Mégiscsak...

... kellene egy bolt a Meskán. Ti hogy oldjátok meg a postai szállítás díját? Benne van az árban? Remélem, nem. Külön tételként szerepel?
Meg úgy még 1000 kérdésem lenne.
(Persze, tanultam én (nem keveset) marketinget is, meg ránéztem az Etsy-re is, tehát tudom a vevőcsábítás trükkjét , csak gyakorlatban vagyok béna.)

I can't drive the idea of online shop-opening out of my head... but I had a lot of questions, e.g how can you solve the shipping? Does it mean an extra-price or is it inclusive of the price? I hope, not. And I had more than 1000 other questions more. :o))
(Yes, I learnt marketing as well and I have some experiences regarding others' activities. But I am interested in your opinion.)

Ezzel (is) végeztem

Nem fejtem ki részletesen, milyen küzdelmek árán, de mindkét szakdolgozatot befejeztem, leadtam. Bőrbe kötve, mindörökre. Az egyik a zsoltárok stilisztikai elemzése, a másik (változtatni kényszerültem) simán a munkahelyi képzésekről szól.

Mit tippeltek, melyik a kedvencem? És mit tippeltek, mekkora a terjedelmük?Ezt csak úgy, játékból kérdezem, nem érdemel komoly fejtörést a dolog.

I don't want to go into details the mainpoint is that I could manage to finish my thesises.
One of them was writing about the stilistik of the Psalmen, the other one is about the training-opportunities in the workplace. What do you think which is my favourite? And what do you think how much is the number of their pages?

Csak a nagyokat másolják....

Némi fáziskéséssel jutok a véleményalkotás megformálásához, közzétételéhez. Nagyon nem akarnám ragozni a dolgot, megírtak már mindent az előttem szólók, inkább a saját tapasztalataimat teszem közzé. Tehát:

Ahhoz, hogy biztosra menjek, senki másnak ne jutott még eszébe az én ötletem, vagy, hogy nem másolni akarok, végig kellene lapoznom Meskát, Etsyt, blogokat, mindent, de még akkor sem kellene megnyugodnom, mert lehet, hogy kihagytam valakit, valamit. Na, ezt én nem vállalom.

Én is felhasználtam már mások ötletét, volt, amikor lemásoltam (jelzem, az eredeti szebb volt, mint az enyém), de előtte megkérdeztem a tulajt, megtehetem-e. És kiraktam linknek a címét. Tehát, ha tudom, hogy nem az én ötletem, akkor ez lehet megoldás. Ja, és ha ezt közölni is akarom mással...

Mákgubó lekerült a blogomról (helyette Hugh Laurie. érdekes csere), de nem önszántamból, én szerettem volna, ha továbbmegyünk a gazdasági siker kontra alkotás feltételezett harcáról, ellentmondásosságáról, de főleg együttműködéséről írt tananyagban. Hogy ez most sértődésből történt vagy sem- én nem tudom, de az biztos, hogy én is kiakadtam volna az ő helyében, más dolog, hogy nem értem, miért a blog beszüntetése tűnt a helyes reakciónak. Egyébként meg hogyan lesz így nekem üzletem, meg fényes karrierem?

Amikor régen egy üzletben árulták a dolgaimat, az egy sarokkal távolabb lévő méteráru-bolt tulajdonosa rendszeresen megjelent ott, körbenézett, majd szó nélkül távozott. A fejében lévő fényképezőgép viszont kattoghatott rendesen, mert nem sokkal később kisértetiesen hasonló cuccok jelentek meg nála is, kiegészítve a bolt kínálatát. Amikor ezt megtudtam, gondoltam, majd átmegyek és jól megmondom neki a magamét, hogy hová menjen és mit csináljon. Mégsem tettem. És nem azért, mert nem voltam biztos az igazamban, hanem gyávaságból. Mert mit mondjak neki? És én bizonygassam az igazam? Majd jól kiröhög. Különben is, aki ilyen közelségben nem átall másolni, annak nem nagyon lehetnek erkölcsi skrupulusai- akkor meg úgyis alulmaradok. A tett előtti meghátrálás tökéletes esete.

