Útmutató

A kelenföldi gyülekezetben szokás, hogy újévkor mindenki kap egy személyre szóló Igét, mégpedig oly módon, hogy mindenki húz egyet a sok-sok megírt lapból. Én rendhagyó módon úgy jutottam hozzá, hogy egy számomra nagyon kedves emberke húzott nekem, s elküldte SMS-ben. Hiába, no, a keresztyén ember is 2009-ben él. Ez pedig a következő:

"De akik az Úrban bíznak, erejük megújul,
szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk;
futnak, nem lankadnak meg;
járnak, és nem fáradnak el. "
Ézsaiás 40,31

Ez most olyan volt, mint egy falat kenyér. Mert ebben az évben lesz szigorlat, Prága, vizsgák, 2 szakdolgozat, 2 államvizsga, Barcelona, Luca érettségije ballagással együtt (ez úgy államvizsga előtt), jön a HR-es csoportom Európa különböző országaiból... nyárig látok előre, egyelőre ennyi a biztos.
És lesznek a hétköznapok, amikor látszatra semmi érdekes nem történik, csak valamiért úgy érzi az ember, hogy minden nap az ereje végére ér.

Igyekszem mindig erre az ígéretre gondolni.

Advent első vasárnapja

Idén a Legkisebb (Virág) készítette az adventi koszorúnkat, nagyon tetszik. Élvezem a letisztult formákat, amire lehet pejoratívan azt mondani, hogy egyszerű, de szerintem ennél több. Jó, hogy nem zsúfolt, jó, hogy nincs telerakva minden mütyürrel, nekünk így tetszik.

Az advent a várakozás időszaka. Várjuk egyrészről Krisztus születését, ezt mindenki tudja, de sokan nem tudják vagy éppen elfelejtik, hogy advent Krisztus visszavárása is egyben. Ilyenkor arra gondolok, vajon, ha visszajön éppen most, mit talál? Nem a világban úgy általában, hanem konkrétan lebontva, bennem...Úgy várom, ahogy Isten Fiát várni "kell"?Hittel, bizalommal, örömmel? Nem tudom, bennem a várakozás mindig egyfajta félelmet is rejt... Jó lenne (vagy sem) kívülről látni magam, az Ő mércéjével.


De legalább napról napra advent melegségével, bizalmával, örömével útnak indulni. Így legyen!