Vásár

Mert nagyon is jó ötletnek tűnt vásározni menni, legalábbis júniusban annak tűnt az augusztusi vásározás gondolata, valószínűleg az idő messzesége döntő szerepet játszott az elhatározásban, de most... tömören szólva is kevésbé. Illetve még ez sem igaz, csak annyi történt, hogy amikor hétfő este elmentem, s élőben szemrevételeztem a fabodegánkat, ott álltam a tér közepén, és akkor jött, ugye, a felismerés, hogy akkor én most nem vásárló, meg nézelődő vagyok, hanem a színpad másik oldalán fogok állni. Ami pedig, akárhogy is nézem, mégiscsak megmérettetés.

Ugyanezt gondoltam a Meska megnyitásakor, de az azért mégiscsak arctalan, nincs "face to face" kapcsolat, ami mindig ad valamiféle biztonságot, hiszen bármikor meg lehet szakítani az igazából nem is létező, csak virtuális kapcsolatot, meg azt is tudjuk a felmérésekből, hogy az emberek sokkal bátrabbak, amikor név nélkül mondanak véleményt.

Szóval, álltam a tér közepén és egy csöppet azért megrémültem, de szerencsére jött a társam és barátosném, akinek vagy nem voltak efféle gondolatai vagy remekül titkolta, de máris tenni- venni kezdtünk, s a rettentő gondolataim elszálltak.

Hát, holnaptól a hét végéig Esztergomban vagyok megtalálható, a Széchenyi téren. Felismerhető leszek/leszünk, színesek és vidámak, egyébként a közelünkben lesz a kegytárgy-árus is. Meg a színpad is. Ha valaki meglátogat, akkor lesz nagy boldogság.