Hangol már a zenekar,...

Kalákáék ugyan úgy folytatják, hogy: "...kezdődik a zűrzavar...", én azonban éppen másról írok, ami viszont nem akadályoz meg az őket való idézésben.
Tegnap reggel lelkileg alaposan felvértezve magam, elindultam ajándékokat venni. Valahol már írtam róla, hogy még egy darab sincs, ami okozhat fennakadást a készülődés további szakaszaiban, de miután változtatni ezen eledddig nem tudtam, nem zavart. (Hé, légy őszínte, ez nem igaz!) Azt viszont mindenki tudja, hogy egy nap alatt mindent megvásárolni szinte lehetetlen, tele vannak az üzletek, tolonganak az emberek, még a könyvgúlákhoz sem lehet odaférni, pláne megtapogatni, beleolvasni, megszagolni.

Nos, feladat teljesítve, méghozzá oly módon, hogy délre mindennel végeztem, olyannyira, hogy még az utamba eső postán csekkeket is feladtam, sorbanállás nélkül, ami azért- valljuk meg- nem kis teljesítmény. Mindezt a fent említett idegesség, kapkodás és rémálom nélkül. És nem, nem én voltam begyógyszerezve, hogy nem láttam a dilit, hanem ügyesen megszerveztem az egészet.

Vagyis reggel 9-re a Libriben voltam, ahol rajtam kívül 3 ember nézelődött, enyém volt az egész üzlet, így aztán tapogattam, szagoltam, olvastam, nézelődtem, felvettem, letettem. Visszamentem, mert mégiscsak azt is, töprengtem, majd fizettem. Nem keveset. Aztán Alexandra, ugyanezt. Ez a könyvterjesztő egy titok nekem, mert miközben dugig van ponyvával, meg bestsellerrel, meg olvashatatlannak minősíthető, ezáltal irodalomnak semmiképpen nem nevezhető könyvvel- közben olyan történelmi könyveket árulnak, ami a konkurrenciában nincs, nem is hallottak róla. Hogyan fér meg ez a két dolog együtt, nem is értem. De nem is erről írok.

Aztán ballagtam még ide, meg oda, és nem csupán a Mammutban vásároltam, nem vagyok én plázacica, csak éppen itt megtaláltam szinte mindent, amit szerettem volna.

Áldoztam a kultúrának (nem keveset), de a hasznos, a praktikus és még a szükséges is a táskámban, majd a fa alatt landolt-landol. Én nem akarok ebből litániát csinálni, legyen elég az, hogy ZM-mel 23-án még színházba is eljutunk, a Vígszínházban nézzük meg a Vörös és feketé-t Szikora János rendezésében.

Egy lépéssel beljebb vagyok újfent. :o)

Képeslapok

Hosszas bejegyzésre sem időm, sem energiám, mindent visz a cég. :O( Talán egyszer odajutok, hogy sokak kérésére erről is írok, de ahhoz valami jobb passz kell, különben még azt hiszik, hogy nem szeretem a munkám. Pedig.

Vidámságul bemutatom a képeslapjaimat, megboldogult Hartai Márta boltjába mennyit vittem ezekből (is)... Most kettő darabot tudok bemutatni, ráadásul 2 egyformát, hinni kell nekem, hogy ennél azért több a fantáziám. Csak az időm nem.

Karácsonyi visszaszámlálás

Tudom (mert látom), hogy mindenki nagyon szorgalmasan készül a karácsonyra, ami előtt én csak meghajolni tudok és őszínte csodálattal adózom. Teszem ezt alapból is, mert valahogy soha nem sikerült az a típusú készülődés, amit ilyentájt minden női lap ajánl, vagyis, hogy semmi rohanás, meg kapkodás, meg utolsó pillanatokban vett/készített ajándék, max. a sminkeshez, meg a fodrászhoz lehet elmenni 24-én, persze úgy, hogy voltunk olyan előrelátóak és már december elején bejelentkeztünk. Nekem ez még nem sikerült a 40 év alatt, reményeim foszladozóban.
Az utóbbi években pedig még lejjebb sikerült tennem az előrelátás mércéjét, de ez mindig csak december közepe táján derül ki.

