Újrakezdés

Soha ne mentsetek semmit csak a pendrive-ra, legyen meg valahol máshol is. Amikor 1-2 napja örömködtem, hogy mennyi mindent megírtam,pl. az összehasonlító andragógiám is, akkor még nem tudtam, hogy ilyen is van (mert még nem tapasztaltam), vagyis, hogy sérül egy fájl azon a dögön. Most, amikor lenne 2 napom (estém, éjszakám) a 30 oldalas kutatásomra, akkor az említett dokumentum nyomtatása előtt kiderül, hogy meg sem lehet nyitni, sehol nincs meg, elveszett, eltűnt, elszállt a rendkívül gondosan felépített, precíz, 18 oldalas, nem kevés nyomozással alátámasztott, majd tényleg jól sikerült fogalmazással megírt beadandóm.

Azt hiszem, megőrűlök, de még nem biztos. Mert súlyos probémák vannak a munkahelyemen és amikor végre úgy érzem, le tudom tenni az Úr kezébe (aki nem hívő, talán nem érti, de nem baj) és bár nem kevés erőfeszítéssel, de tudok koncentrálni a köv. feladatra, melynek szintén kedd a beadási határideje-akkor jön ez. És tudom, hogy van ennél égetőbb probléma, és azt is, hogy most sem dől össze a világ, de azért most úgy érzem, a józan eszem megtartása a cél ebben a pillanatban.

Mikulás

Nagyon jó kislány lehettem, mert ma reggelre (mint minden évben) itt volt az ajándékom, bár csak hevenyészett takarításban részeltettem a csizmám. De a Mikulás vagy egy kicsit vaksi, vagy nagyon is szeretetteljes, mert egy csomag francia csokoládét kaptam tőle, Párizs (az imádott Párizs!) felirattal...

A lányoknál, Virág szavával élve, öko-Mikulás járt, semmi csokoládé, hanem aszalt gyümölcs, zabkeksz, színtiszta gyümölcslé és 1-1 pár, a talpán csúszásgátlóval ellátott vastag zokni volt ma reggelre. Úgy látszik, jó kislányok voltak idén (is)...

ZM szerint az ő bakancsa egy mókus raktárának is beillene, mert pisztácia, mogyoró, mandula volt benne reggelre. Ő is nagyon jó kisfiú volt ezek szerint.

Hiába, ez egy jó család. :o))

Háttér

Zsuzsitól nagyszerű zöld hátteret kaptam, amelyet mire felraktam, fehér lett. Valami rémesen ronda, de ami a vicc benne, az az, hogy ő zöldnek látja. Nem, nem színtévesztő, nála egyszerűen zölden jelenik meg.
Mondaná meg valaki, milyen színt lát a blogomon, mert nyomom én a frissítést, de péntek este már ez sem akar frissülni. :(

Így jár az, aki a jól beváltat le akarja cserélni. Járt utat a járatlanért, ugye... sosem tanulom meg, brühühü.

Idegen tollak/1

Mondhatnám ugyan, hogy ezt én és ma, mert ha összeszedem magam, akkor még ilyenek is kijönnek belőlem, és akkor gondolhatná mindenki, hogy ha még rádobok egy lapáttal, akkor pedig miket is tudnék, én meg sütkérezhetnék a hamis dicsfényben. De minek, egyrészről ismertek, másrészről meg nem stílusom.
Ami miatt mégis megmutatom az nem az, hogy jelentősen megnő a látogatóim száma, ha kép is van fent, hiába, a vizualitás az első- csupán ötletadóként szeretnék bemutatkozni. Legyen olyan oldalam, amit eddig még nem mutattam meg... :o)


A képet egy csoporttagomtól kaptam 2 éve karácsonykor. Hát igen, nekem még csoportom is van-volt, nem is akármilyen, de erről majd később. (Mennyi minden van, amire ezt mondom.) Azt hiszem, Tihanyban tanulta a technikát, 2 háromszöget színt színével összevarrtak, egy kis résen keresztül kifordították, a széleket megtűzték, majd meghajtogatták. Szerintem látszik a képen, hogy hogyan....
Jópofa!

