Ha már

ülni, akkor állni is, ha pedig már állni, akkor varrni is, nyilvánvaló.

Valamikor novemberben készült egy ilyen szett egy édesanyának, Eszter már akkor írt, hogy ő ilyet nagyon és legyek kedves. Ezzel a megrendelés II. kipipálva.

 

    

    

Újabb termékek / New products

Saját családunkból kiindulva azt gondolom, hogy biztos minden nőnek/lánykának rengeteg nélkülözhetetlen (vagy annak tűnő) dologra van szüksége, kezdve az alapfelszerelésnek tartott neszesszertől a pénztárcán át a zsepitartóig... és a tolltartóig. Mert mi ráadásul egy halom tollat (is) cipelünk magunkkal, de sosem találjuk őket, illetve ha mégis, akkor kifogytak. De mi csak cipeljük és cipeljük. Hát.. legalább legyenek egy kupacban, nem igaz?
A termékek megtalálhatóak a Meskán, egészen pontosan itt.

As every woman the members of our family need a lot of things if we go out, e.g. small vanity case, purse, hanky-holder... and we always have a lot of pens, pencils but we never find them, they are somewhere in our bags. :o)
These pencil cases can be the solution, you can find (and buy) here. :o)

Egy kis varrás

Tudom én, hogy most másra kell koncentrálni, teszem is becsülettel, de néha, egy kis időre muszáj valami mást is csinálni. Mondjuk varrni. Mondjuk táskát. Vagy táskakezdeményt.

Meg egy tolltartót. Ennek számomra több különlegessége is van, például, hogy képes voltam a belsejét jó méretre varrni. És hogy megtaláltam a megfelelő formát. Hiába, apróságoknak is örül az ember kiélezett helyzetekben. :o)

Már megint / Again

Azt vettem észre, hogy a tárgyak mérete fordított arányban áll a létrehozásukhoz szükséges idővel. Minél kisebb valami, annál több időt vacakolok az elkészítésével. S bár a múltkor kitaláltam, hogyan lehet belevarrni a bélést és a cipzárt géppel, egy varrással a helyére, azt mostanra tökéletesen elfelejtettem, és még ki is egészítettem a cipzár nyithatóságára vonatkozó problémakörrel. Így fejlődöm én.
Szóval, még 1-2 alkalmat adok magamnak, hátha csak gyakorolni kell, de ha nem megy, átnyergelek a nonfiguratív textilművészetre.
Ja, azt még nem is mondtam: annyiszor kellett levágnom valamit az anyagból, hogy csak a tollak nem férnek bele, amit én egy tolltartó esetében alapkövetelménynek tartanék. Legkisebb barátnőjének még várnia kell a remekműre. :o)
Persze, ilyenkor nem felejtem el belevarrni a cimkémet, tök jó.

My experience is the follow: the smaller the object is the more time I need to prepare it. Last time I could invent what the best and easiest way is sewing the zip but I have already forgotten and (what's more) new problems cropped up regarding it. This is my development.
I will give some opportunies to myself for practising but if things go on like this... I will choose a new category e.g. non-figurative textil-work.
By the way: although this phantastic creation wanted to be a pencil-case, the pencils don't have enough place in it. So the female friend of our Youngest has to be very-very patient....

Új esztendő első napja

Amikor a faluba költöztünk, számos olyan dolgot műveltünk, ami nem volt helyénvaló- legalábbis az őslakosok értékrendje szerint. Olyan renitens viselkedési normákra gondolok, mint hogy mostam vasárnap is (ami mondjuk egy 3 gyerekes családnál nem kirívó eset), vagy éppen fejjel lefelé ástam a kertet. Át is jött az engem az ablakából néző (értsd: leső) néni és nevetve mutatta meg, hogyan is kell ezt csinálni. Tény és való, hatékonyabb és még logikusabb is volt az ő módszere, de ha nem szól bele, akkor is fel lett volna ásva a kert- szépen mondva.
Az évek során sokat változtunk, idomultunk egymáshoz (falu és Lovászék), igaz, a vasárnapi mosás, az most is ott lengedez a kertben, hirdetve ellenállásunkat vagy éppen szükségünket.

Mindez onnan jutott eszembe, hogy ma, 2009. január 1-jén megatakarítással kezdtem a délelőttöt (egyben az évet). És ezt biza hallhatta a falu is, mert nyitott ablaknál porszívóztam, mostam fel, közben meg szólt egy karácsonyi ajándékként kapott Vivaldi CD. Nem polgárpukkasztás, meg hasonlók, megint csak a családi életünk szokatlan rendje (vagy pont a rendetlensége) késztetett erre az aktivitásra, nem elfelejtve, hogy magam nem részesültem a hagyományosnak nevezhető szilveszteri bulizásból, így délelőtt már eléggé friss voltam mind testileg, mind lelkileg.

Ott kezdtem, hogy kidobáltam azokat a bársonynadrágokat, amelyekhez 4 éve nem nyúltam, akkor is valami zsigerekből előtörő (egyébként mélyen megbúvó) "Jó lesz ez még valamire" ösztön miatt raktam el, márpedig ösztön ellen nem lehet védekezni. Úgy emlékszem, arra gondoltam, hogy majd ezeket én felszabdalom és táska lesz belőle, belőlük. Talán 4 üres év után már beláthatom, hogy ezekből (sem) semmi nem lesz.
Aztán kidobtam néhány félkésznek sem minősíthető varráskezdeményt, már nem is emlékszem, mit is akartam varrni belőlük. Szerintem ez is megbocsátható.

NEM dobtam ki viszont egy kesze-kusza crazy-met, nem azért, mert annyira szép és főleg előrehaladott állapotban lenne, hogy már csak néhány estét kellene rászánni- hanem azért, mert bár nem látom reményét, hogy valamikor is elkészülök vele (és még akkor is tetszene), de eszembe jutott a kedvenc Vass István versem, ami alapján nekikezdtem ennek a hazafias quiltnek. És ha a racionalitás talapzata meginog, s helyére az emlékek, meg a versek, meg hasonló nem praktikus dolgok kerülnek, akkor ott a józanságnak, meg a szilárd elhatározásoknak végeszakad . Így ez maradt.

És maradtak azok a kockás anyagok is, amelyekből 2 éve készülök terítőt varrni. 2 év az mégsem 4, arról nem beszélve, hogy ezen esetben történtek lépések, pl. egy blokkot már meg is varrtam. Nézegettem, hogy akkor talán ezt kellene először befejezni (mit befejezni, elkezdeni végre!), de aztán rögtön lebeszéltem magam, rengeteg, ennél sokkal fontosabb dolog van, pl. ígértem valakinek egy táskát, és a tegnapi tolltartó varrásom sem egy fényes diadalmenet, kezdhetem előlről. Hogy miért? Nagyon helyre kis tolltartó lett, kék is, meg zöld is, arról nem beszélve, hogy rajta debütált a ZM-mel közösen összehozott címkém (amit fordítva varrtam bele, hahaha), jó a cippzárja, nekem esztétikailag is megfelel, mutatom.


Hogy akkor mi a baj? Csak annyi, hogy a ceruzák nem férnek bele. Ami, ugye, egy tolltartó esetében elengedhetetlenül fontos (lenne), normális esetben. Nos, ezzel térek el az átlagostól. Meg a január 1-jei takarítással.