A legpiszkosabb,

legrendetlenebb házat is ki lehet takarítani,  mert végülis mi a teendő, kidobni a felesleges dolgokat,  ne terheljenek senkit és semmit; benézni az eldugott zugokba is, oda is, ami nincs szem előtt;  ablakokat megpucolni, hogy tisztán láthassak kifelé, lemosni-felmosni-kimosni, hogy ragyogjon, csillogjon, legyen üde és friss, tiszta, jó levegőjű, mi más.

Hogy van-e párhuzam a ház és a lélek között, az saját döntés.

Nekem ez

Weöres Sándor: Vonzás 

(Áthallások)

Hosszú a virágfüzét,

kéztől kézig ér,

valamennyi kézen át,

kezdettől végig ér.

Átlépünk a hegyen,

fogjátok a füzért

mindkét hegyoldalon.

Lejtünk a tengeren,

fogjátok a füzért

mindkét partoldalon.

Szállunk az égen át,

a csillagok között,

hosszú a virágfüzér,

kéztől kézig ér,

valamennyi kézen át

kezdettől végig ér.

(És ezt Kalákáéktól, de nagyon...)

Szilveszter

Lehet az év utolsó napját nagy tömegben, magányosan, TV-t nézve, bulizva, játékkal töltve, táncolva (és még vagy ezerféleképpen) tölteni. És lehet színházba menni, mi ezt szoktuk. Idén egy kicsit későn jutott eszembe, hogy lesz szilveszter is, későn kezdtem el színházjegyet keresgélni (egy éjjel, amikor fél 2-ig az álomnak még csak a szele sem legyintett meg), végül mégis sikerült.
Hogy alakult a tegnap esténk? Leszállítottuk az utolsó gyerekünket is a megfelelő helyre, majd vacsorázni mentünk egy olasz étterembe. Három fogásos vacsora volt, a klasszikus előétel-főétel-desszert. Azok az ízek....

A Tháliába kaptam jegyet, "Hat hét, hat tánc és egy pohár pezsgő"címmel egy amerikai szerző darabját néztük meg. Vegyes érzelmeim voltak az előadás előtt, a darabnak utánanéztem, nem a szívem csücske a téma, Kulka meg nálunk nem bírt kitörni a sorozatbeli szerepei skatulyájából, de az, hogy Parti Nagy Lajos fordította a szöveget, az döntő volt. ( A Vígszínházban a Tartuffe szövegét is ő követte el...)
A darab érdekes is volt, tetszett is, volt nevetés is, elgondolkodás is - nem bántuk meg.
Éjfélre még hazaértünk, a hűtött pezsgő is finom volt, a párommal voltam, mi kellhet még? Perpill ez nekem a legtöbb, legjobb.

Boldog új esztendőt minden erre látogatónak!

Reggelre...

... felkelve negyvenegy lettem. :o) Lehetetlen... Nem tehetek ellene, kedvelnem kell. Kellemetlen lehetne, de jelentem: sem lelkem, sem testem nem repedt meg, kedvem fergeteges, s rengeteg lehetetlen helyzet, mely mellettem-felettem repked, terjeng - kedvem nem szeghette. Remek gyerekek, kedves emberem (!), helyes, nekem kellemetes emberek tesznek meg lehetetlent, nekem ezzel kedvem emelend.

Ezen kellemetes reggelen nem berzeng lelkem, legyen testemnek, lelkemnek, s szellememnek next negyvenegy esztendeje kedves, nett, remek - ez legyen, mely jellemez. :o)))

Itthon

Hazaértünk a családlátogatásból, legalábbis a család egyik fele, a másik még folytatja. Ettünk-ittunk, beszélgettünk, aludtunk, majd kezdtük elölről.

Nem vagyok az a nagy ajándékmutogatós fajta és nagy örömmel konstatáltam, hogy már sem rakta tele a blogját "Miket is kaptam" típusú képekkel (bár a kreatív ajándék azért más elbírálás alá esik), de azért egy dolgot szívesen felrakok. Egy angyalka. De milyen! :o)

(Na igen. Míg az első fénykép jó lett, a második rémes. Még gyakorolhatok.)

Ünnep

Én (és lehet, hogy eretnek vagyok) Szentesténél is jobban szeretem karácsony első napját.
Nőknél könnyen előfordul, hogy mindent szeretnének egyszerre, legyen bejgli, az ajándékok legyenek becsomagolva (nem is akárhogyan), ragyogó rend legyen a lakásban, az ünnepi teríték legyen valóban ünnepi, a menü egyszerre legyen hagyományos és újdonság is, a karácsonyfa csillogjon, a lelkünk pedig legyen felöltöztetve. És igen, ehhez rohanunk, kapkodunk és néha még az Ünnephez nem méltóan mérgelődünk és idegeskedünk, mert nem leszünk készen, mert csálé a fa, a bejglik meg (naná), hogy szétrepedtek, bizonyos ajándékok csomagolhatatlanok... a sort lehetne még hosszan folytatni.

Eljő a Szenteste és minden évben bebizonyosodik, hogy minden úgy jó, ahogyan éppen akkor van. Nekem ez is csoda, hiszen nincs két egyforma év, mégis részesei lehetünk az Ünnep erejének, csodájának.

Karácsony első napja valahogy mégis más. Mindenki nyugodt, nem kell korán felkelni, lehet az előző este kapott könyveket böngészgetni, lapozgatni, közben kávézgatni. ZM (mint minden évben) kijelenti, hogy márpedig ő mákos gubát reggelizik, pedig az előző estéről maradt élelemhegyek gazdag és változatos reggeli lehetőséget kínálnak. Én igenis halászlevet akarok enni. A többiek egy falatot sem bírnak enni a tegnapi vacsora után, aztán valahogy mégis leszuszakolnak valamit a torkukon. Mindenki békés, nincs az a hajsza, ami az Ünnep előtt testben és lélekben egyaránt jelen volt.

Valahogy minden elcsendesül és ez nem dermedtség, hanem egyfajta békességgel teli nyugalom.

Legyen ...

... áldott Ünnepe mindenkinek, aki erre jár!

Kívánok gyertyafényt, szép reményt, karácsonyi süteményt- ezen felül meghitt együttlétet, finom ételeket-italokat, nagy beszélgetéseket, karácsonyfa alatti olvasásokat, barátokat, családtagokat.

És igen, odaért a fa alá az én karácsonyi húzogatósom is, Anyahajó írt róla, de olyan szépet, hogy azt kívánom, bárcsak én meg olyan szépet varrtam volna...