Rövid hírek a vásár fergeteges hangulatából

Rövidnek ugyan rövid, de azért fergetegesnek nem annyira fergeteges. Vásárnak viszont egyértelműen vásár.

A kivilágított Városháza

Tűzijáték elölről...

... oldalról

Lovász Irén is elölről (felhívnám a figyelmet a tőle balra álló Hawaii-inges, vagyis az este reneszánsz hangulát megfelelően reprezentáló zenésztársra)

A műsorhoz, annak hangulatához mind színében, mind stílusában tökéletesen illlő öltözék fotósunknak is nagyon tetszett

És hát a lényeg, ugye

Csak tessék, csak tessék! (végre vásárolni) :o)
(De bizony, hogy nekem külön megmutatta magát a vörösingesek vezére)

Minden további információ később!

Vásár

Mert nagyon is jó ötletnek tűnt vásározni menni, legalábbis júniusban annak tűnt az augusztusi vásározás gondolata, valószínűleg az idő messzesége döntő szerepet játszott az elhatározásban, de most... tömören szólva is kevésbé. Illetve még ez sem igaz, csak annyi történt, hogy amikor hétfő este elmentem, s élőben szemrevételeztem a fabodegánkat, ott álltam a tér közepén, és akkor jött, ugye, a felismerés, hogy akkor én most nem vásárló, meg nézelődő vagyok, hanem a színpad másik oldalán fogok állni. Ami pedig, akárhogy is nézem, mégiscsak megmérettetés.

Ugyanezt gondoltam a Meska megnyitásakor, de az azért mégiscsak arctalan, nincs "face to face" kapcsolat, ami mindig ad valamiféle biztonságot, hiszen bármikor meg lehet szakítani az igazából nem is létező, csak virtuális kapcsolatot, meg azt is tudjuk a felmérésekből, hogy az emberek sokkal bátrabbak, amikor név nélkül mondanak véleményt.

Szóval, álltam a tér közepén és egy csöppet azért megrémültem, de szerencsére jött a társam és barátosném, akinek vagy nem voltak efféle gondolatai vagy remekül titkolta, de máris tenni- venni kezdtünk, s a rettentő gondolataim elszálltak.

Hát, holnaptól a hét végéig Esztergomban vagyok megtalálható, a Széchenyi téren. Felismerhető leszek/leszünk, színesek és vidámak, egyébként a közelünkben lesz a kegytárgy-árus is. Meg a színpad is. Ha valaki meglátogat, akkor lesz nagy boldogság.

Egy mondat

Itthon voltam, aztán megint nem, de most már aztán nagyon. Laptop nincs, a Mac-en pötyögök, ami több szempontból is kényelmetlen, hiszen jó görnyedt háttal ülök ZM asztalánál (nem baj, erősítem a hátizmom), aztán meg lassan is írok (nem baj, mert odafigyelek), és akkor még macerás is a gép (nem baj, gyakorlom az angolt), de akkor még nem szóltam az ideférési technikákról (nem baj, gyakoroljuk a családon belüli türelmet). :o))))

Játszani hívott Cicurka és Hajnalimosoly is, s bár nem gondolom, hogy egy mondatból messzemenő következtetéseket lehetne levonni az általam olvasott könyvből - ám legyen.
De, ugye, elértem abba korba, amikor már nemcsak lazán leteszek egy könyvet, ha nem tetszik (régebben akár fogcsikorgatva is, de elolvastam, ezt ma már nem, minek?), hanem azt a korábban szintén elképzelhetetlen lazaságot is elkövetem, hogy akár több könyvet is olvasok paralel. Bár ezt csak ritkán teszem, tehát maradt még bennem csírája a jólnevetségnek. Ma nem, ma a rendetlen énem kerekedett felül, így többször egy mondattal (161. oldal 5. mondata) lepem meg ... kit is?

1. Ingmar Bergman: Jelenetek egy házasságból
"Az ember évekig élhet együtt anélkül, hogy összeházasodna és az egészen más dolog, mint együttélni, és férj-feleségnek lenni. " - nagggyon bölcs

2. E.S. Gardner: A ketyegő gyertya esete
"Okosabb, ha még maga sem tudja, hová bújtattam. " - nagggyon sejtelmes

3. Simone de Beauvoir: Egy jó házból való úrilány emlékei

" Vallásos és érzelgős lélek, aki fehér muszlinfelhőbe burkolta szobáját, s ezzel megmosolyogtatta Zazát." - nagggyon vicces

4. Carlos Ruiz Zafón: Angyali játszma
" Sempere egy pillantást vetett a könyvre, amelyet a szemétládából szereztem vissza, miután anyám eldobta, és még most is a kezemben volt. " - nagggyon szomorú

Na, vajon kitalálja-e valaki, melyik könyv áll az idő előtti felfüggesztés határán nálam? :o)

Ja, és jelentős restanciám gyűlt össze a könyvajánlós blogon, legalább 5 könyvről kellett volna már írnom valamit. Igyekszem pótolni. Ígérem.

