Idegen tollak/1

Mondhatnám ugyan, hogy ezt én és ma, mert ha összeszedem magam, akkor még ilyenek is kijönnek belőlem, és akkor gondolhatná mindenki, hogy ha még rádobok egy lapáttal, akkor pedig miket is tudnék, én meg sütkérezhetnék a hamis dicsfényben. De minek, egyrészről ismertek, másrészről meg nem stílusom.
Ami miatt mégis megmutatom az nem az, hogy jelentősen megnő a látogatóim száma, ha kép is van fent, hiába, a vizualitás az első- csupán ötletadóként szeretnék bemutatkozni. Legyen olyan oldalam, amit eddig még nem mutattam meg... :o)


A képet egy csoporttagomtól kaptam 2 éve karácsonykor. Hát igen, nekem még csoportom is van-volt, nem is akármilyen, de erről majd később. (Mennyi minden van, amire ezt mondom.) Azt hiszem, Tihanyban tanulta a technikát, 2 háromszöget színt színével összevarrtak, egy kis résen keresztül kifordították, a széleket megtűzték, majd meghajtogatták. Szerintem látszik a képen, hogy hogyan....
Jópofa!

Christmas /3

Úgy vagyok a karácsonnyal, ahogy egyszer már említettem, vagyis fejben nagyon jó vagyok. Egy kicsit nehezíti ugyan a hozzáállásomat az inkább kora őszt idéző meleg, a ragyogó napsütés, de azért valami alakul, bár a Pató Pál-féle mentalitás itt is felfedezhető.

Viszont valahányszor megnézem a blogom és a számláló ott vigyorog velem szemben, akkor azért mindig valami aggodalom suhan át rajtam, hogy... te jó ég, mindjárt karácsony, nincs meg a listám (csak ez, mert egyébként rengeteg listám van, javíthatatlan listagyártó vagyok), nem tudom még, melyik 15 féle aprósüteményt fogom sütni, nincs ajándékötletem, nincs csomagolástechnikai ötletem, díszítési tervem, vagyis nincs semmim. Ja! És pénzünk sincs. :(
De az legalább az elmúlt évek gyakorlatának megfelelően nincs, tehát, optimistán nézve, azt is mondhatom, hogy mégiscsak van valami, ami az elmúlt X évben is volt.

Persze, indokom van, hiszen nincs fogcsikorgató hideg, reggel 6-kor még a leheletem sem hajlandó nyomot hagyni a levegőben, hát honnan jönne az ihlet? Mások azért lassan hangolódnak az ünnepre, öltögetnek, készülgetnek, kicsit sem vagyok irigy. Néha felmerengenek bennem a néhány év előtti készülődés örömei, amikor a barátnőmmel sütögettünk esténként, mindig elfeleztük, amit készítettünk, kóstolgattunk, rakosgattunk...
Tavaly minden egyes kollégámnak sütöttem egy közepes méretű mézeskalács szívet, amiket magokkal díszítettem, egyesével becsomagoltam kis celofánzacsiba és szép, színes szalaggal összekötöttem... Most lehet, hogy csak áldott ünnepet kívánok nekik, mert még ezekkel az egyszerű filckarácsonyfákkal sem tudok megbírkózni, sosem lesz belőle 40 darab. Jelenleg 3 van kész, de azok is milyenek... :)

Na, nem szomorkodom, nem bánkódom, idén is ott lesz a feldíszített fa időben, készen lesz a vacsora, lesznek ajándékok, be is lesznek csomagolva, meg minden. És ott lesz a családom, hangosak leszünk, vitázunk, meg könnyezünk egy kicsit, hamisan énekelünk, jól teleesszük magunkat, ajándékbontogatásnál meg mérgelődünk, hogy a másik milyen lassú, közben mi tűkön ülünk... És jó lesz, biztosan. :)

De azért van már valami, itten mutatom, ni, aprócska falikép: