30 órás

Most már nagyjából rendben vagyok, vége a 30 órás fejfájásnak, az Algoflex az én barátom. Barátból pedig sok kell, mint tudjuk, de az  is sokat segített, hogy a Középső, aki egy nagyszájú, vagány csaj, következetesen édesanyámként emleget a hátam mögött, a fb-on, ebbe belefutni legalább három tablettával ér fel.

Lélegzetem is eláll

Iszonyú izgalom ütötte fel a fejét a facebukon,  leváltva ezzel a napok óta tartó ki hogyan hűsíti magát kérdést, ugyanis Lakatos Márk feltette a kérdést, viselhető-e zoknival a szandál, nem férfiaknál, dehogyis, nőknél, csinosban. Hol vagyunk már attól, amikor Schiffer Miklós elegáns öltönyben, elegáns cipőben lévő férfit mutatott zokni nélkül.

Még hogy uborkaszezon.

Thanks, Mr. Zuckerberg

Az egyik legnagyobb félelmem  (amitől azzal, hoyg megnevezem, még nem múlik el, bármennyire is ezt szeretné a szakirodalom), hogy térben és/vagy időben elveszek, de utóbbira megoldást kínál a FB, elég, ha az ott megjelenő képeket figyelem, remekül követni lehet az idő múlását, az éppen aktuális eseményeket, hogy karácsony, húsvét, anyák napja, de a szezonalitás kiterjed a levendulára is, nem bírok többet elviselni belőle, ezért tessék, itt egy anti-levendula kép. Non-levendula. 

Ez ugyanis mezei zsálya, szintén a Belső-tónál készült, mielőtt megyünk fel a gejzírkúpokhoz, pont ott, az erdő előtt, a szürkemarhák mögött, a diófák alatt. 

És hogy az ellenpólust is mutassam, lesz még ma elkészült levendulaszörp is.

Főzze ki. Be.

Van ez a balatonos fényképem, amit a tihanyi Nagy-Kopaszról fényképeztem egy nagyon napsütéses délutáni túra alkalmával, tehát nem az az obligát balatoni kép, se nem tópart, se nem aranyló naplemente, hattyú sem, és hajók sem, hanem olyan, hogy a hegyről lefelé jön már az ember, de még messze nincs lent, hanem a derekánál följebb van, olyan mellmagasságban és akkor van néhány olyan pont az ösvényen, hogy szétválik az erdő és le lehet látni a tóra, jobbra erdő, balra erdő, középen a Balaton, de pont nem látszik a tó mellett futó aszfaltút, és elég messzire látunk be a tóba, vagy hogy is mondjam, ahhoz, hogy ember se legyen a vízben - szóval, ez az egyik kedvencem és most a Kifőztük oldalára feltöltötték néhány más fénykép(emm)pel együtt, ott van a Belső-tavas lóparadicsomos is, meg a messziretekintő is.

És az van, hogy lehet lájkolni, az a helyzet, de ki kell találni, melyikek az enyémek, hahaha.:)

Csoportosulva

Igen, tudom, a FB a valami, nem azért, mert ott most majdnem 600-an játszottak, hanem úgy egyáltalán. Nekem vegyes véleményem van erről, egyrészről nagyon kevés blogbejegyzést viszek át oda, a blogtér sokkal személyesebb még akkor is, ha ez is nyílt végű, de a fene se akarja, hogy bárki olvassa, amit írok. Ide mégiscsak el kell jönni, be kell lépni az ajtómon*. A magánoldalamon kevés hírt osztok meg, tegnap a Mapplethorpe kiállítást és ezt a képet (lásd lentebb), mert ez akár személyiségtesztnek is felfogható (mint minden, amikor sok közül választhatunk, szerintem) és érdekes (nekem), ma pedig ezt a kiállítást, mert ez nagyon izgat engem. Azért izgat, mert vannak olyan akvarellek, amelyek hipernatúrák, tehát arra törekednek, hogy a kép szinte már fénykép legyen, nem szeretem ezt a törekvést, viszont ez a kiállítás éppen ennek a fordítottja, piktoralizmus, vagyis, hogy fényképek, amelyek már-már festménynek tekinthetőek, ez izgalmas, főleg azért, mert akkor volt ennek fénykora, amikor szó sem volt photoshop-ról, de még csak SLR gépekről sem, színtiszta manuáltechnika volt.  Szóval, ezt is megosztottam. Csupa lényeges dolgot, igenis.

