LeReine

Blokkolás után.

 

 Minta: LeReine by Angela Tong

Fonal: tolnai gyapjú, saját festés

Súly: 80 gramm

Méret: 142 x 74 cm

A fonalat én

festettem, s mindig félretettem, mert hát ugyan mi készülhet ebből, s ha készül is valami, ki fogja hordani, senki. Most mégis sorra került, mivel a nap tüze kizárólag ebben a formában hajlandó velem érintkezni.

Egyébként pedig miért kellene mindennek praktikusnak és esztétikusnak lenni egyszerre.

Az viszont

igaz, hogy most a monotonitást nem bírom, swallowtail-t például nem akarok többet kötni, nem bírok átvergődni ezen a tizennégy ismétlésen, három sort ismétlek végtelenített sorokon keresztül, alig  várom a nuppokat, óh, a nuppok birodalma, az ismeretlen területen bolyongás, a kihívás kora, akkor lesz végre miért mérgelődnöm, kinyílhatnak a csapok, felszínre törhetnek az elfojtott indulatok, mondom, most nem bírom a monotonitást, ezt írjuk az előző poszt" mentségére.

 

" nem a könyv, csak a poszt mentségére

Ezzel a kendővel

meg úgy jártam, hogy egyedül nekiálltam, nem kértem segítséget, pedig benne volt egy olyan jelölés, vov, amit én teljesen más kontextusban ismerek ugyan, de itt nem értettem, ezért aztán gondolom is, hogy nem jól oldottam meg, de nem érdekelt. Most sem.

A blokkolást továbbra is utálom, de már az sem érdekel, egy, mert Kriszta megmondta, hogy olyan nincs, hogy úgy kell, kettő, hogy tök mindegy, mert minden kendőt a nyakam köré csavarok", így aztán nem is értem, elég lenne mindig csak egy mintát kötni, csak mondanám, hogy Little leaves, meg Gail, meg izé.

 

Egyébként Springtime Bandit a minta, Rikker-féle fonalból kötöttem, s bár ez meg a képen nem látszik, de halvány szürke-halvány rózsaszín, mondhatnám, seszínű.

Mostanában sapkát is horgolok hozzá, azzal meg úgy jártam, hogy láttam, nem lesz elég a fonal, visszabontottam, kisebbre vettem, mert úgyis elég nagynak nézett ki, aztán láttam, hogy még mindig nem elég, megint visszabontottam, mert még mindig nagynak nézett ki, végül a fonal elég lett, csak a fejemre nem fér rá a sapka. Illetve fülig ér. Legalább az.

"régebben meg a pasikat az ujjam köré, sic transit gloria mundi

Amikor eljut

a tudatomig, s beleborzongok, látván, hogy nélküled éltem ... akkor beleburkolózom, mert az a legjobb, ha egyszerre döbbenünk rá a hiányra, s a hiány orvoslásának lehetőségére.

 

Szeretem a Shetland kendőt. Nem mértem sem hosszát, sem súlyát, semmit, a fontos, az hogy Bucitól kaptam a fonalat, ő festése, én csak megkötöttem. Egymásra találtunk, Buci is, én is, a fonal is, én is, rendben van a dolog.

Játszhatnánk fordítva is,

 

hogy ahol képzelem hordani a kendőt, ott fogom is. Shetland, hát  az rendben van, nem bánom, mehetünk.

(forrás: https://picasaweb.google.com/Scubanut1844/LondonNAtlanticCruise# )

A Lutea

kötéséhez jó szem, finom ujjak, rengeteg türelem szükségeltetik. Egyikkel sem rendelkezem, ellenben kötöm.

Bactusunk / Bactus scarf

De őszintén, kötöm ezt a kendőt, egyrészt, mert a listámon van legalább egy éve, másrészt illeszkedem a Bactus-hullámba, viszont egy kicsit unalmas, amit mondhatok könnyűnek, egyszerű, de látványosnak, pihentetőnek, kikapcsolódásra alkalmasnak, kezdőknek valónak, és még ki tudja, minek.
A fonal tapogatását, ujjaimon való átszűrését ellenben meg nem unom.

In the evenings I knit a scarf called Bactus which has been planned for a while now it's time to bring it into effect. It's a bit boring for me but you are right: it's easy for beginner, restful, spectacular, suitable for leisure... as I have mentioned: boring. :o(
But every activity with the yarn ... I can't lose my interest in it. :o)

Ahogy Cary Grant köt / Nobody can knit

... nem köt úgy senki. :o)
the way as Cary Grant. :o)

A Lutea és én / Lutea shawl and me

A Luteával való viszonyom rosszul kezdődött, 6-szor (hatszor) kezdtem el, mire túljutottam az első néhány soron, s bár Ercsu szerint az egész kendőben ez a legmacerásabb, én mondom, Lutea-kezdést bárhol, bárkinek, ingyen végzek, belejöttem, na.

Azt már most mondom, hogy csipkét vékony fonalból kell kötni tényleg, a Lamináriámat, a csúfat, emelgetni is nehéz volt, ennek a súlyát meg sem érzem, olyan, mint egy habkönnyű nyáresti szabadtéri színdarab. A mintát nem nagyon láttam, most, hogy túl vagyok a Transition chart-on, most kezdem érteni, ideje, mit mondjak.

Last weekend I was taking part in a course about Lutea, I wanted to have this shawl! Our teacher, Ercsu said to us the beginning of the shawl had been the most complicated... now I am professional regarding the beginning thanks for the repeating 6 times. :o(

The shawl is fresh and gauzy in contrast to my Laminaria, it's like a light play in summer-evening. I am after the Transition chart and just now I 'm beginning to understand the pattern. It' s time to do it.