Na most, az már eleve sokkhatásként ért, hogy 30 nap alá esett a hátralévő időm, eddig legalább mondhattam azt, hogy van még 1 hónapom, ami azért elég jól hangzik. Ennek most vége, de ami ennél is rosszabb, rájöttem, hogy a számláló nem december 24-én ünnepli karácsonyt, hanem másnap, azaz 25-én, így viszont (hiába, hogy csak 1 nap a különbség) esélyeim még gyorsabb fogyásnak indultak, hála az angolszász ünnepi szokásoknak.

Fodrászhoz már most be kellene jelentkeznem, ahhoz viszont az kellene, hogy lássak magam előtt valami olyan napot, amikor nincs más fontosabbnak ítélt dolgom, mint békésen, újságot lapozgatva ücsörögni azon nők között, akik egyébként minden pénteken, heti rendszerességgel teszik ezt. Valahogy nem látom még ezt a napot az elkövetkező időszakban, és most nemcsak erre az évre gondolok. :o)

Így aztán nem marad más hátra, mint reménykedni abban, hogy idén is képes leszek csodát tenni, s nyolckarú Sívaként 2 fogás készítése közben még a hajam is beszárítani. Legalább.

Christmas/5

Erősen frusztrál, hogy mindenki lázasan készülődik a karácsonyra, s bár magam is varrosgatok, az én tempóm nem veheti fel a versenyt ... lassan úgy látom, senkiével. :o(
Nem készülnek a kis karácsonyfák a kollégáknak, nem készülnek a saját képeslapjaim sem, összesen 3 nesszeszer áll, de azok is félkészen- szóval, elég siralmas a mérlegem.
Ennek oka, hogy készülünk viszont a filmforgatásra (nem, nem én leszek a főszereplő), minden a nyakamba szakadt, szokás szerint most derül ki, hogy még sincs meg az engedély, hogy nincs aláírva a stábbal a szerződés, aki aláírhatná, az most Berlinben van, szóval a szokásos. Mindezt úgy, hogy hétfőn hajnalban már utazom Zalaegerszegre, majd másnap Komáromba, utána Pesten leszünk 3 helyszínen. Ezt követően elmegyek suliba, ahol meghallgatom, hogy mások (a bezzegék) már be is fejezték az egyik szakdolgozatukat, szerintem már le is adták, én meg ugye... Mindenesetre kész az üzleti tervem, az oktatásmarketingem és a kulturális menedzsment dolgozatom is, tehát, mindenki láthatja, hogy nem lazsálok. Igaz, nem is alszom. :(

Na, evezzünk vidámabb vizekre, mindenki azt mutatja meg, amije van, hát, én ebben a sorban az elmúlt évekre hagyatkozom, már csak a múltból élek, he-he-he.



Mert ugye, az értékéből mit sem von le, hogy legalább 3 éve készültek, de inkább több...?
Azóta már valószínűleg az enyészeté lettek, feltéve, hogy a gazdájuk használta is őket, nemcsak díszként (értsd: porfogóként) álltak a konyhában. Mert én használnám.

Ha kicsit még jobban összekapom magam, akkor még talán a Legnagyobb pullóvere is elkészül idén, ami viccként hangzik, de nem az. Ezért az egyért nagyon sajnálom, hogy a TV-nézés kimarad az életemből, mert milyen jó is akkor kötögetni, az már olyan békés nagymamás, nem? A házibálványra szánt időm a Híradóra korlátozódik le, fél órás napi kötéssel meg kissé lassan halad a dolog. :(
De attól legalább nem kell félnem, hogy kinövi, ezen a korszakon már jócskán túl vagyunk. :)

Christmas/4

Vagy csak Christmas /3? Már magam sem tudom, de tulajdonképppen nem is számít, úgyis csalni készülök. Na, nem olyan nagyot, mint manapság szokás, de azért... Merthogy az alanti képek nem most készültek, hanem olyan 7 éve, de akár (ugye) most is varrhattam volna őket. Mondjuk, ha éppen nem azzal töltöm az időm, hogy milyen nehéz is nekem, miegymás. :o(
Viszont hogy nézne ki, ha az utolsó, meglehetősen negatív hangvételű bejegyzésem után egyszer csak előrukkoltam volna ártatlan képpel két ilyen párnával, magyarázhattam volna, hogy terápiás céllal, 2 bőgés között én ilyeneket, meg, hogy ezek könnyáztatta párnák ám.