Ajándék Zsuzsitól

Hát idenézzetek, mit kaptam, odafent, a fejlécemet nézzétek!....
A kisujjamat sem mozdítottam érte, csak reggelre levélben itt volt Zsuzsitól. Alapvetően odavagyok, hogy valaki ilyeneket tud, de attól meg végképpen, hogy ezt csak úgy, pusztán szeretetből... feltételezem. Egyébként meg kiderült, hogy még közel is lakunk egymáshoz (legalábbis egy megye), így aztán félszavakból is megértjük egymást.

Hát, Zsuzsikám, az biztos, hogy ahányszor a blogomra nézek, szeretettel gondolok Rád! :o)
Nagyon köszönöm...

Végre...

Most egy kicsit megnyugodtam, mert varrni ugyan nem varrtam meg azokat a kiszabott dolgokat, amelyek naponta emlékeztetnek a közelgő ünnepre, viszont 4 dolgozatomat befejeztem, ami nem kis teljesítménynek számít a szűkre szabott időm tükrében. Hát, kérem szépen, ezek a remekművek születtek:

- összehasonlító andragógia:Magyarország és Románia felnőttképzési rendszerének minden részletre kiterjedő elemzése (18 oldal)
- kulturális marketing: egy induló kulturális vállalkozás üzleti terve, tokkal- vonóval(27 oldal)
- oktatásmarketing: akkreditált képzések összehasonlító elemzése (6 oldal)
- válságmenedzsment (8 oldal)

Még egy laza 30 oldalas kutatás ("Településem önkormányzata által fenntartott művelődési intézmények arculatvizsgálata a kulturális antropológia szemszögéből"), amit a köv. hét elején le kell adnom- aztán jöhetnek a szakdolgozatok. Még a végén megírom őket. :o)

Cimke kérdések!

Fejben már nagyon jó vagyok ezzel a cimkegyártásos dologgal, a gyakorlati megvalósítás még várat magára. ZM (Zoltánművész)- től kérdeztem egyet s mást, mire ő visszakérdezett, én meg néztem. Szóval, én (ugye) értek a Word-höz, Excell-hez, EpiServerhez, máshoz nem. :O(

Viszont: olvastam valahol, hogy a Word mégsem a legjobb megoldás, mert nem lehet ezt a tükörképes dolgot megoldani. Mások szerint ezt Photoshopban kitünően lehet készíteni, ZM szerint még jobb Adobe Illustratorban vagy Adobe Painterben. Szerintetek melyik a legjobb? Vagy innen kezdve tök mindegy?

Következő kérdés: szalag. Ti milyen szalagra vasaltátok? Én fehéret szeretnék (na jó, zöldet)- de milyen típusú az a szalag? Valami pertliszerűség? És milyen széles? Szerintetek, ha én befestem, attól még ugyanolyan kis helyre címkém lesz? Látszódni fog a kép/felirat?

Következő kérdés: transzferpapír. Ezt akkor most hol is célszerű venni? MédiaMarkt? Milyen nagy tételben árulják és milyen áron?

A bónuszkérdés: Ti mennyit csináltatok egyszerre?

A háttérinformáció: szeretném a karácsonyi ajándékomat így, szépen felcimkézve elküldeni....

Az a jó, hogy valaki mindig tud valami jótanácsot adni, amiért előre is hálás vagyok. Aki válaszol, ne tartsa magában a saját tapsztalatait, ha lehet... :O)))

És valami jó a tapasztaltaknak is: van egy csomó újságom (PW), a tanácsot osztók között kisorsolok hármat, legyen már jó nektek is... :)

Képeslapok

Hosszas bejegyzésre sem időm, sem energiám, mindent visz a cég. :O( Talán egyszer odajutok, hogy sokak kérésére erről is írok, de ahhoz valami jobb passz kell, különben még azt hiszik, hogy nem szeretem a munkám. Pedig.

Vidámságul bemutatom a képeslapjaimat, megboldogult Hartai Márta boltjába mennyit vittem ezekből (is)... Most kettő darabot tudok bemutatni, ráadásul 2 egyformát, hinni kell nekem, hogy ennél azért több a fantáziám. Csak az időm nem.

