Álszent

Akkor most megmutatom az adventi ...öööö.... díszünket. Csak azért, hoyg helyrebillenjenek a dolgok. Igaz, nem a nyűg miatt nem készült több, s szebb, de attól még az  igazsághoz hozzátartozik.

Feeling

Nem automata üzemmódban vagyok, nem jön a karácsonyi feeling  a naptár megfelelő oldalán, nem ébredek ezzel, s bármennyire szeretném, nem tölt el minden reggel a várakozás öröme, szeretném, de nem. Érzem, hogy kellene, hogy mindjárt december, hogy advent van, de amit megtanultam az évek során, az az, hogy eljő, a maga idejében eljő, soha nem késik. Hogy megadatik nékem is. Csak várjam a várakozás örömét. 

Várom is.

Ami jön

Minden látszat ellenére még életben vagyok, olybá tűnik, hogy maradok is. Ez a jó hír.
Viszont. Viszont a karácsony előtti pozitív gondolatok előhívását némiképp gátolja, hogy egy olyan helyen, ahol igazán nem várná az ember, mert elméletileg az ottlévők mással vannak elfoglalva... ott ellopják a fényképezőgépét. A sors fintora (de ez már inkább grimasz), hogy egy évvel ezelőtt a mostani elődjét Virág a bécsi karácsonyi vásárban elhagyta, akkor én titokban pótoltam, de ezt csak nyáron, a tihanyi Rege cukrászda teraszán békésen kávézgatva vallottam be ZM-nek. Most akkor menjek neki egyenesen avagy várjak megint fél évet a hírrel? Vajon mit bír ki a férfiember, évenként vagy félévenként adagoljuk neki a rossz hírt... jó kérdés.

Fotómasina híján szegényesebb lesz a blog is, na, nem mintha az én fotóim plusz értéket vittek volna a dologba, de azért néha még nekem is sikerült valamit összehozni, hát, ennek vége. Most pl. igen jó lenne, ha tudnám bizonyítani (értsd: megörökíteni), mennyi csomag várt itthon, de mivel nem a látszat, s mégcsak nem is a mennyiség a meghatározó, pláne nem a mutogatás, hát legyen elég az írás, a szöveg.
Az én olvasatomban az AJÁNDÉK nem azt jelenti, hogy van egy csomag, amelyet megtöltünk ezzel-azzal, azt latolgatva közben, hogy vajon már elég vagy még nem, hogy azért túlzásba se essünk, de (túl) keveset se adjunk. Az AJÁNDÉK valami olyasmi, amit az LGT mond, hogy "érzéssel töltsd meg a kesztyűt", nem egy mélyenszántónak tűnő gondolat, de mégis.

És amióta Méhike csomagja megérkezett, azóta azon sajnálkozom, hogy nincs apparát, de nem azért, hogy mindent bemutassak (lenne bőségesen, nem méricskélte a szeretetet), hanem azért, hogy egy dolgot mutassak, ami nekem december hónap leggyakrabban használt fogalmát (meg ami mögötte van), vagyis az ajándék szót hívta be. Ez pedig 2 tasak fahéj. Méhike talán megbántódik, ha nem említem a többi dolgot, de nekem ez a fűszer jelenti a figyelmet, a melegséget. Nem, nem azért, mert nincs itthon fahéj vagy ne tudnék venni, hanem azért, mert Méhike tudja, mi a fahéjhoz fűződő viszonyom. Ez az igazi ajándék.

És közben Anyahajó ajándéka is megérkezett, ami zöld, ugye, ez megint milyen lényeges apróság, és akkor az Áldáskönyv-ről még nem is szóltam, mert ha valami, akkor ez most aztán igazán. Állítmány nélkül, bizony.

Így aztán a ma reggelt fahéjas kávéval, könyvlapozgatással kezdem. Közben tipródhatnék azon, hogy vajon az én ajándékom milyen lesz, lesz-e telitalálat, meg tudok-e görcs nélkül, de mennyivel melegebb, ha egyszerűen átadom magam az ünnepnek. Mert az ünnep nem menetrendszerűen 24-én, este 7-kor érkezik, nem. Ezt ti (is) tudjátok?

Advent első vasárnapja

Idén a Legkisebb (Virág) készítette az adventi koszorúnkat, nagyon tetszik. Élvezem a letisztult formákat, amire lehet pejoratívan azt mondani, hogy egyszerű, de szerintem ennél több. Jó, hogy nem zsúfolt, jó, hogy nincs telerakva minden mütyürrel, nekünk így tetszik.

Az advent a várakozás időszaka. Várjuk egyrészről Krisztus születését, ezt mindenki tudja, de sokan nem tudják vagy éppen elfelejtik, hogy advent Krisztus visszavárása is egyben. Ilyenkor arra gondolok, vajon, ha visszajön éppen most, mit talál? Nem a világban úgy általában, hanem konkrétan lebontva, bennem...Úgy várom, ahogy Isten Fiát várni "kell"?Hittel, bizalommal, örömmel? Nem tudom, bennem a várakozás mindig egyfajta félelmet is rejt... Jó lenne (vagy sem) kívülről látni magam, az Ő mércéjével.


De legalább napról napra advent melegségével, bizalmával, örömével útnak indulni. Így legyen!