új férfi a láthatáron

Tegnap estére meg színházjegyünk volt, majd írok arról is, de sokkal fontosabbnak tartom most azt (sorry, Brecht),  hogy megismerkedtem egy férfival. Egy jópofa, kedves pasival.

Az volt, hogy beültem a helyemre és odahajolt a jobb szomszédom és megkérdezte, hogy Magácska látta már a darabot? Mondtam, hoyg nem, és akkor azt mondta, hogy óh, akkor együtt izgulhatunk, ezen meglepődtem, mert hát na, együtt?, pedig ez még semmi sem volt, mert egyszer csak döbbenten fel kellett kiáltanom, hoyg Maga megfogta a térdem! Pedig még le sem kapcsolták a lámpákat!, ám a férfi lakonikusan csak ennyit mondott: Tudom. Sajnos, nekem ez rögeszmém. És el sem eresztette egésze előadás alatt, én meg ki vagyok, hogy egy rögeszméssel harcba szálljak a térdemért, ugye. Meg elég jólesően fogta is a térdem, az a helyzet.

Igazából meg csak az történt, hogy én hamarabb mentem be a színházba és mondtam Zének, hogy bent megvárom, de tegyen úgy, mintha nem ismernénk egymást és szeretne velem megismerkedni (ez volt az a pont, amikor a Középső azt mondta, hoyg  na, jól van, kedves szüleim, én inkább megyek) és mit tegyek, így ismerkedik.