Advent első vasárnapja

Idén a Legkisebb (Virág) készítette az adventi koszorúnkat, nagyon tetszik. Élvezem a letisztult formákat, amire lehet pejoratívan azt mondani, hogy egyszerű, de szerintem ennél több. Jó, hogy nem zsúfolt, jó, hogy nincs telerakva minden mütyürrel, nekünk így tetszik.

Az advent a várakozás időszaka. Várjuk egyrészről Krisztus születését, ezt mindenki tudja, de sokan nem tudják vagy éppen elfelejtik, hogy advent Krisztus visszavárása is egyben. Ilyenkor arra gondolok, vajon, ha visszajön éppen most, mit talál? Nem a világban úgy általában, hanem konkrétan lebontva, bennem...Úgy várom, ahogy Isten Fiát várni "kell"?Hittel, bizalommal, örömmel? Nem tudom, bennem a várakozás mindig egyfajta félelmet is rejt... Jó lenne (vagy sem) kívülről látni magam, az Ő mércéjével.


De legalább napról napra advent melegségével, bizalmával, örömével útnak indulni. Így legyen!

Advent kezdetéhez nem illő gondolatok

Szóval, a magyar embert a Nothing-Buy-Day és a recesszió fenyegető valóságának együttese sem képes eltántorítani attól, hogy karácsonykor, de már inkább az azt megelőző hónap minden napján, ne vásárolja fel az összes áruház összes készletét. Ezt láttam az elmúlt napokban.

És szép, hogy a recesszió ellen úgy lehet védekezni, hogy vásárolunk, mivel annak gazdaságlendítő ereje van, csak éppen nem nálunk. Nem abban az országban, ahol az áruk 70 %-át külföldről hozzák be, vagyis a vásárlással éppen nem a magyar piacot támogatjuk. És persze, lehet magyarázni a nemzetek feletti összefüggéseket, hogy ami jó a német gazdaságnak, az előbb-utóbb a magyar (dübörgő) gazdaságban is érezteti hatását, csak éppen történelmi tapasztalatunk alapján azt mondhatjuk, hogy a hatás nálunk mindig csak késleltetve és erősen csökkent tendenciaként jelentkezett.:o(

De nem baj, mert hiszen úgy is nézhetném, hogy honfitársaink optimisták, ha... Ha nem tudnám, hogy hitelek tucatjait veszik fel emberek ilyentájt, hogy sikeresen elkápráztassák családjukat, barátaikat, mindenkit, talán még önmagukat is. Azt a hitelt, aminek aztán majd egész évben nyögik a részleteit. És senki ne legyen tévedésben: nem azok veszik fel a karácsonyi hitelek többségét, akiknek most éppen egy fityingjük sincs az ajándékokra. Azok tudják, hogy később sem lesz miből visszafizetni. Ellenben azokkal, akik úgy érzik, nem tudnak elég nagy ajándékot venni, márpedig az hogy néz ki...

Nos, ilyenkor duplán- triplán megnő a kézzel készített ajándékok presztizse. Nálam, legalábbis.

Nesze! - szer

Ennyit sikerült az elmúlt napokban alkotnom. Katbónál láttam, annyira tetszik a táskája, olyan kedves ötletnek tartom... Megengedte, hogy felhasználjam az ötletét, így most én is kirukkolhatok végre valamivel. Még készülőben van 1-2, bár igaziból sokkal többet kellene készíteni, annyi közeli-távoli ismerős, barát van, akinek szívem szerint valami ilyesmit adnék...

Karácsonyi visszaszámlálás

Tudom (mert látom), hogy mindenki nagyon szorgalmasan készül a karácsonyra, ami előtt én csak meghajolni tudok és őszínte csodálattal adózom. Teszem ezt alapból is, mert valahogy soha nem sikerült az a típusú készülődés, amit ilyentájt minden női lap ajánl, vagyis, hogy semmi rohanás, meg kapkodás, meg utolsó pillanatokban vett/készített ajándék, max. a sminkeshez, meg a fodrászhoz lehet elmenni 24-én, persze úgy, hogy voltunk olyan előrelátóak és már december elején bejelentkeztünk. Nekem ez még nem sikerült a 40 év alatt, reményeim foszladozóban.
Az utóbbi években pedig még lejjebb sikerült tennem az előrelátás mércéjét, de ez mindig csak december közepe táján derül ki.