Időnként a táskák fényképét nemcsak a biznisz-**, hanem a magánoldalon is közzéteszem, ha nem felejtem el. És fényképeket is, a sajátjaimat. A FB azonban nem ezért jó és akkor itt jön a másik részem. 

A FB azért tök jó, mert vannak csoportok, nyilván egy-egy témakör köré építve, én pl. benne vagyok egy olvasósban, egy kötősben, egy szómentősben, egy kimondottan befőzősben, egy receptesben, egy marketingesben és egy "ma ezt szerettük"-ben. Azt hiszem, életem mérföldkövei ezek, ha jól meggondolom.

És van a wampos, meg a fotós, de ezek behalni látszanak.

És akkor itt folyik az élet, én ugyan nem tudom teljes mértékben követni az eseményeket, beugrós vagyok, de szoktam magam is bejegyzést írni, meg mutatni, meg segítséget kérni és ötletelni is. És sokat okulni. És ezt nagyon bírom.

Van sok minden, amit nem bírok, meg utálok, de most a pozitív oldalra helyeztem a hangsúlyt, össze lehetne szedni a másik oldalt is, de nincs kedvem, azokon igyekszem túllépni.

no, itt az ominózus kép:

 

*hogy itt olvassa, amott finnyogjon, hahaha

*A bizniszoldalon egyébként is nagy pörgés van, szerencsére. :)

Kiismerve

A facebukon az eseményeknek hullámzása vagyon, először felkapnak egy hírt (hideg lesz! esni fog a hó!), ez a hullám nagyon magas és nagyon erős, ha a partról nézed, akkor jóindulatú, elnéző mosollyal tekintesz a hullámlovasokra, de ha nem figyelsz oda eléggé, azon kapod magad, hogy már magad is csak úgy osztod* a mínusz 25 fokokat és a 40 centis hótakarót, meg hogy pillanatnyilag esik/zuhog/nem esik/nem zuhog, ezen a hullámon jó ideig lehet lovagolni, csak az a veszélyes, hogy forr háborog a tenger rendesen, mert ilyen a természete és jönnek más és nagyobb és erősebb hullámok, na, az meg olyan, hogy akkor el kell dönteni, hogy melyiken maradsz, két dudás egy csárdában is csak rövid ideig, itt pedig fontosabb dolgokról esik szó, ügyesebbek féllábon itt, fél lábon ott. És akkor jön a második hullám, amikor elkezdődik a lekicsinylés, nem láttatok még havat, nem éltetek még át telet, nem lapátoltatok még havat, hirtelen elbizonytalanodsz, hogy is van ez, tényleg, mondjuk úgy, hoyg felébredsz.  Akkor gyorsan leugrasz a hullámról és keresel egy másikat, mert van bőven, és akkor már benne is vagy a facebuk örök körforgásában.

*szó szerint is

Nagyon hivatalos játék

A FB-on ígértem játékot, de nem szerettem volna véteni a szabályzat ellen, ráadásul a blogolvasóknak is jót szeretnék, hát tessék, itt egy nagyon hivatalos játék, tudásalapú.

Nyakunkon a tél!