Nem is olyan régen én is felfedeztem egy olyan táskát, ami hasonlít egy általam varrthoz. Meg is lepődtem, most akkor mi is a teendő? Szóljak neki? Ne szóljak? Jó kérdés... Színben, ötletben igen-igen hasonlít az enyémhez, amely viszont az én ötletem teljesen.... Mindehhez úgy vettem ki a blogból, hogy eladásra varr a hölgy. Szerintetek?

Témaindítás: Zsuzsinál már jeleztem, hogy arra aztán már végképp nincs időm, energiám, hogy még az erkölcsi tisztaság- üzleti élet- másolás fórumot is olvassam, pláne, hogy hozzászóljak magvas gondolataimmal. :o) Remélem, a morál nem az olvasása alatt fejlődik ki bennem/egyáltalán születik meg, vitázni erről én már ugyan nem akarok. De majd néha belepillantok...

Végül: egyszer valaki azt mondta nekem, hogy csak a nagyokat másolják, a középszerűeket nem. Még nem gondolnám, hogy nagy vagyok, de már (ugye). És vígasznak sem annyira jön be.

Talán ennyi. Vasárnap reggeli emésztenivaló. :o))

Ilyen lett

Egy csoporttársamnak készítettem, akiről tudom, hogy szereti a kéket. Sajnálni fogom, ha kevesebbet találkozom ezentúl vele. Tegnap odaadtam neki, úgy láttam, örült, így én is.
Ügyeltem a táska belsejére is, oda is saját festésű kéket tettem. Kibéleltem becsülettel, olyan stabil, mint egy ... igazi táska.

This bag (made of my dyed fabrics) was prepared for one of my favourite classmate. Yesterday I gave it for her and fortunatelly she was very-very surprised and glad. Me too.
I payed attention to the details, so for the inside of the bag I used hand-dyed fabrics as well.
It has a rigid lining so it seems to be like a... real bag. :o)

Színek, képek, textilek, festés / Colours, images, fabrics, dying

A blogbejegyzési restanciám újabb elemét szándékozom kipipálni, így most felteszek néhány képet a festés eredményéről. Azt mondanom sem kell, hogy irgalmatlan mennyiségű képet készítettem, amelyek többsége meg sem érte a szelektálás közbeni döntésképtelenséget (el sem jutott addig), azonnal, nagyítás előtt láttam az életképtelenséget rajta. Ez azt is jelenti, hogy amelyeket közrebocsátok, az már a javát képezi, ilyetén módon való vizsgálat és ítélet alá essen, kérem.

Összesítés:

Részletezés:

Nem, nem rózsaszín. A látszat csal.

Ez sem. Vagy mégis....

Ez utóbbi a fényképezésre már csak egy csíkot tudott felmutatni, mert átlényegült. Hogy mivé, az maradjon holnapra. És nem azért, mintha titok lenne, meg azért sem, mert így minden nap meglepetéssel szolgálhatok, nem. Csupán azért, mert azt már ZM fotózta, s ennek megvan ugyan az az előnye, hogy lényegesen élvezhetőbb minőséget produkál, de mire a gépéből az enyémre kerül az anyag, az minimum 24 óra. :o(

Na igen: aki esetleg adekvát válaszban bízván feltenne bizonyos "hogy", "hogyan" kérdőszavakkal kezdődő kérdéseket, annak most megmondom, hogy nincs remény. Nem tudom. Jött és lett.

As I have mentioned I possess some ideas I wanted to write about e.g. fabrics-dying. Although I have taken a lot of images of the fabrics most of them had to be thrown away because their quality. :o(
It's unbelievable how ungifted I am. But the result of the dying might compensate me.
The last one is one of my favourite fabrics. You can see I have just a small piece of it because it has already transformed into... something by the time of photography. I am writing about it tomorrow! I can imagine you are burning with curiousity but ... tomorrow!