Na most, az már eleve sokkhatásként ért, hogy 30 nap alá esett a hátralévő időm, eddig legalább mondhattam azt, hogy van még 1 hónapom, ami azért elég jól hangzik. Ennek most vége, de ami ennél is rosszabb, rájöttem, hogy a számláló nem december 24-én ünnepli karácsonyt, hanem másnap, azaz 25-én, így viszont (hiába, hogy csak 1 nap a különbség) esélyeim még gyorsabb fogyásnak indultak, hála az angolszász ünnepi szokásoknak.

Fodrászhoz már most be kellene jelentkeznem, ahhoz viszont az kellene, hogy lássak magam előtt valami olyan napot, amikor nincs más fontosabbnak ítélt dolgom, mint békésen, újságot lapozgatva ücsörögni azon nők között, akik egyébként minden pénteken, heti rendszerességgel teszik ezt. Valahogy nem látom még ezt a napot az elkövetkező időszakban, és most nemcsak erre az évre gondolok. :o)

Így aztán nem marad más hátra, mint reménykedni abban, hogy idén is képes leszek csodát tenni, s nyolckarú Sívaként 2 fogás készítése közben még a hajam is beszárítani. Legalább.

Forgatás, fagy, félelem

(Na jó, a félelem túlzás, de olyan hangzatos így a cím.)

Most néhány napig nem leszek, nem alkotok, mert a tervezett forgatáson leszek. Tegnap volt az első, nem minden zökkenőtől mentes nap. A szervezési problémákra nem vesztegetek szót, de amikor este 1/2 7-kor, szép őszi időben elindultunk Zalaegerszegről hazafelé, akkor még nem gondoltam, hogy kicsiny hazánkban milyen időjárási különbségek vannak.
Székesfehérváron már esett az eső, mit esett, ömlött. Én váltott lovakkal jutottam haza, itt hagytuk a stáb tagjait a mikrobusszal, én meg a kollégámmal továbbmentem Bajna felé. Zsámbéknál már olyan hóesésben mentünk, hogy miközben a kollégám mérgelődött, én jól tágra nyitottam a szemem és addig bámultam a felém ömlő hópelyhekbe, amíg nem könnyezett a szemem. Akkor becsuktam, majd kezdtem elölről. Hogy én ezt mennyire szeretem, olyan, mintha a Csillagok háborújában lennék és az űrben száguldoznék... na jó, majdnem olyan.

Aztán Zsámbék után már nem volt ennyire kedélyes a helyzet, mert hóviharba is keveredtünk, közben jött az információ, hogy a stáb tagjai még mindig ott állnak Szfv-on, ahol hagytuk őket, mert olyan defektet kaptak, hogy még a kihívott autómentő sem tudott segíteni. Arról csak halkan beszélek, hogy nyári gumikkal kaptuk a bérelt buszt, az ígért teli tank csak félig volt igaz, s oly hiányos volt a pótkerekes dolog, hogy nem lehetett segíteni. Akkor jött a telefonálgatás, én mint egy diszpécser irányítottam a mentőhadműveletet, hívtam én mindenkit, hogy vigye haza őket, végre, nem mondom el, mennyi idő után, de helyrerázódott a dolog.

És amikor a kollégám hazaért Tatára, jelezte, hogy náluk csak eső esik, semmi hó. Bajna és Tata között kb. 25 km van. Hm.

Most, ha kinézek az ablakon, gyönyörűséges fehérek a fák, a bokrok, ha az utat nézem, az a szokásos latyakos...


Ma Komáromba megyek, holnap Pesten forgatunk, aztán meg elmegyek a suliba. És hogy mennyit írtatok ezalatt az 1 nap alatt (!), most még átolvasgatlak Benneteket, közben kávét iszogatom (sokadikat), s várom a kollégát. Pedig de jó is lenne itthon lenni..... :o)))

PIF

Lassan világosodom meg, de akkor tartósan. Van ez a PIF, amire történő utalással már többször találkoztam, de engem nem érintett, volt más, amit olvastam, de most viszont...

Anyahajónál olvastam és rögtön éreztem, hogy most jött el az én időm. (Bár van még egy felkínált hely, vissza kell keresnem...) Abban én sem vagyok biztos, hogy lesz 3 bátor, de legfőképp türelmes ember, aki jelentkezik, de majd nem sértődöm meg, hanem arra gondolok, minek is írtam meg már magamról annyi rémséget.