Na, akkor

Itthon vagyok, hű, de nagyon itthon vagyok! Ezt onnan lehet a leginkább észrevenni, hogy nyüzsög a fejem a sok elvégezni valótól, a tervektől, a muszájoktól és a lehetségesektől. A mosógép meg zümmög.
Laptop nincs, az IBM nem siet, az ígért 5 napos szervizelés nyáron, de egyesek szerint télen sem működik, így majd mindig idesírom magam a Mac elé, ami a maga kacifántosságával nem okoz nálam relevanciát, de örüljek, ha egyáltalán, ugye.
És hát, mindjárt vásár lesz, ami erőteljesen befolyásolja leendő napjaimat.

Hírek a közelmúltból

Miután rendszeresen, ezáltal meglehetősen idegesítően a gyerekeim lelkére kötöttem, hogy a laptop-nál NEM tárolunk semmiféle folyadékot, mert érzékeny és minden fontos szerve egy kupacban van - ezek után ÉN locsoltam meg kávéval, s mindegy, hogy 3 korty volt, elég volt ahhoz, hogy most abnormálisan működjön a billentyűzete, hogy minden képről 625 másolatot készítsen, vagyis gyakorlatilag használhatatlan.
Indulnánk nyaralni, de még egy fürdőruci sincs összekészítve, arról nem is szólva, hogy mi a Balatont a főváros felől közelítjük meg, hiszen az IBM-nél le kell adni a masinát, ahol egyébként egyelőre rugalmasságot tapasztaltam, mert szemük nem rebbent arra hírre, hogy minden papír megvan, kivéve a számlát és a garancialevelet. Egyéb, fontos kérdésre sem tudtam a választ. :o(

Így aztán a nyaralás, valamint a laptop-hiány következtében szünetet tartok, remélem, mire én hazaérek, a gép is működőképes állapotban lesz, s bár nem remélem, fentiekeből mégis az következik, hogy magam pedig nem kevés pénzzel leszek rövidebb.

Boldogok az ügyetlenek, akik a baj után elmennek nyaralni. :o((((

Első lépések / First steps

Saját, külön bejáratú grafikusom tervezte, készíttette, ajándékozta nekem. Én meg fotóztam. De hogy a színes képből hogy csináltam fekete-fehéret, fogalmam sincs.

Aki kitalálja, mi a hibája/érdekessége a névjegykártyának, jutalmat kap!

My first name-card and the stamp are created by my own graphic-designer. If somebody guesses what's the problem with the name-card - can get a gift. :o)

Vegyes

Elméletileg készülök a mindenki által javasolt, engedélyezett nyaralásra, gyakorlatilag az elengedhetetlen naptejet sem tudom hol van, van-e egyáltalán, kell-e egyáltalán (vagyis, milyen idő lesz), ki jön, ki nem, ha igen, mikor vagy mégsem.... de hogy a nyaralási láz mennyire elkerül, azt verbálisan illusztrálhatom azzal a tevékenységgel, hogy ZM-nek készítgetem a mézes citromot a torkára, mert mikor máskor lehet fájlalni, köhécselni, ha nem a 35 fokos melegben.

Főznöm viszont nem kell, mert a fel nem vett Középsőről kiderült, hogy jól mozog a konyhában, el is költöttünk egy nagy halom pénzt az Ázsiában, volt nagy dőzsőlés, s bár csak tamarinpasztáért mentünk, meg kókusztejért, lett mellette más is a kosarunkban, még jó, hogy lehet kártyával fizetni. Vagy éppen nem jó.
Nem állíthatom, hogy atavizmusról lenne szó, de azért az, hogy egy reggel úgy ébred fel, hogy ő akkor most főz, az azért meglepő. Annak ellenére, hogy szigetet képez a húsevők óceánjában, mi idomultunk hozzá, így aztán eszünk mi most olyan csuda dolgokat, hogy azt gondolni sem tudtuk volna, a kölcsönkapott könyvben (mert nem elég az itthoni, százas létszámban található szakácskönyv kollekció) ismerkedünk a csudaságokkal, miközben igyekszünk nem nézni a szerzőnek a borító hátulját díszítő fotójára, Kurma dásza minimum pedofil, bár Luca szerint csak elmebeteg. :o) Így is emlegetjük: a pedofil könyve.

És készülök a vásárra is.