Hát nem. Viszont nagy örömömre szolgált, mikor megtaláltam őket (értsd: a fényképeket) valahol, mert mégiscsak karácsonyra készültek, s talán valakinek ad valami ötletet. Nekem meg fényességet lopott az életembe, mert én így készülök az ünnepre. Ami megint nem igaz, mert az igazi készülődés nem fotózható, az belül zajlik nap mint nap...


Egyébként meg a gyógyulás folyamatát az alábbi dolgok jelentik:

- vettem 8 féle filcanyagot, majd meglátjátok, mi készül belőlük
- vettem cipzárakat
- vettem géptűket, mert a vasárnap esti varrás közben 9 (jól láttad!) darabot törtem el (jó formában voltam, mondom) és igen, a valamin ügyködtem
- bementem a könyvtárba és nem kispályás módon kivettem 7 db marketing könyvet, csak azért nem a maximum példányt hoztam haza, mert 3 padlizsán és az 1 tupperes ebédes dobozom már elfoglalta a helyet (állati jól néztem ki megint, pakolásztam ezeket a dög nagy könyveket, mert marketinghez mindenki ért, sokat tudnak írni--és amikor az egyik padlizsán majdnem elgurult, akkor lépett oda hozzám egy csoporttársam, fiatalon, üdén, kisminkelve és mosolygósan, én meg közben nem tudtam, melyik kezemmel tartsam a könyvet, melyik fülemen lógjon a 6.táskám, de közben ÉN osztottam a tanácsot, én, aki előző nap még bőgtem- hm.)

Aztán azt tudjátok-e, hogy már csak hatot kell aludni, aztán jön a valamim debütálása?

Christmas /3

Úgy vagyok a karácsonnyal, ahogy egyszer már említettem, vagyis fejben nagyon jó vagyok. Egy kicsit nehezíti ugyan a hozzáállásomat az inkább kora őszt idéző meleg, a ragyogó napsütés, de azért valami alakul, bár a Pató Pál-féle mentalitás itt is felfedezhető.

Viszont valahányszor megnézem a blogom és a számláló ott vigyorog velem szemben, akkor azért mindig valami aggodalom suhan át rajtam, hogy... te jó ég, mindjárt karácsony, nincs meg a listám (csak ez, mert egyébként rengeteg listám van, javíthatatlan listagyártó vagyok), nem tudom még, melyik 15 féle aprósüteményt fogom sütni, nincs ajándékötletem, nincs csomagolástechnikai ötletem, díszítési tervem, vagyis nincs semmim. Ja! És pénzünk sincs. :(
De az legalább az elmúlt évek gyakorlatának megfelelően nincs, tehát, optimistán nézve, azt is mondhatom, hogy mégiscsak van valami, ami az elmúlt X évben is volt.

Persze, indokom van, hiszen nincs fogcsikorgató hideg, reggel 6-kor még a leheletem sem hajlandó nyomot hagyni a levegőben, hát honnan jönne az ihlet? Mások azért lassan hangolódnak az ünnepre, öltögetnek, készülgetnek, kicsit sem vagyok irigy. Néha felmerengenek bennem a néhány év előtti készülődés örömei, amikor a barátnőmmel sütögettünk esténként, mindig elfeleztük, amit készítettünk, kóstolgattunk, rakosgattunk...
Tavaly minden egyes kollégámnak sütöttem egy közepes méretű mézeskalács szívet, amiket magokkal díszítettem, egyesével becsomagoltam kis celofánzacsiba és szép, színes szalaggal összekötöttem... Most lehet, hogy csak áldott ünnepet kívánok nekik, mert még ezekkel az egyszerű filckarácsonyfákkal sem tudok megbírkózni, sosem lesz belőle 40 darab. Jelenleg 3 van kész, de azok is milyenek... :)

Na, nem szomorkodom, nem bánkódom, idén is ott lesz a feldíszített fa időben, készen lesz a vacsora, lesznek ajándékok, be is lesznek csomagolva, meg minden. És ott lesz a családom, hangosak leszünk, vitázunk, meg könnyezünk egy kicsit, hamisan énekelünk, jól teleesszük magunkat, ajándékbontogatásnál meg mérgelődünk, hogy a másik milyen lassú, közben mi tűkön ülünk... És jó lesz, biztosan. :)

De azért van már valami, itten mutatom, ni, aprócska falikép: