Szeretném előr

e bocsátani, hogy mindezt egy Nikon D80-assal követtem el, így ha legközelebb masináért sírok, linkeljétek be nekem ezt a posztot azzal a rövid kérdéssel, hogy minek? Nem, nem az enyém a masina, kölcsönkaptam, mert az enyémet kölcsönadtam.Mindezen cserék a családon belül történtek.

Tehát ez egy táska, melynek külső része tegnap már elkészült, de a bélelésre csak ma jutott idő, meglehetősen döcögős, fejfájós nap ez, az egyébként is lelassult tempómon nem javított.

  

 

Ezzel kezdődik a trikolór big bag sorozat.

Nekem celeb!

Ezzel a címmel interjúsorozat indul, amelyben azokat az embereket szeretném megszólaltatni, akik valamiért izgalmasak a számomra, még csak nem is feltétlenül alkotók, legalábbis nem  mindegyik, valamiért mégis nyomon követem a blogjukat, számon tartom, nagyra tartom őket. Nem mondom, érdekes lenne a címben rejlő eszperente lehetőséget kiaknázni (s lenne kedvem, meglep?), de nem teszem, nem ez a lényeg, ez csak egy szójáték.

Terveim szerint 2-3 hetente kerülne sor az interjúra, egyelőre nem nevezek ki napot, de mindenképpen törekszem az azonos időben való jelentkezésre, érdekes ember van, kedv is van, már csak az időt kell megoldani, de az is meglesz. 

Nem tervezek játékot ezzel kapcsolatban, nem lesz felajánlott nyeremény, nem lesz megosztási kérelem (azon túl, hogy én felrakom a FB-ra), nem lesz semmi, amivel az én oldalam látogatottságának növelése lenne a célom, ez csak egy interjú(sorozat) azokkal, akikre különösen kíváncsi vagyok, akikről szeretnék többet tudni. Viszont nemcsak magyar megkérdezettek lesznek, elvégre nemcsak magyar blogokat olvasok.

Szeretném azt hinni, hogy  lehetnek azok is érdekesek, akikkel nem találkozunk a lapok címlapján, bár azt sem gondolom, hogy ez kizáró ok lenne.

Mit gondoltok?

Hát kérem

Megújulás, minden szinten, s ennek a vizualitásban is tükröződnie kell, remélem, mindenki látja a különbséget. Különben is annyira felgyülemlett már a rengeteg infó a blogomban, hogy ideje volt a lassú autóútról a háromsávos autópályára való váltás... Természetesen nem én követtem el mindezt, hanem segítőtársam, Zsukka. Mondjuk, ez azért eufemisztikus, mert a részemről való segítségnyújtás kimerült a blog kiválasztásában, a többit Zsukka végezte.

Kitöröltem a különféle díjakat is, nem kell, én úgyis tudom, kitől mit kaptam, attól nem leszek én sem jobb, sem rosszabb, hogy minden erre tévedővel tudatom a fantasztikus mivoltomat. :o)

Szerintetek milyen? Látványra (vizualitás), olvashatóságra (praktikum) gondolok.

Csodaság meg masinéria

Elsőként megjegyzem, hogy valótlant állítottam az előző bejegyzésben, nem is igaz ugyanis, hogy a nevét már megjegyeztem az új masinériának, mert nem Husquarna, hanem Husqvarna - svéd különlegesség, emlékszem, a svéd kolléganőm nevét is rendszeresen Lidquist-nek írtam a Lindqvist helyett. :o)

De az tény, hogy az enyém és az is, hogy 2 nap alatt eljutottam odáig, hogy egyenesen varrtam vele, de akkora óvatossággal, mint amikor az elsőszülöttünket életünkben először tesszük tisztába. Mit tudom én, nem rontok-e el valamit... Egyébként a különbség is akkora a korábbi Veritas és ezen csodaság között, mint az átlépés a gyermektelen és a gyermekes lét között. És majd ezt is megszokom, sőt, elképzelhetetlen lesz, hogy nem mindig ilyennel varrtam. :o))))) Ahogyan már arra sem emlékszem, milyen volt csemete nélkül az élet.

Hát ilyen, kérem szépen:

Meg ilyen:

És ilyen is:
Erről sem felejtkezünk meg:
És világít is, meg kommunikál is velem (legalábbis akar):

Általában miket is tud:

- 39 féle öltést
- csendes!!
- tanácsokat ad, hogy milyen tűvel, mekkora varrótalp nyomással, milyen talppal, meg a jó ég tudja, még mire figyelve varrjak
- be lehet programozni, ha sokféle öltést akarok egymás után csinálni (kiváncsi leszek, mikor jutok én el erre a szintre)
- nagyon bírom, hogy az alsószál a szemem előtt van, láthatom, hogy éppen kifogy vagy még nem, arról nem is beszélve, hogy nagyító van a spulni feletti plexin


- állítólag varr rugalmasat is
- a gomblyukazás is pofonegyszerű, na, ez nem sikerült :o)

Mi tudom én, annyi mindent tud, hogy kapkodom a fejem, nem kevés figyelem és tudatosság kell a használatához, egyébként meg maga a gép is kötelez, egy ilyen géphez alapos és megfontolt ember kell, na, majd neveljük egymást. Én őt, hogy ne legyen már ennyire tökéletes, feszes, lazítson is, ő meg engem ... legyek már tökéletesebb. Ez egy gyümölcsöző kapcsolat lesz, érzem.

Ami még várat magára:

1. kipróbáltam a gomblyukazást, de béna voltam, pedig állítólag gyerekjáték

2. további nem kevés pénzért ZM vett nekem egy felső-anyagtovábbítót vagy mi a szöszt, de valahogy nem sikerül felraknom - biztosan nem bonyolult, de valahogy szorul, a tű nem jól áll benne, komolyan meggyanúsítottam a céget, hogy nem a megfelelőt adták el nekem (szerdán bemegyek és megkérem, segítsenek már...)

3. nem jutott ott azonnal eszembe, hogy mit is tartok nélkülözhetetlennek, így a szabad gép tűzéshez való talpam nincsen, márpedig enélkül, ugye... gondolom, a meglévő műanyag nem kompatibilis

És a legjobb az egészben az volt, hogy szegény ZM-et, miután leperkálta a nem kevés pénzt (pedig akciósan 50 ezerrel volt kevesebb az ára, de a maradék sem kevés, valljuk meg őszintén), londinernek nevezték, aki kapja csak fel szépen azt a termetes dobozt és menjen az asszonykája után, mert hát ez a pasik sorsa, fizetnek és engedelmeskednek. Na de ilyet, kérem...

Újdonság

Van ám nékem új varrógépem, egyelőre addig jutottam vele, hogy megtanultam leírni a nevét: Husquarna Viking Interlude 445
Részletek ma este. Még nézegetjük egymást, bátortalan kísérletek vannak, az elfogódottság jellemzi viszonyunkat.