Illetve a tél (mint a hideg szinonimája) elleni védekezés egyik formája, a sál. Tekerjünk hát nyakunkba sálat, Moebius-sálat. Igazából nem is kell tekerni, mert ahogy a neve is sejteti, már eleve van benne egy kis csavar, minden értelemben.:)
A képen látható három Moebius-sál közül kettő talál gazdára, ami azt jelenti, hogy KÉT résztvevő nyer, ezt a hideg következtében fellépő rosszkedv ellen szánom. Ki vitamint kínál, ki sálat, ugyebár..)
A sálakat én készítettem, gyapjú-akril fonalból, nem szúrósak, puhák, finomak és melegek. És színesek......

Ahhoz, hogy a te nyakadat melengesse az egyik sál, nem kell más tenned, mint kitöltened az alábbi kérdőívet, valamint válaszolni a minden bonyolultságot nélkülöző kérdésre és kész. A helyes válasz beküldésének határideje: 2012. február 5. éjfél.

FB

Hogy mostantól barátok vagyunk, mondja a FB. És ez csak egy kattintásba kerül.

Itt vagyok, ragyogok

Nem akarom nyafogással teletűzdelni ezt a post-ot, ezért csak mondom, hogy meglettem, előkerültem, amíg azonban nem voltam meg és fogalmam sem volt, hogy hol vagyok, egyáltalán vagyok-e még, mert lehet-e rosszabb annál, hogy már virtuálisan sem vagyok, addig először is írtam leveleket* magyarul, angolul és németül, nagyjából mindenkinek**, akiről feltételeztem, hogy tud valamit, vagy köze van valamihez,  vagy tud segíteni, megvarrtam egy komplett táskát, melyben elválasztó fal is van, cipzáros és mindenféle rekeszes, kiszabtam egy tucat krumplizsákot, de mivel mindezen tevékenységek nem emelték az endorfinszintemet és ez bizony látható/hallható volt, így kénytelen voltam az ősi módszerhez folyamodni, nevezzük csokoládéevésnek.

Azóta megkergültem megkerültem, de arra a kérdésre, hogy milyen volt a túloldal, felelni továbbra sem tudok, mint ahogyan arra sem, hoyg tényleg Gyurcsánnyal voltam-e, ahol voltam, nem tudom, túl sötét volt, bolyongtunk. Én már itt vagyok.

*három soros kétségbeesett, felháborodott, de egyben rimánkodó hangvételben, vegyen fel valaki az út széléről, ne hagyjatok itt

**Zuckerberger pajtáshoz közvetlen vonalat nem kaptam, így ő kimaradt, de csókoltatom

Help, I need somebody

Eltűnt a FB-ról a Zazálea oldalam, huss. Persze, lehet élni nélküle, mindent lehet, meg minden nélkül lehet élni, meg élni se kell, tehát ezt a részt hagyjuk, viszont történt-e már valakivel ilyen? Hogy visszatér-e, ez a kérdés.

Ez nekem baj, bizony.

Kicsit pironkodva

vallom be, hogy a FB-on játék van, ilyen Rudolfos kulcstartó és szívfüggők* a nyeremény, khm.

*rendes, vállalható nevet szeretnék, help

Előreláthatólag

sűrű lesz a november-december, meg az október is, ezért nem fogok tudni külön karácsonyi játékot hirdetni, úgy vélem. Ezért azt találtam ki, hogy az év hátralévő hónapjaiban egy-egy játékot hirdetek, méghozzá úgy, hogy minden hónap utolsó hetében lehet játszani, a sorsolás mindig a következő hónap első napján lesz,  a most meghirdetett játék tehát augusztus 31-ig tart, szeptember 1-jén sorsolok. Ez most kimondottan a FB oldalon történik, azoknak, akik azonban csak a blogot olvassák, valamit kitalálok decemberben. Vagy hamarabb.

Most tehát a következő szettért lehet játszani, méghozzá itt:

Nagyon

etikátlan egymás után lájkolni a Starbucks, a California Coffee Company, a Costa Coffee, a Coffee Heaven és a Cafe Frei oldalát, nagyon. Mégis.