Nem is én, hanem a táska. A "majdnem"arra vonatkozik, hogy még 1-2 patentot bele kell varrnom, de itthon nincs, a faluban sem, ennél messzebb pedig én most nem merészkedem. Jelzem, még soha nem alkalmaztam mágneses záróeszközt, sőt, még nem is láttam soha. Ennél csak az a jobb, hogy a cipőkellékes (valahol véletlenül belefutottam) nem is ismerte, igaz, nála cipőfűző sem volt. Valószínűleg oly kicsi a haszon rajta, hogy nem tart, bár nem is a haszon miatt lenne célszerű, de ez már egy kis marketing. (Viszont nagyon hálás lennék, ha valaki mondana konkrét címet, ennél jobban már csak akkor, ha még el is magyarázná a használatát.)
A lényeg, hogy 99 %-ban elkészült, ami nagy örömmel tölt el, nézegetem elölről, hátulról, fogom a kezemben vagy csak úgy. Lehet nyitottan használni, akkor ilyen:
Belül egy kicsit össze lehet húzni, akkor meg ilyen:
Egy kicsit egyeztettünk azzal, akinek szánom, s ő a következő képet küldte mintának (Patchwork Pottery, éles szeműek azonnal felfedezhetik):
Nos, nem teljesen ilyen lett, de nem is lehetett, hiszen én
én vagyok. Mindenesetre törekedtem arra, hogy a célnak megfeleljen, remélem, sikerült, majd tulajdonos (Évi!) megítéli....
Belülről ilyen:
Meg ilyen:
Ez utóbbit azért mutatom, hogy ígéretem szerint rögtön rátérjek, milyen hibákat is követtem el. Nos:
- úgy gondoltam, hogy a külön részekhez csak a vatelint varrom hozzá, hiszen készül egy különálló bélés-- ehelyett azt vettem észre, hogy csak az előlapot készítettem így, mire észbekaptam, a többin rajta volt a bélés :o(
- gondoltam, ha már így jártam, majd úgy varrom össze, hogy a táska külső összeillesztését egy ferdepánt-csíkkal takarom el, az még jó is lesz, zöld-- egyszer csak azt vettem észre, hogy éppen fordítva varrom, vagyis belül kellett egy takarópántot varrnom (lásd a képet fent) :o(
- aztán a fogantyújánál varrtam valamit fordítva bele
- elfogyott az egyszínű zöld anyag
- eltörött néhány tű
Talán más nem volt. Most mondnám, hogy ügyetlen vagyok, amiben van némi rész-igazság, de szerintem szerepet játszott az is, hogy pihentetésül varrtam ezt, munka után, de főképpen tanulás után. Úgy látom (érzem), hogy annyira feszült vagyok, hogy nem tudok egyik tevékenységből azonnal a másikba ugrani, mindig van átfedés, nem tudom lezárni a gondolataimat, viszont olybá tűnik, hogy nem tudok kétfelé koncentrálni sem egyszerre. Ami nőknél, ugye, nagy hiba.
Viszont: soha nem bontottam, erre büszke vagyok, megoldottam úgy, hogy
mégis jó legyen, ez jó érzés. Ennek következménye még jobb, ugyanis nem dobtam félre a táskát, szaporítván az amúgy is Gellért-hegynyi befejezetlen dolgok halmát. Nekem már ez is sikerélmény.
Egyébként meg, tetszik. És neked, Évi?
Nem fejtem ki részletesen, milyen küzdelmek árán, de mindkét szakdolgozatot befejeztem, leadtam. Bőrbe kötve, mindörökre. Az egyik a zsoltárok stilisztikai elemzése, a másik (változtatni kényszerültem) simán a munkahelyi képzésekről szól.
