nekem díjat adni, nem elég, hogy nem adom tovább (nem lesz belőle vándordíj), de még csak nem is reagálok rá, volt már ilyen, akkor is, mikor könyvekről kérdeztek, annak még örültem is nagyon, mégsem. Mégis.
Pedig Helen, aki egyébként Évi, többször tett már velem kísérletet, nem adja fel, én pedig ma nagylelkű hangulatban vagyok (olyan odaadósban, gondolom, ez a tegnapi odaadás folytatása lehet), hát megosztok hét rólam szóló rendkívül fontos dolgot (bár nehéz lenne elképzelni, hogy akad még ismeretlen tényező).
1. Korán kelek, későn fekszem, délben alszom fél órát.
2. Foglalkoztat az elköltözés gondolata, pl tetszik, hogy messzire és el, vagy éppen, hogy nem, közelre, de nagyon el, csak attól tartok, hogy amekkora honvágy egy-egy külföldi utazás során az 5. napon felbukkan (Párizs az kivétel, ott sosem), az azt eredményezné, hogy szépen berendezkedünk, van házunk, állásunk (mert mindig csak így gondolok erre, hogy ott minden van, sosem az, hogy kukázunk), szóval, mikor már nincs tennivaló, akkor azt mondom ZM-nek, jól van, megnéztünk mindent, itt is nagyon szép, nagyon jó, most már menjünk haza.
3. Teljesítményfüggő vagyok, nem jó. Főleg azért nem, mert nem tudok teljesíteni.
4. Hívő vagyok. Nem vallásos, hívő. Az azért más.
5. Listagyártó is vagyok, a sok listánál jobb a több, de ez nem érdem vagy ilyesmi, inkább a memóriaműködés kompenzálása.
6. A 3. és 5. pont összezavarása céljából azt is elmondom, hogy halogató vagyok, lásd blogdíjak.
7. Olvasni jó, még annál is jobb.
Ma reggel pedig a korai kelésemet (1. pont) olvasással kezdtem (7. pont), majd a mai napra, listába rendezett feladataim (5.pont) közül egyet kihúzok, melyet már hetek óta halogattam (6.pont), de már jobb, mert valamit teljesítettem (3.pont), viszont ma sem költözöm sehová (2. pont), ellenben ma is mélyen hiszek az Úrban (4.pont).