Blokkolás után biztosan jobban látszik a minta, a kendő egyelőre a kötőtűn van, melynek végén a beszerzett hivatalos zárókupak helyett ismét dugó van, használat nélkül vesztettem el. Viszont Bene Pincészet, tehát hangját ne halljam.

I will show it after blocking, it may be at the weekend, I hope. :o)

Hogy kerül a zokni az asztalra? / Knitting together

A kötős nap pedig olyan, hogy elmész egy táskával, esetleg kettővel, haladók hárommal, de olyan rendes méretűvel, hazafelé célszerű fuvart szervezni újfent, mert bizonyos törvényszerűségeknek megfelelve gyarapodik a cuccos, ahogy azt kell. És akkor ez csak a fizikai része, mert nekem speciel most rendszereznem kell embereket, kötéseket, mintákat, fonalakat, festéseket, kütyüket, sütiket.

És még jó, hogy van tombola is, Isten ments, hogy kifogyj a fonalakból, de ha jól időzítesz, akkor névnapod is van, mellesleg és csak zárójelben, de ezt mások nem érzik és ellátnak, hogy ne fázzon a lábad és tanulj meg zoknit kötni és egyél lekváros kenyeret, sokat és többfélét, meg bigyózzál is és mindig tudd, hogy hol tartasz a könyvedben, csak mondom, hogy július 25. Mármint a szülinapom. Ha esetleg lehetne a következő alkalmat is időzíteni.


A Lutea Shawl megérdemel egy külön bejegyzést, mert az meg egy őrület, mondom én.

Már bocsánat

Sosem gondoltam volna, de csalódtam ZM-ben, azt mondani, hogy mi lenne, ha a felgyülemlett fonalakat nejlonzsákba raknánk, nem kap mákos tésztát ebédre, érezze a súlyát a kimondott szónak, a feleség pedig abból a fegyvertárból válogat, ami rendelkezésre áll.

Elkötöttem Buci fonalának teljes hosszát, lett belőle a korábban mutatott Woodland és egy rövidebb Meandering, de ez meg annyira egyszerű és szép, hogy folytatom másikban, zöldben., azt az érzést adja, mintha tudnék kötni. A másik végének is hullámosnak kellene lennie, de én nem tudom a módját, majd a kötős lányok biztosan megmondják holnap, mert azok olyanok, ügyesek és titokmegosztóak.

Emellett pedig erősödik a tetszésindex, úgyis mondhatom, ez szerelem.

Megint sál

Nem azért sál, mert a recesszió következtében a meglévő fonalak előbb sállá, majd ajándékká avanzsálódva a fa alatt kötnek ki, hanem azért, mert ez az egyetlen projekt, ahol nem kell sem fogyasztani, sem szaporítani, nincs nyakkivágás, karkivágás, de még gomblyuk sem. Csak kötni kell, egyik sort a másik után, hogy előbb az ölünkbe (később a földre) omoljon, majd mások nyaka köré tekeredjen a sál, remélhetőleg kétszer-háromszor. Ízlés szerint.
A korábban említett és mutatott kék (türkiz) sál készen van, a hivatalos terminus technicus-t alkalmazva még blokkolnom kell, méretileg egyszer a nyak köré, majd lazán megkötve is viselhető.

Az újabb sál a színe alapján és a látszat ellenére a padlizsán-kék-szürke vonalat képviseli, mintája egy Amelie-ből való, tavaly ezzel kötöttem pulóvert. :o)


A bejegyzés írásakor ugyanaz az elv vezérelt, ami a jobb falatoknak az ebéd végére tartogatására jellemző, vagyis távozzunk jó szájízzel, imigyen különbséget téve Bucilla, s jómagam fonalválasztása között. A fotós még mindig én voltam. :o(


Azok az ajándékok a legkedvesebbek a számomra, amelyeket nem kötelezőként érkeznek hozzám, hanem hirtelen felindulásból, ne mondjam, szeretetből. :o)
Az ajándék egyébként fonal, de milyen...! Puha is, színes is, gyapjú is, taperolom, simogatom, bontogatom, fésülgetem, ölelgetem, szorítgatom. Talán egyszer még kötni is fogok belőle. :o)))

Várjunk csak...

Ilyennek kellett volna lennie:

És ilyen lett:

Hol a hiba? Ha nem nézem meg az eredetit, nem tűnik fel, na de így... mit rontottam el?

A végtelenített sálprojekt / Neverending scarf

Arra a kérdésre, hogy a 31 cm-es nyakra a sálnak mégis hányszor kell körbetekerednie, különböző válaszokat kaphatunk. Mert egyeseknek (a boldog készítőknek és a még boldogabb tulajdonosoknak) elég, ha körbeér, s valami finomsággal feldobják. Mert nekem elég, ha kétszer. Mert a Középsőnknek legalább háromszor, de inkább négyszer, de lógjon is túl, legyen is rojtja. Így a tegnap este befejezettnek nyilvánított sálat megbontom és kötöm tovább az utolsó gombolyaggal.
Mert mi lehet fontosabb a szülőnek, mint a gyermeke nyaka, ugye.

If we are courious which the ideal length of a scarf is, we can get different answers. After somebody it's enough if the scarf can go round our neck once. For me it's enough if it encircles my neck twice. But after our Middle a scarf must be long enough to go round her neck at least threefold even more fourfold and it must have long fringe as well. Hooray! So I can carry on my knitting.. although yesterday I was sure it was long enough...
But what should be more important for a mother than the neck of her child or not...? :o))