A cerkatartót ezer helyen láttam a neten, de olyan tuti nics, mint az enyém, hogy a színek fordítva helyezkednek el, nem baj, legalább lehet mondani, hogy :" Nem láttad azt a kifacsart ceruzatartót.. ?" (Kurma dásza magyar változata.)


Hát, így örvendeztetek én másokat. Holnap pedig végre bemutatom a szülinapi ajándékomat, az igazi jó dolog lesz. Ebben a hőségben.

Vegytiszta és műkosz

Mert olyan, hogy vegytiszta, problémamentes, hófehér, mosolygós élet nincs. S mivel gyakran éri a vád a (kreatív) blogokat, hogy azokat csak tökéletes családok tökéletes nőtagjai írják, ahol nincs mosatlan edény, szemtelen gyerek, vasalatlan ruha, s ahol mindenki sikeres, s amely blogokban nem jelenik meg mérges férj, megvadult kutya, elvadult kert, ahol mindenki, amellett, hogy kreatív, még remek szakács és kertész is, s ahol az alkotások láttán csak az elragadtatás hangján lehet szólni, ami által viszont nincs kritika (s így fejlődés sem, jegyzem meg halkan) - szóval a sort megszakítandó, most bejelentem, hogy a Középsőnket nem vették fel az egyetemre (5 pont), nem volt elég a 94 %-os magyar érettségi, még akkor sem, ha ez a gyerek a világirodalom összesén már 4 évvel ezelőtt is túl volt (némi túlzással).
És azt is elmondom, hogy bár nemzeti gyásznapot nem tartottunk, a gyerek is él, (hagy ne mondjam, rajzol, meg Vidámparkba megy éjszaka, szóval, úgy látom, megmarad), a felvi.hu is működik, az egyetemet sem szándékozom robbantással fenyegetni, s szemeinket már a következő lépésre vetjük - mégis szomorú voltam, igen, bizony, szomorú. De csak akkor, már nem.
S ez a mondat remekül illik a kretív blogokról kialakult, fentebb vázolt képhez.

Ezúttal készen / Babyquilt again

Mutatom az előző bejegyzésben már felvillantott babatakarót, hivatalos nevén babyquilt-et. Kapott hátlapot, meg köröket (egy halom kört konkrétan), meg szélt, meg mindenféle simogatást, ahogyan azt kell. Meg egy kis eligazítást, hogyan is viselkedjen az új gazdájánál, aki mellesleg a kép alapján azt írta nekem, hogy olyan ez a takaró, mint egy igaz esti mese a szépről, a tiszta szívűről és a bátorról. :o)
Ebből azt vonom le, hogy tetszik neki.:o))))

The babyquilt mentioned in the previous post has been finished. In the weekend I had enough time to quilt it so I could send a photo of it for my costumer. She said to me the babyquilt was like a true tale about the beauty, the brave and the clear-hearted.
Thats' why I came to the conclusion that she likes it. :o))))))

Projekt

Még a végén lesz valami ebből a számomra kezdetben idegen színösszeállítású babatakaróból. Méretéről annyit, hogy fene szitkozódások hagyják el ajakam, miközben koncentrikus körökkel próbálom megtűzni. Hú.

Reggelre...

... felkelve negyvenegy lettem. :o) Lehetetlen... Nem tehetek ellene, kedvelnem kell. Kellemetlen lehetne, de jelentem: sem lelkem, sem testem nem repedt meg, kedvem fergeteges, s rengeteg lehetetlen helyzet, mely mellettem-felettem repked, terjeng - kedvem nem szeghette. Remek gyerekek, kedves emberem (!), helyes, nekem kellemetes emberek tesznek meg lehetetlent, nekem ezzel kedvem emelend.

Ezen kellemetes reggelen nem berzeng lelkem, legyen testemnek, lelkemnek, s szellememnek next negyvenegy esztendeje kedves, nett, remek - ez legyen, mely jellemez. :o)))

Kész! - Ready!

Azt nem mondom, hogy könnyű volt, de megvarrtam. Nem akartam Tildásat, mert abból már Dunát lehet rekeszteni tapasztalatom szerint, ez viszont rendesen megtornáztatta az agyamat, hogyan is varrjam meg úgy, hogy beférjen a gép alá ez a két fül, erős legyen, csinos legyen, meg praktikus is. Úgy gondolom, megoldottam. A Meskán!

I could find out the form of this bag! It wasn't too easy tfor me to invent a new form but I didn't want to use the form designed by Tilda - everbody seems to use it. TI like the result! :o) You can find it on Meska and Etsy!

