Nem nagy cucc (ami meg így nem is igaz, mert elég nagy, hiszen a gazdája is az-egyelőre!), de még a nyelvem is kidugtam készítés közben, annyira koncentráltam, hogy minden ott és úgy legyen, ahol és ahogyan lennie kell. Csak egy szoknya, még mindig szürke, de legalább már nem fekete.
A kék blézeremmel szerintem nagyon jó lesz. Felhívnám a figyelmet arra a fotóra, amelyet a Burdában látni szokott "stílustippünk"-kel jelöltem, mert a porszem most is bekerült a gépezetbe, nem lévén itthon szürke szalag. Ez azért mégiscsak kell, mielőtt azt hinném, hogy ez már tökéletes.
It's not difficult thing but during the sewing I was putting my tongua out because of the concentration. It's only a grey skirt, not black any more. It suits my blue jacket. Although I tried to sew a perfect skirt of course I couldn't manage it: you can see I used green ribbon instead of grey- I didn't have ribbon in any other colour. This green ribbon takes care of not to think too much of myself. :o)
Szerintem remek pszichológiai érzékkel az előbbi bejegyzésre érkezett kommentekre lecsapva közlöm, hogy a 3-ból még 3 hely kiadó a PIF-emben. Csak mondom, hátha elhiszi valaki, hogy képes vagyok időre varrni valami jót.