Nyelvünk

Bár az ELTE néderlandisztika szakán tanuló Legnagyobbunk tanárai közül sem Nádasdi Ádám, sem Balázs Géza vizsgáin nem mennék át, s bár a mai magyar nyelvhez való igazodásom bizonyítékát látom abban, hogy a korábban elképzelhetetlennek hitt "post" és "komment" szavak lassan-lassan beszivárognak az én klaviatúrámba is, nos, ennek ellenére a "trendi" és "kombó" szavak alapszókinccsé válásához nem adom áldásom. De. De ezt is elfogadom, hiszen naponta szembesülünk új meg új szavakkal, lásd: klaviatúra, ami néhány éve mereven és csakis billentyűzet néven működött.
Ezzel szemben az eredeti magyar szavak hibás leírását, alkalmazását idegenkedve nézem- továbbra is. Nagyon remélem, hogy senki nem érzi úgy, róla írok, nincs kipécézve senki, a téma aktualitását nem a mai nap adja, olvasgassunk egy kicsit, hamar bizonyossá válik.

Mert különbség van az "egyelőre" és az "egyenlőre" között- ez a negatív csúcstartó nálam, nem készítettem komoly statisztikát, de bizton állíthatom, hogy 10-ből 8 ember nem érzékeli (nem tudja) a különbséget.

Nagy mumus a dátumírás, hogy most kell pont vagy nem - mondjuk a 26-án/26.-án viadal esetében is (gyakoriságot tekintve) kiütéssel győz az utóbbi, holott, ugye, éppen nem. Egyesek dátumkiválasztása pedig különösen érzékeny akkor, ha nem tudják eldönteni, hogyan is kell írni azt, hogy "elsején", persze nem így, hanem a számmal való jelölés az agytornáztatás eszköze. Direkt így írtam, válaszokat várom.

Vonatkozó névmások között van különbség, nem összekeverendő az "ami" és az "amely", és akkor még az "amelyik"-ről nem is szóltam. Mintha csak az első variáns létezne...

Vesszőket nem rakunk ki, ha igen, akkor rossz helyre.

Folytassam még?...

És igen, lehet válasz erre, hogy a megértés a lényeg - én is ismerem a kutatási eredményt, amely lehet elgondolkodtató, mosolyogtatnivaló, vicces, fel lehet mutatni magyarázatul, védekezésül, különben pedig örüljünk, mert ilyenbe még nem futottunk bele. Egyelőre, teszem hozzá.

Pótlás /Make up

Rengeteg bejegyeznivaló téma tolong a fejemben, valószínűleg az előző időszak egy napra jutó post-statisztikájának (célként kitűzött :o) ) javítása mellett a némileg fellélegzett fejem/szívem/lelkem is aktív állapotra kapcsolt, így aztán a következőket vésem fel (főként magamnak) emlékeztetőül:

- táskavarrások
- festések
- Mákgubó és másolás
- szakdolgozatok
- Középső
- jövőkép, terv
- varrókuckó
- blogfrissítés
- helyesírás

A hirtelen felállított lista sorrendiséget, prioritásokat nem tartalmaz, csak a fejemben lévő egymással kergetőző szálak közül időnként egyet elkaptam.
És a bejegyzéshez nem illő blograjzot én kizárólag annak tudom be, hogy a hibás jobb , valamint az ép(nek mondott) bal agyféltekém között még nem állt helyre az összekötettés. :o)

In the last time I wasn't be able to write too much posts but I have some ideas what I would like to put in writing. Some of them are the follows:
- sewing of bags
- dying
- copying
- thesises
- our Middle daughter
- plans, future
- my sewing corner
- update of my blog

The list doesn't content any order of importance I was writing the topics runnig to and fro in my mind and I wanted to record not to forget about them .

Terápiás gyakorlat avagy Juhizs és a pszichológia

Amikor a festős topikon azt olvastam Juhizs hozzászólásában, hogy a festést szívből ajánlja depressziósoknak vagy akit megtépázott az élet, mert kisimítja a ráncokat, egyéb jótékony hatásairól nem is beszélve, akkor megnéztem a készleteimet, kinyitottam (végre) Simon úr csomagját, majd mindkettőről számot vetettem és nekiláttam.
Fenti eredmények születtek, itt még csak vizes, ilyen-olyan állapotban láthatóak, de majd készül róluk fotó a teljes száradás-vasalás után is.
És igen: Juhizst csókoltatom. Igaz, ahhoz, hogy nekikezdjek, már egy jobbnak ítélt állapotnak be kellett állnia, de az érdemet nem vitatom el tőle. Dehogy teszem.

