérő szavaknak, de ha valami ötlet, netán tapasztalat is lenne a megjegyzések között, annak is igen-igen tudnék örülni.


A kendő Melinda fonalából készült, olyan 380 méter ment bele, egyébként pedig 80 gramm, mérete 140x60 cm.

A kendő további sorsa egyelőre ismeretlen. :o)

Szeretnék

Like gombot a blogspotra, szeretnék... Ha valaki tudja és nagyon lassan mondja, talán meg tudom csinálni. Talán.

Ez most egy kérdés

Azokhoz fordulok, akik szoktak vásározni, de legalábbis voltak már vásárban, természetesen eladóként. Mekkora árukészlettel érdemes elindulni? Mi az a minimum, aminek meg kell lennie? Nem a szabály szerinti, mert olyan nyilván nincs, hanem a józan ész szerinti.
Tud valaki segíteni? Lehet jártas vidéki vagy éppen fővárosi vásárban, kis vásárban, nagy vásárban, minden tapasztalatra kíváncsi vagyok.

Sürgős is, kérdés is

Abban tud-e valaki segíteni, hogy hol kaphatnék fekete műbőrt? Természetesen extrasebességgel kell a dolog, mert mindig a család marad utoljára, a cipésznek lyukas a cipője, meg a legkisebb gyereknek nincs táskája, ugye. Jó lenne a műbőr is, a velúr is, de ne kelljen rendelnem, mert arra már nincs idő, megfizethető legyen, ne csillogjon.
Ha meg esetleg valaki meg is varrná a táskát, akkor a Legkisebb mamája még lélegzetet is vehetne, de ehhez már nem ragaszkodom, luxusra nem gondolok.