Ho-ho-ho-hó

Annyira megmelengette a szívem, amikor hazaérve (hazasántikálva) kinyitottam a levelezésem, meg a blogom és találtam egy nagy halom jókívánságot, sőt, Zsuzsi SMS-t is küldött és mondhatom, hogy az elmúlt 1 hónap stressze miatt , meg a túlreagálás miatt, de mégiscsak ezen a ponton sajdul meg az ember szíve, csordul ki a könnye.
És dicséretes lett ez is, nem hiszem el sem ezt, sem azt, hogy túl vagyok rajta, de majd szépen este elpakolok mindent (Zsuzsi!) és felrakom a képet arról a táskáról, amit a konzulensemnek reggel fél 7-kor fejeztem be, de most, most alszom egyet.

Lányok, amint mondtam, nem akarok erről majd nagyon írni, mostantól más témák és más képek lesznek, varrni fogok, meg nagy döntéseket hozni, meg nyitni a Meskán, ZM-nek aranyérmet adok a nyakába, találkozom a barátaimmal és azt olvasom, amit én szeretnék.
És ha fel is vesznek az egyetemre, halasztok, mert kinyúltam. Élvezni akarom a családom, a kutyám, a karácsonyt. És bár az informális csatornán nagyon rossz hírek jöttek a munkahelyről, nem érdekel, mert a józan eszem és a lelki egyensúlyom megtartása mindennél fontosabb.

Köszönöm a biztatást, meglátjátok, milyen is vagyok igaziból. Remélem, maradtok velem.

Már csak az hiányzik: Igaz hívetek... :o)

Na ne

Eredetileg azt akartam írni, hogy mostanra már vannak gyilkos gondolataim, de ez nem is igaz, mert kizárólag azok vannak, mert hogy a vizsgadátumok kitalálója nem gondolt sem Istenre, sem emberre, az tuti és hogy a puszta kezemmel tudnám megfojtani, az is (már majdnem) igaz. Azt is elmondom, hogy nem vagyok egyedül, ha engem még meg is úszna.

Mert 2 hét alatt kétszer a topon lenni, minden fene adatot fejbe szuszakolni, benntartani, majd a megfelelő időpontban, a megfelelő helyről előhúzni nem igazán lehet. És ez a második a hihetetlen mennyiségű adathalmazával csak magolással érhető el, ami meg tökéletesen felesleges, szerintem legalábbis.

Mert az ismeretszerzésnek, a tudásnak nem az adatok a legfontosabb tényezői, hanem az összefüggések, de ezt a mi oktatási rendszerünk még mindig nem ismerte fel, ennek köszönhetően egy olvasással átlátom ugyan az adott könyv 30 oldalas fejezetének lényegét mondjuk a nyilvánosság és közvélemény kapcsolatát illetően (legalábbis van valami képem és gondolatom), de képes vagyok 3 órán át ülni a reformkor lapjainak, szerkesztőinek, segédszerkesztőinek, tulajdonosainak neve fölött. Nem értem, miért nem kell a rikkancsok nevét tudnom, igazán komplex lehetne akkor már a tudásom. :o(
Ez olyan, mint amikor valamelyik félévben be kellett nyalni 120 szó etimológiáját, szerintem az Etimológiai szótár soha annyit kézben nem forgott, mint a mi időnkben. És amikor egy bement, kettő kijött, mert nem bírta befogadni az agyunk. Ennyi erővel akár a telefonkönyvet is bemagolhattuk volna, érdemben és energiában nem lett volna különbség.

Én mivel nem gondolom, hogy a lexikonok szó szerinti idézése a tudás részét képezi, nálam legalábbis biztosan nem, így sok reményt nem fűzök a csütörtöki naphoz.

Most

Most ebben a pillanatban arra gondolok, hogy törjön le a kezem, ha én még egyszer valaha valamilyen jelentkezési lapot kitöltök. Nem akarom elfelejteni ezt a kínlódást, jusson eszembe mindig és folyvást. (Ez alól kivétel - talán, de még ezen is gondolkodom- a PTE-re beadott mesterszak.)
Ebből a 3 sorból talán sejlik, mennyire vagyok magam és a könyvek alatt.

Ígérem

Ígérem, hogy a diplomaosztó után beszkennelem majd a végeredményt, mert ezzel a magam számára is hihetővé teszem a mai napot. Védésre és mindkét tételre dicséretest kaptam, kiemelték nap végi eredményhirdetésen, hogy az egész 4 év teljesítménye dicséretes. Azt hiszem, négyen lettünk ilyenek.
Amikor megláttam a max pontszámos (a másikhoz képest gyengébbnek gondolt) szakdogám és mondtam tanár úrnak, hogy elkényeztet, azt mondta, én kényeztettem őt az elmúlt 4 évben. Azt hiszem, ez volt a legszebb mondat az elmúlt időszakban.
A holnapi napon egy másfajta, életszerű megmérettetésen is kandidálok, így szép az élet. És aztán jön a szombaaaaaaaat.... mint agymosás. Jaj, de várom....

Mindenkinek köszönöm, aki a napját, annak egy részét, egy gondolatát rám áldozta. Igazán.

ZM még a vizsga előtt jutalom gyanánt valami varrógépről rebegett...

Köszönöm

Hát, remekül aludtam ma éjjel, mit mondjak. :o) Most tudtam megnézni a bejegyzéseket és igen erősen meglepődtem/elcsodálkoztam/elaléltam, hány gratuláló komment jött. Első felindulásban vagyok, nem nagyon tudok mit írni, pedig azért ez nem jellemző, inkább mindig kivágok, törlök az írásomból.Csak magamat tudom ismételni, meg a kérdést, hogy mi is az a blogbarátság, nem tudom én ezt szépen leírni, de talán nem is kell...