Az ajándékok

Nyuszimama kora hajnalban felkelt, hogy meglephesse csemetéit. Keresgélte a kertben a csemeték által előző este (állítólag nagy gonddal) készített fészkeket, de sehol meg nem lelhette. Kódorgott a vizes fűben, mind a négy lába térdig átázott, végül némi mérgeskedést felfedezvén önnön bensőjében, jól eldugta az ajándékokat - keressék a csemeték.

Nyuszigyerekek (igen, a 20 éves is) pizsamában keresgéltek, míg szegény nyuszimama a magának megítélt, nyuszipapa által készített finom tejeskávét kortyolgatta. Végül mindenki örömére ajándékok megkerültek. Van nagy boldogság, öröm.

(Zárójelben: nyuszigyerekek eléggé szemtelen módon nyusziszemüveget emlegetnek, mely szerint megfontolás tárgyává kéne tenni a használatát hajnali reggeleken is.)

Mert...

...amikor már úgy éreznéd, hogy kicsit jobb, hála a sok pozitív tevékenységnek, meg a sok lelki támasznak ismerőstől-ismeretlentől, no és ne feledkezzünk el az antidepresszánsról, meg a hozzá tartozó doktornőről sem, akkor azért még lecsap, csakhogy ne felejtsd el, miért is vagy itthon. És lehet dideregni, meg nem-aludni, meg szorongani, meg sírni és egyáltalán kilátástalannak látni mindent. És valószínűleg nem segíti a folyamatot a bezárkózás sem, de ember legyen a talpán, aki képes kimenni ilyenkor. És jó, hogy ez biokémiai dolog megspékelve egy kis lélekkel, értem én, de hol marad belőle a józan ész, meg az akarat?
És elolvashatok én ezer cikket, könyvet, akármit, akkor is értetlenül állok előtte, mert ha valamit szerettem volna elkerülni, akkor ez az a betegség, melyet tudományosan unipoláris depressziónak hívnak, de én csak rohadéknak.
És bocsánat, de most csúnya napok vannak mögöttem, nem tudok szépet és jót írni. Vidámat meg főleg nem. Majd holnap. Remélem.

Már megint / Again

Azt vettem észre, hogy a tárgyak mérete fordított arányban áll a létrehozásukhoz szükséges idővel. Minél kisebb valami, annál több időt vacakolok az elkészítésével. S bár a múltkor kitaláltam, hogyan lehet belevarrni a bélést és a cipzárt géppel, egy varrással a helyére, azt mostanra tökéletesen elfelejtettem, és még ki is egészítettem a cipzár nyithatóságára vonatkozó problémakörrel. Így fejlődöm én.
Szóval, még 1-2 alkalmat adok magamnak, hátha csak gyakorolni kell, de ha nem megy, átnyergelek a nonfiguratív textilművészetre.
Ja, azt még nem is mondtam: annyiszor kellett levágnom valamit az anyagból, hogy csak a tollak nem férnek bele, amit én egy tolltartó esetében alapkövetelménynek tartanék. Legkisebb barátnőjének még várnia kell a remekműre. :o)
Persze, ilyenkor nem felejtem el belevarrni a cimkémet, tök jó.

My experience is the follow: the smaller the object is the more time I need to prepare it. Last time I could invent what the best and easiest way is sewing the zip but I have already forgotten and (what's more) new problems cropped up regarding it. This is my development.
I will give some opportunies to myself for practising but if things go on like this... I will choose a new category e.g. non-figurative textil-work.
By the way: although this phantastic creation wanted to be a pencil-case, the pencils don't have enough place in it. So the female friend of our Youngest has to be very-very patient....