A kommentek leglelke

Mindig jó érzés, ha az ember nagyvonalúan írásnak nevezett firkálmányait más is olvassa, mondjuk, nem teljesen értem a napi 150 látogatót, mitől tartják érdemesnek a blogom látogatását, de ez meg messzire visz és más téma, mint amit mondani akarok.
Külön jó, ha kommentelnek is (megállapítom, hogy ezzel a szóval átléptem a magyar nyelv - egészen pontosan az irodalmi nyelv- általam felállított határát, remek), nem tudom, miért, de izgalmas is lehet akár.
A kommentek között (most meg már kezd szokássá válni ez a szó) van ilyen és olyan, de a legjobb... az tegnap érkezett, hát nagyon odavagyok, klasszikusokat csak szó szerint érdemes, hát álljon itt a mementó:

"A megjegyzésem gyakorlatilag nulla relevanciával bír ehhez a táska topikhoz, csak éppen ma reggelire sikerült elfogyasztanom két általad sütött fahéjas kiflit, amelyek egyébiránt (még másnaposan is) tökéletes illat és ízhatása sajnos két nagyon durva hibával párosul: 1. kevés és 2. elfogyott. :o)))) Köszönöm, M

Tudvalevő, hogy tegnap a táskamániám egyes darabjait bemutatva adtam némi ízelítőt a személyiségemről, és a különböző kommentek között volt ez a gyöngyszem, amiről azt kell mondjam, rendkívül informatív, legalább a következőket lehet kiolvasni belőle:

- fahéjas kiflit sütöttem
- jól sikerült
- adtam belőle másnak is
- nem ették meg mindet azonnal (velünk ellentétben)
- ízlett
- férfi az illető (bár ezt csak én tudom, de a hozzászólás témábavágó voltából ezt azért ki lehet találni)
- jó viszonyban vagyok/vagyunk vele
- olvassa a blogomat

Hát mondja valaki, hogy ez nem a blogtörténetem leglelke, nekem nagyon, olyan igazi, férfias, szívből jövő komment volt. Ööööööööö...van még férfi olvasóm? (Köszi, Miklós, igazán!)

Jó! - de nem elég, nem elég jó

Csak amit lekapkodtam a polcról, semmi keresgélés, kutatás.

1. A divatos nádfülű - jó, szeretem a színeit - de nem jó, mert töri a vállam, lecsúszik a karika

2. A fonott zöld- jó, mert nyárias, mert fonott, mert zöld - de nem jó, mert szétjött a füle

3. A vidám nyári- jó, mert könnyű, jó ez a kék - de nem jó, mert soha nem találok semmit benne

4. A kissé decens - jó, mert jó az elrendezése, ilyen rekesz, olyan zseb - de nem jó, mert nem mindenhez vehetem fel

5. A komoly - jó, mert pont ilyet szerettem volna mindig, finom, puha bőr, elegáns megjelenés, mégis sokat elnyelő méret - de nem jó, mert téli és mert viseltes

6. A kis zöld - jó, mert kicsi és nem szakad le a vállam- de nem jó, mert kicsi és semmi nem fér el benne

7. A kis fekete - jó, mert kicsi és fekete - de nem jó, mert valamiért nem szeretem


8. A vicc kategória - jó, mert környezettudatosnak gondolhatom magam - de nem jó, mert rettenetes ronda

És ha valakiben felmerül, hogy ennek a nőnek még egy rendes, handmade táskája sincs, akkor azt mondom, hogy ... nincs. :o(

Előbb egy kis ősz a nyárban, majd a teljes nyár

Bár tagadhatatlan, hogy zöldek és barnák közelebb állnak hozzám, mint lilák és rózsaszínek, a táska színeit nem a magam igénye, hanem a megrendelő kívánsága alapján állítottam össze. Jár hozzá egy PZStartó, de az ne akkora szám, hogy érdemes legyen fotózni.

Erről eszembe jutott, hogy a táskáimat viszont érdemes lenne megörökíteni, van mindenféle, mivel soha nem találom a tökéletes táskát (talán, mert nem is létezik). Azt, ami mellé mind színben, mind formában, fazonban letenném a voksom. Amiről ne jelenteném ki 1 hónap önfeledt szerelem után, hogy "jó, jó... de...". Még keresem az igazit, na.

És hogy milyen kihívások elé állítanak engem, azt az alábbi fotóval szeretném érzékeltetni. Babatakaró, a nyár minden színében.
Vannak benne lilák:
Meg narancssárgák:

Mindez együtt:

Ha most nem kedvelem meg a vidám színeket, hát sosem. :o)

Vásárra

Nem, nem a jó hűvösben, hanem még a nagy melegben készültek. És nem, nem én fotóztam, ez (gondolom) a felvirágozás által kiderül. Viszont én varrtam. És igen, vásárra.