Ígéreteim, főleg magamnak:
- összekapom magam
- nem az utolsó pillanatban állok neki
- nem felejtek el semmi lényegeset (úgymint név, cím...)

És a szabályok:

1. Bárki játszhat, akinek blogja/flickr képtára van.
2. Az első 3 ember, aki kommentet ír erre a bejegyzésre, ajándékot kap tőlem, melyet én készítek.
3. Ők is meghirdetik a játékot a saját blogjukban, és várják a saját 3 jelentkezőjüket :-)
4. Ezt az ajándékot az elkövetkező 365 napon belül el fogom juttatni hozzátok.
5. Nem küldöm el az ajándékot annak, aki nem hirdeti meg a játékot a blogjában /flickr -en.

Mégsem

"Kíváncsi vagyok, mikor mondod, hogy: Jó, jó, csak az a baja..." Mármint a táskának. Mondta ezt Lucagyerek, amikor diadalittasan megmutattam a táskát. Mert valóban mindig vágyom egy táskára, aztán elég hamar kiderül, hogy mégsem váltotta valóra a reményeimet.
Mert nagyon szép a színe, de nem elég nagy.
Mert elég nagy ugyan, de nincs benne 2 külön zseb.
Mert van ugyan 2 külön zsebe, de nem elég hosszú a pántja.
Mert elég hosszú ugyan a pántja, de nem találok meg benne semmit.
Így most az új táska az ország túlvégére megy, apósom drága barátnőjéhez, aki szeretni fogja.

Még mindig jobb ez így, mintha a szerelemmel lennék hasonló viszonyban, nem?

Hm. Kéne nekem egy táska...

Christmas/5

Erősen frusztrál, hogy mindenki lázasan készülődik a karácsonyra, s bár magam is varrosgatok, az én tempóm nem veheti fel a versenyt ... lassan úgy látom, senkiével. :o(
Nem készülnek a kis karácsonyfák a kollégáknak, nem készülnek a saját képeslapjaim sem, összesen 3 nesszeszer áll, de azok is félkészen- szóval, elég siralmas a mérlegem.
Ennek oka, hogy készülünk viszont a filmforgatásra (nem, nem én leszek a főszereplő), minden a nyakamba szakadt, szokás szerint most derül ki, hogy még sincs meg az engedély, hogy nincs aláírva a stábbal a szerződés, aki aláírhatná, az most Berlinben van, szóval a szokásos. Mindezt úgy, hogy hétfőn hajnalban már utazom Zalaegerszegre, majd másnap Komáromba, utána Pesten leszünk 3 helyszínen. Ezt követően elmegyek suliba, ahol meghallgatom, hogy mások (a bezzegék) már be is fejezték az egyik szakdolgozatukat, szerintem már le is adták, én meg ugye... Mindenesetre kész az üzleti tervem, az oktatásmarketingem és a kulturális menedzsment dolgozatom is, tehát, mindenki láthatja, hogy nem lazsálok. Igaz, nem is alszom. :(

Na, evezzünk vidámabb vizekre, mindenki azt mutatja meg, amije van, hát, én ebben a sorban az elmúlt évekre hagyatkozom, már csak a múltból élek, he-he-he.



Mert ugye, az értékéből mit sem von le, hogy legalább 3 éve készültek, de inkább több...?
Azóta már valószínűleg az enyészeté lettek, feltéve, hogy a gazdájuk használta is őket, nemcsak díszként (értsd: porfogóként) álltak a konyhában. Mert én használnám.