Mucha

Ha valaki szereti a szecessziót/art nouveau-t/Jugendstil-t, ki ne hagyja a Mucha-kiállítást a Szépművészetiben. Művészettörténeti adalék: soha nem tudtam, mi a különbség fenti stílusok között. Jelentem: semmi, csak területenként másképpen nevezték. Jugendstil természetesen német nyelvterületen, szecesszió a Monarchiában, míg az art nouveau francia területen. (Spanyolország: modernismo, Olaszország: stile floreale...)
És az art deco pedig az art nouveau építészeti és iparművészeti irányzata, bár csak gyökereiben lelhető fel az eredeti stílus.
A kiállítás nagyon tetszett, s bár mostanában nem vagyok emberbaráti hangulatban, ennek ellenére mindig örömmel tölt el, hogy sokan kíváncsiak még a művészetre.

If somebody likes the secession/art deco/ Jugendstil... please don't miss the exhibition of Mucha in the Museum of Fine Arts! I have never known what the difference is between them but yesterday I was enlightend: nothing. The name depends on the area: the style was called Jugendstil in Germany, secession in the Monarchy, art nouveau in France.
And the art deco is the industrial design of art nouveau.

Tilda és én

Nem fogom senki felém irányuló szimpátiáját növelni a következő bejegyzéssel, de nem is célom. Mindenesetre a ma reggeli önvizsgálat után bevallom, hogy bár 2 Tilda-könyv tulajdonosa is vagyok, ami azért azt jelzi, hogy a vásárlás pillanatában volt bennem késztetés a nyulak, libák és karácsonyi társaik varrására, de be kell látnom: tetszik, tetszik, de nem varrom őket. Akkor meg minek. Rakosgattam őket ide-oda, nézegettem is eleget, de a megvalósítás soha nem jött el.

Valószínűleg Anyahajó pakolása is hathatott rám (még az általa ajánlott könyv elolvasása előtt, mi lesz akkor utána), mindenesetre szabadulnék Tildától, na. Van-e valaki, aki akár kedvezményes áron (nagyon kedvezményes), akár barterügyletként (megnéztem, a kereskedelmi szakzsargonban csereügyletet jelent) meg szeretné kaparintani? Lehet egyesével is, de szívesen veszem az azonnali, egyutas szabadulást is. Ez esetben bónuszként jár a hirtelen felindulásból (de azonnali megbánást generáló) Párizsban vásárolt Friendship quilts.

I can imagine your backlash but I have to confess: although I have 2 books written by Tilda I have never sewn anything after her idea. :o( That's why I would like to offer these books for sale ( for reduced price) or I am interested in bartering as well. If somebody wants to have both of them the third book bought by me in Paris can be a bonus.

Pay it forward...

Szerintem remek pszichológiai érzékkel az előbbi bejegyzésre érkezett kommentekre lecsapva közlöm, hogy a 3-ból még 3 hely kiadó a PIF-emben. Csak mondom, hátha elhiszi valaki, hogy képes vagyok időre varrni valami jót.

After the lot of words of praise I think it's time to say: I have 3 places in my PIF. Somebody may believe I am able to meet the deadline for sewing something nice... In my opinion the timing can prove my feeling for psychology.

Több mint takaró / More than a bedspread

Amikor a Legnagyobbunk az általános iskolát befejezvén középiskolába, s ezzel együtt kollégiumba ment (talán 2003-at írhattunk), akkor ezt varrtam neki. Tökéletes meglepetés volt, éjszakánként varrtam.
Két üzenete is volt azon túlmenően, hogy valóban takaróként funkcionált:

1. mi mindig Vele leszünk
2. ilyen a világ, mint ez a takaró: rengetegféle anyagdarabka, amelyek mégis egységet alkotnak

When our oldest daughter left the primary school to continue her studies in the secondary school, she stayed in a dormitory. For this occasion I sewed this bedspread which was a surprise, she didn't know anything.
It had 2 messages besides its functionality:
1. we always stand behind her
2. the world is like this blancet: it consists of a lot of fabric-scraps which are absolutelly different from each other but they form unity

Most magamnak

Nem nagy cucc (ami meg így nem is igaz, mert elég nagy, hiszen a gazdája is az-egyelőre!), de még a nyelvem is kidugtam készítés közben, annyira koncentráltam, hogy minden ott és úgy legyen, ahol és ahogyan lennie kell. Csak egy szoknya, még mindig szürke, de legalább már nem fekete.

