Már megint / Again

Azt vettem észre, hogy a tárgyak mérete fordított arányban áll a létrehozásukhoz szükséges idővel. Minél kisebb valami, annál több időt vacakolok az elkészítésével. S bár a múltkor kitaláltam, hogyan lehet belevarrni a bélést és a cipzárt géppel, egy varrással a helyére, azt mostanra tökéletesen elfelejtettem, és még ki is egészítettem a cipzár nyithatóságára vonatkozó problémakörrel. Így fejlődöm én.
Szóval, még 1-2 alkalmat adok magamnak, hátha csak gyakorolni kell, de ha nem megy, átnyergelek a nonfiguratív textilművészetre.
Ja, azt még nem is mondtam: annyiszor kellett levágnom valamit az anyagból, hogy csak a tollak nem férnek bele, amit én egy tolltartó esetében alapkövetelménynek tartanék. Legkisebb barátnőjének még várnia kell a remekműre. :o)
Persze, ilyenkor nem felejtem el belevarrni a cimkémet, tök jó.

My experience is the follow: the smaller the object is the more time I need to prepare it. Last time I could invent what the best and easiest way is sewing the zip but I have already forgotten and (what's more) new problems cropped up regarding it. This is my development.
I will give some opportunies to myself for practising but if things go on like this... I will choose a new category e.g. non-figurative textil-work.
By the way: although this phantastic creation wanted to be a pencil-case, the pencils don't have enough place in it. So the female friend of our Youngest has to be very-very patient....