Ha kicsit még jobban összekapom magam, akkor még talán a Legnagyobb pullóvere is elkészül idén, ami viccként hangzik, de nem az. Ezért az egyért nagyon sajnálom, hogy a TV-nézés kimarad az életemből, mert milyen jó is akkor kötögetni, az már olyan békés nagymamás, nem? A házibálványra szánt időm a Híradóra korlátozódik le, fél órás napi kötéssel meg kissé lassan halad a dolog. :(
De attól legalább nem kell félnem, hogy kinövi, ezen a korszakon már jócskán túl vagyunk. :)

Türelem

Na, akkor arról, hogy mennyire vagyok türelmes ember. Ma bejöttem, s bár feltett szándékom volt, hogy néhányszor megsétáltatom a táskát mások irodájának ajtaja előtt, erre ők majd megkérdezik, hogy nahát, meg mi ez, na, ne mondd..... meg hasonlók. Akkor én majd egy kicsit szégyenlősen, meg vonakodva, de előveszem és mutogatom.
Nos, erre az történt, hogy bejöttem, ledobtam a kabátom és átrobogtam a táskával a szemközti irodába és ezt mondtam, minden bevezető nélkül: "Nézd, mit varrtam!"

Ez (azt hiszem) sok mindent elárul a jellememről, s még akik nem ismernek, azok is úgy vélhetik, hogy meglehetősen türelmetlen, izgatott (jobb lett volna azt írni, hogy izgalmas) vagyok.
Akik ismernek (vagy azt hiszik), azok pedig megerősödhetnek abbéli hitükben, hogy agresszív vagyok. :o(

Eredményhirdetés

A körülményekre való tekintettel, vagyis arra, hogy voltak a Rendesek és a Renitensek (nagy örömömre), 2 nevet húztam ki a kalapból. Tekintsetek el a sorsolás precíz bemutatásától, mert Zoltánművész nagyon dolgozik, így most nem kérem fel fotózásra. Én igyekeztem a kis Sony-val fényképezni, de azért ez ebben a borongós időben nem ad nagy sikerélményt, bár minden létező gombot megnyomtam rajta.

Tehát a 2 nyertes:


A 3. nyertes pedig ÉN vagyok, mert olyan olvasóim vannak, akik kreatívak, szeretnek játszani, vidámak, segítőkészek, tele vannak ötletekkel, és még sorolhatnám... Köszönöm Nektek!

Hogy mit nyertek?
Nos, Helen táskára tippelt, így ő a beígért anyagcsomagocskát kapja:


Másik nyertesünk, Léda pedig egy újságot kap (Burda, Quilts & Applizieren), német nyelvű, de könnyen érthető:


És akkor még 2 kép a végeredményről:



A belseje szép lila bélésselyemből készült, na, ezt azért olyan sokat nem fogom ismételni, csúszott, mászott, meggyűrődött. És a lilát nem is értem, miért választottam, mert nem is szeretem igaziból, de hiába próbáltam hozzátenni valamilyen őszies színűt, nem tetszett. Én viszont szeretem, ha a táska belseje egyszínű és még passzol is a külsejéhez, így amikor a kezembe került az eredetileg szoknyabélésnek szánt lila, akkor belevágtam. Nem bántam meg, mert a mélylila igenis jól megy a külső anyagokhoz, van köztük egy hasonló.
De mielőtt azt gondolnátok, hogy én magamtól vagyok ilyen ügyes, bevallom, hogy (természetesen) nem, egy szintén német patchwork újságból merítettem az ötletet. :)

És akik most nem nyertek, azoknak a kedvenc versemet adom ajándékba:

Kosztolányi: Őszi reggeli

Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket
üvegtálon. Nehéz sötét-smaragd
szőlőt, hatalmas, jáspisfényű körtét,
megannyi dús, tündöklő ékszerét.
Vízcsöpp iramlik egy kövér bogyóról,
és elgurul, akár a brilliáns.
A pompa ez , részvéttelen, derült,
magába-forduló tökéletesség.
Jobb volna élni. Ámde túl a fák már
aranykezükkel intenek felém.

Hogy már tél van? Meg jön a karácsony? Hát igen, mindig fáziskésésben vagyok.:)

Már kitaláltam, hogy ezzel megyek holnap a könyvtárba, de előtte még mindenkinek megmutogatom a dolgozóban. Hogy ne legyen nagyon direkt a dolog, majd elmegyek az ajtók előtt, mászkálok vele a nap folyamán, megvárom, míg maguktól észreveszik a kollégák... :o)

Lányok, öröm, hogy vagytok!

(Címeket kérek szépen!)

Erős küzdelmem...