A kék blézeremmel szerintem nagyon jó lesz. Felhívnám a figyelmet arra a fotóra, amelyet a Burdában látni szokott "stílustippünk"-kel jelöltem, mert a porszem most is bekerült a gépezetbe, nem lévén itthon szürke szalag. Ez azért mégiscsak kell, mielőtt azt hinném, hogy ez már tökéletes.

It's not difficult thing but during the sewing I was putting my tongua out because of the concentration. It's only a grey skirt, not black any more. It suits my blue jacket. Although I tried to sew a perfect skirt of course I couldn't manage it: you can see I used green ribbon instead of grey- I didn't have ribbon in any other colour. This green ribbon takes care of not to think too much of myself. :o)

PayPal

Szerintem itt az idő, hogy legyen PayPal fizetési lehetőségem.
Felmentem a honlapra, elolvastam, amit csak tudtam. Biztonságosnak ítélem meg, bár az informatikai ismereteim és a pénzügyi zsenialitásom még csiszolásra szorulnak. Nekem elegendő a Personal Account, majd ha nagy és híres leszek, váltok valami komolyabbra. Egyelőre az anyagvásárlás izgat, de nagyon.
Ti használjátok?

I think it's time to have an own PayPal account. I have found the website, have read the information I need . In my opinion it's a safety opportunity to buy and sell, send and get money... although my computer and financial knowledge leave much to be desired. Personal Account is enough for me later if I am a very-very famous designer I will change for Business. :o) Firstly I would like to buy fabrics, it' s my aim.
Do you have it and use it? I am interested in your experiences.

Elmebeteg eszperente

Fentebb jelezve lett termetes testem, de meg kell fedjem e jelet, mert cseles, ezen rengeteg felesleg nem teljesen fed le engem, egy keveset (6 kg) sebesen elvesztettem, kellene jelezze, ez nem helyes!

Mellesleg: ezen reggelen beteg lelkem nem lehetett rejtve, elemezve lett felettesemmel, ecsetelnem kellett fergeteges kedvemet. Jellegzetes "nem szeretem-de megteszem" helyzet.

Rendelkezem egy bestseller-rel, melyben emberek szerepelnek, ezek lelke (kellemetlen, de) beteg. Ezen esetekben ez emberek helyzete egyre nehezebb, lenyelnek vegyszert, mert nem tehetnek egyebet... Fekete felleg lesz felettek, s nem lehet nem sejtened ... kellemetlen. Ellenben ezen emberek remekek lehetnek egyben, e.g. festhetnek, nekem ezen eszperente megy egyre kerekebben, jelenthet ez egyet: elmebeteg leszek?

Értelmezés kérdése

Amikor tegnap este a Híradóban a következő képaláírás jelent meg: "Bajnai lehet a miniszterelnök", akkor azért elgondolkodtam, mégis kire gondolhatnak... :o))) Össz-vissz ennyi vicces jut eszembe a dologról. :o(
(Aki nem tudná, Bajnán lakunk.)

Earthhour- sajátos formában

Mert ugyan elhatároztuk, hogy mi is kikapcsolunk minden kevésbé fontos áramforrást tegnap este fél 9-kor, csak azzal nem számoltunk, hogy a nagy szél miatt már délelőtt részeseivé válhatunk a kezdeményezésnek. Mert hiába a 21. század, meg az internet és az általa megvalósuló korlátlan szabadság- a mi kis falunkban, amely mellesleg nem a világvégén, hanem a fővárostól 40 km-re van, nagy szél esetén elmegy az áram. Csak úgy. És órák múlva jön vissza. És olyankor hiába a szombat délelőtt szokásos takarítás, mosás, vasalás, miegymás. Arról a méregről nem is beszélve, ha valakinek a kazánt is áram működteti vagy éppen villanytűzhelye van. Vagy mindez együtt.

Szerintem a mi falunk szépen takarékoskodik, bár az eredmény feletti örömet némiképp csökkenti az önkéntességre utaló jel mindennemű hiánya. :o

Igen, azt is vállalom, hogy szűk látókörű vagyok, és azt is, hogy nem gondolok arra, milyen volt a háborúban, stb., amikor egyáltalán semmi nem volt.