Mindenesetre ma itthon ragadtam, mert ugyan felkeltem reggel 5-kor és fagyoskodtam (másokkal együtt) 1 órát a megállóban, de nem jött busz. Volt néhány ingerült telefonváltás a főnökömmel, aki nem értette meg, hogy nem tudok bemenni. Lementem délben is egy buszhoz, bár előtte felhívtam a Széna téri Volánbuszt, ahol közölték, hogy innen és errefelé nem fogadnak, nem indítanak járatokat, de azért én gondoltam, hátha... Hát nem, csak újabb fagyoskodás és hihetetlen mértékű felém irányuló intolerancia. Persze, aki fűtött céges autóval, céges autópálya-matrica birtokában a letakarított, felsózott M%-ön megy dolgozni, az fel nem foghatja, hogy ilyen is van. Így a prezentációmnak annyi, igazgató őrjöng. Jó kilátásaim vannak a holnapi személyes beszélgetésre.

De tudjátok mit? Inkább bemutatom, mit kaptam KicsiKatótól, újabb adalék a blogbarátság feletti örömködéhez. 12 darab, különböző négyzet, (gondolom) Géza kreatívkodott megint, Kicsikató segítségével. :o) De hogyan csinálta?....

Gyerekkorom egyik kedvenc könyve volt az a (talán) svéd könyv, amelynek címe a következő volt: Tizenkettő nem egy tucat. Na, ez is eszembe jutott, mert ez is ugyan 12 darabból áll, de semmiképpen nem mondanám egy tucatnak, kedves Kicsikató!Köszönöm.

A szigorlat napján

Reggel 8-ra mentem, fél 9-kor én kezdtem a vizsgát (a simát), ötöst kaptam, majd déltől szigorlat. Mindenből ötöst kaptam, dicséretes lettem. Ráadásul 3 csillaggal gazdagított ötöst kaptam a kutatásomra, ami olyan vastag, mint egy szakdolgozat (így írták be az indexbe is...). Nagyon-nagyon örülök, bár egyelőre még nem tudom feldolgozni, olyan fáradt vagyok. De ismerkedem az eredménnyel... Köszönöm mindenkinek, hogy a bátorításával hozzájárult a mai nap sikeréhez. Tudjátok: ez a jegy nem jöhetett volna létre, ha nincs a családom (különös tekintettel a páromra), s nincsenek a személyes, valamint a virtuális barátok. Vagyis Ti.

Most akkor mi is az a blogbarátság, mondjam még?

Szigorlat előtt egy nappal

Hát, nem tudom. Elolvastam mindent, amit csak lehetett, kifolyik már a szemem, fáj a fejem.Van, amire tényleg csak egyszeri olvasás jutott, vagy emlékszem majd rá vagy sem, van amire több, mert arra több is kellett, ezzel viszont az a baj, hogy olyan összetett, hogy szavakat kellett felírnom, miről is szól egyáltalán. És igen, van, amit nem is értek, igaz, más sem. Ilyenkor igen intenzív a csoportunk, szerintem a telefontársaságok már a számla alapján meg tudják mondani, kik mennek egy napon vizsgázni.

Nagyon sűrű időszakom lesz, nehéz erre az egy dologra koncentrálnom. Csütörtökön, rögtön az első munkás napomon lesz egy egész napot (s ezzel a kollégákat is meglehetősen) igénybe vevő értekezlet, ahol prezentációt kell tartanom nekik az elégedettségi felmérésemről. Erre nem tudtam készülni, gondolom, majd holnap éjjel. Ez is nyomaszt, de van ennél nagyobb baj is, ami viszont komoly probléma.

Év elején van egy személyes beszélgetés, amely során el kell mondani a saját magamról alkotott véleményemet, értékelni a munkámat, majd ugyanez a másik részéről is megtörténik, értsd: ügyvezető igazgató értékel. Nos, a helyzet többesélyes, gyakorlatilag minden megtörténhet:

- felmondok (ZM felhatalmazott, hogy lehet szép csendben felállni)
- kirúgnak
- fizetésemelést kapok
- kiemelnek
- semmi nem változik

Na, így készüljek a szigorlatra. Állandóan olyan mondatok kúsznak az agyamba mondjuk a nevelésfilozófia olvasása közben, hogy mivel védekezem majd, miket mondok, ők erre azt, na de én sem hagyom magam és akkor ... Valami jó stratégia kellene, mondjuk olyan, ami követhető. A legfontosabb: nem sírva fakadni.
Kedden meg utazzam el Prágába dolgozni, ha-ha-ha.

Nos, igen. Nem mindig tudok csak pozitív dolgokat írni, s mivel ez egy személyes blog, hát ez is benne van az életemben, minek hazudjak szépet, ha éppen aggaszt valami. Nem igaz?

Ja igen: a hajamat elaludtam.

Szigorlat előtt 2 nappal

Elmentem ma fodrászhoz, egyrészt kiszellőzött a fejem ebben a jó kis hidegben (ráadásul 40 perc alatt otthon is voltam, ez sokat elárul a hajam hosszáról), másrészt mégse menjek úgy szigorlatozni, mint egy ápolatlan banya. Nem mintha az eredménytől sokat várnék, de ha mondjuk, az a tét, hogy egyes vagy kettes, akkor nézzem rám valaki és mondja azt, hogy jaj, szegény, még fodrászhoz is elment, hátha az segít rajta, jól van, engedjük át, ha már így törte magát.