Vegyes

Elméletileg készülök a mindenki által javasolt, engedélyezett nyaralásra, gyakorlatilag az elengedhetetlen naptejet sem tudom hol van, van-e egyáltalán, kell-e egyáltalán (vagyis, milyen idő lesz), ki jön, ki nem, ha igen, mikor vagy mégsem.... de hogy a nyaralási láz mennyire elkerül, azt verbálisan illusztrálhatom azzal a tevékenységgel, hogy ZM-nek készítgetem a mézes citromot a torkára, mert mikor máskor lehet fájlalni, köhécselni, ha nem a 35 fokos melegben.

Főznöm viszont nem kell, mert a fel nem vett Középsőről kiderült, hogy jól mozog a konyhában, el is költöttünk egy nagy halom pénzt az Ázsiában, volt nagy dőzsőlés, s bár csak tamarinpasztáért mentünk, meg kókusztejért, lett mellette más is a kosarunkban, még jó, hogy lehet kártyával fizetni. Vagy éppen nem jó.
Nem állíthatom, hogy atavizmusról lenne szó, de azért az, hogy egy reggel úgy ébred fel, hogy ő akkor most főz, az azért meglepő. Annak ellenére, hogy szigetet képez a húsevők óceánjában, mi idomultunk hozzá, így aztán eszünk mi most olyan csuda dolgokat, hogy azt gondolni sem tudtuk volna, a kölcsönkapott könyvben (mert nem elég az itthoni, százas létszámban található szakácskönyv kollekció) ismerkedünk a csudaságokkal, miközben igyekszünk nem nézni a szerzőnek a borító hátulját díszítő fotójára, Kurma dásza minimum pedofil, bár Luca szerint csak elmebeteg. :o) Így is emlegetjük: a pedofil könyve.

És készülök a vásárra is.

A cerkatartót ezer helyen láttam a neten, de olyan tuti nics, mint az enyém, hogy a színek fordítva helyezkednek el, nem baj, legalább lehet mondani, hogy :" Nem láttad azt a kifacsart ceruzatartót.. ?" (Kurma dásza magyar változata.)


Hát, így örvendeztetek én másokat. Holnap pedig végre bemutatom a szülinapi ajándékomat, az igazi jó dolog lesz. Ebben a hőségben.