... volt az idővel, meg ezzel a valamivel is, amit megígértem, hogy megmutatok. Hát, elkészült, nézegetem nagy örömmel és közben hálatelt szívvel gondolok a mai technikai lehetőségekre (úgymint számítógép, meg internet, meg blogolás, meg egyebek, amiket nem is ismerek), meg mindazokra, akik kiváncsiak a a végeredményre. Mert ha nem mondom nagy szájjal, hogy ekkor meg ekkor megmutatom, akkor ez (sem) biztosan nem készül el, félúton már teljesen mást akartam volna varrni, kitekingettem egyéb teendők felé, de aztán arra gondoltam, hogy itt nyilvánosan valljak szégyent?
Így aztán neki-nekifeszültem, amit meg úgy mondok, mintha legalábbis egy királyméretű takarót varrtam volna kézzel, pedig csak erről a kis vacakról van szó, nekem mégis akkora energiámba telt. Az még csak hagyján, hogy a héten későn keveregtem haza, meg az is hagyján, hogy a fejem zsúfolásig tele volt teljesen felesleges információkkal, amelyekkel valamit kezdenem kellett (volna), s ilyen állapotban milyen jó dolog kikapcsolni ezt az agyi zsibvásárt valami kreatív tevékenységgel, de akkor meg kiderült, hogy még béna is vagyok, mert összesen 12 tűt törtem el, ami már önmagában is hihetetlen nagy birkózásokat sejtet. És akkor még nem beszéltem arról a remek ötletemről, hogy ne csak vastag vatelin alkossa a táska vastagságát, hanem legyen benne táskamerevítő (vagy mi a fene), ami azt jelentette, hogy egy merev felületet kellett szabad gépivel tűznöm...persze, lazán és kreatívan, ahogy kifolyik a kezem közül. :(

Arról meg nem beszéltem, hogy a táska most is elég nagy, de igaziból félúton én már gyanút fogtam, hogy mi a frászt is varrok én, mert jó, hogy praktikus a nagy táska, de ebbe már a fél világ belefér, a másik felére nem tartok igényt inkább. Így aztán nem varrtam hozzá azt a néhány blokkot, ami által talán nem szakad majd le a kezem. Mert a nők minden rendelkezésre álló helyet betöltenek, értsük ezt most úgy, hogy ha van a hely a táskában, akkor még 2 liter tejet beraknak a másik 4 mellé.

Ennyi bevezető után jöjjön a táska, íme:

A képet én csináltam, meg is látszik rajta, de majd hazajön Zoltánművész és a Nikon-jával kattintgat egyet-kettőt, akkor majd jobban érvényesül, mert vannak rejtett értékei is. :)

Viszont azt kell mondjam, nagyon elnevetgélték a lányok ezt a kitalálósdit (amin meg én nevetgéltem jókat), így aztán úgy döntöttem, 2 nyertes lesz. Az egyiket azok közül, akik komolyan vették a játékot (ez már önmagában is ellentmondás), egyre tippeltek és még jól is, a másikat azok közül, akik mondtak mindenfélét, ömlesztve... :):):):)
Volt nagy öröm, mikor olvastam a bejegyzéseket, volt nagy öröm, amikor kész lettem ezzel a csodával és van nagy öröm, hogy egyáltalán kész lettem. :) Így lehet, hogy bevezetem ezt a dolgot és ha valamire szükségem van, akkor csak annyit teszek, hogy sejtelmesen, titokzatosan bejelentem, hogy valami készül, majd szabok egy határidőt, ami főképpen nekem határidő-és akkor biztosan megvarrom.

A sorsolásra holnap kerül sor, de lehet, hogy még ma este. A közjegyzőm ugyan nincs kéznél, de ettől függetlenül hivatalos lesz és tiszta. :) Mármint a sorsolás. Fotók készülnek, bemutatom, a táskával együtt. :):):)

Születésnap

Ma vagyon, ma vagyon... Ha nem is piros Pünkösd napja, de Zoltánművész születésnapja. Mivel már annyi mindent írtam róla (hogy milyen szuper pasi), úgy gondolom, hogy itt az ideje, hogy mutassak néhány fotót a munkáiról is.

Pl ezt:

Vagy ezt:

Vagy éppen ezt:


Ez csak egy igen rövid szösszenet a munkáiról, de mégis... képet lehet kapni, milyen pasival élek együtt... :o) És újra megállapítom: milyen jó is nekem! :o)