Ez a mindent

 befedő szürkeség, ez azért múlhatna már, távozhatna már, reggelre zöldeket szeretnék, mindenféle zöldet, de legfőképpen sokat és harsogót. Hogy roppanjon a fog alatt.

Három

fia van. Meg egy Zazálea táskája. :o)

Egyszer,

de csak egyetlenegyszer, már varrtam ezt a típusú táskát, ezen is javítottam most egy kicsit. Olybá tűnik,  a javított kiadások korát élem, azt azonban csak reméli tudom, hogy valóban jobb megoldások, kivitelezések születnek. Éjjel fél egykor öltöttem az utolsót, majd úgy helyeztem el, hogy reggel az első pillantásom rá essen. Áh, nem a férjre, a táskára, persze.

 

Aktuális kedvencem. :o)

Légy zöld! / Be green!

Szeretem ezt a zöldet. Szeretem ezt a fület. Szeretem ezt a formát. Szeretem ezt a táskát.

Odavagyok magáért,

odavagyok egészen, a szívembe bevésem, meg hogy egyetlenegy mosolyáért, azt is. A fekete haját nem mondhatom, ez egy kicsit zavar, az igaz, de túllépek rajt'.

 

 

Bordó textilbőr, színes indonéz textil, ez most nagy kedvencem, szerintem több változat is születik belőle.

(a hétvége talán egyszerűbb lesz, akkor feltöltök mindent a web-shop-ba, ígérem)

A simlis és a szende

ZM szerint elegáns, szerintem hűvös és tartózkodó, ám sokat sejtető. Elüt az eddig használt színektől, mégis tetszik, talán mert vágyódásom van hűvösnek és tartózkodónak lenni. Szerintetek?

 

A Meskán már fent van, a web-shop-ban még nem, de ez csak idő kérdése, semmi más.

Nagyon jó minőségű,

olyan 80 % kakaótartalmú csokoládé, Belgiumból többször hoztam ezt a fajtát, mély és intenzív íz, olyan ez a textilbőr. A türkiz? Hát az csak egy türkiz, de ketten együtt, az mégis valami, szeretem.

 

 

Ahogy az már lenni szokott, itt és itt. :o)

Kékharisnyáknak

ajánlgattam korábban is, egyrészt a színe miatt, másrészt azért, mert éppen belefér egy könyv, egy palack víz, egy telefon, néhány irat, semmi más. De jó lenne, ha ennyi elég lenne, mi másra is lenne van szüksége az embernek, őszintén.

(igen, ez a nagycsaládos táska ellenpólusa)

Itt és itt elérhető.

Egyszer már

szeretnék belenézni (használat közben) egy ekkora táskába, mert nem értem, ennyi zseb, ekkora méret, felfoghatatlan számomra. :o)

A tavaszt pedig

ezzel a táskával (és neszesszerrel) megnyitottnak tekintem. Csak ne fáznék ennyire.

 

  

A táska és a neszesszer  a szokásos helyen, én is a szokásos helyemen (fűtőtest), véleményt pedig szokásosan szívesen veszek. :o)

Éppen

mondtam Eszternek, hogy nem kell ennyi táskaféle, lesz  három, esetleg négy fajta, bőven elég, különben  nem haladós. Arra azonban nem gondoltam, hogy ezt a végtelenségig tudom majd ragozni, hogy melyik oldalon lesz a  cipzár (mert rosszul varrom be), hogy lesz-e rajta levél (mert túl színes a textil vagy elfelejtem az applikációt), hogy melyik oldalon lesz az applikáció, hogy teszek bele cipzárt avagy sem (mert elfelejtek venni), hogy az első zseb a színes textil teljes szélességében fut-e (mert későn jut eszembe az applikáció), tessék, hány féle táskát is tudok készíteni, minden erőfeszítés nélkül, magamtól, csak úgy.

Egyébként lila színű a műbőr, mint a szattyánbőr, oly finom. :o)

Nagyon sok mindenen

kell nagyon erősen gondolkodnom, ezért csak futtában mondom, hogy akkor én most ezzel készen vagyok, van már cipzár, van már bélés. Nagyon sokat kell dolgoznom is, nem panasz, öröm.

Itt és itt már elérhető.

A kettes számú

kötős táska esetében, mert rögtön kettőt varrtam, az volt a kérés, hogy legyen bordó és legyen nagy, nagyon nagy, nem kispályás versenyzőnek készül. :o) Az alap egy egyszínű bordó textil volt, ezt azonban kiegészítettem egy kb. 10 cm-es mintás textillel, az alsó részt szabad gépivel megtűztem, a felső részt is, de azt csak hullámokkal. Ebben is vannak zsebek, mindenféle zsebek, tágas tér, szükség esetén belefér a csemete is.

Az pedig, hogy most majd projekttáskát fogok varrni, nem meglepő, úgy gondolom. Meg kötőtűtartókat, igaz, azokat már csak mutatni kellene.

A kötős lányok

nem úgy mennek ám buliba, mint más egy szombat esti láz típusúba, hogy elég egy kis tipp-tipp táska, a kötős lányok úgy mennek buliba, hogy visznek fonalat (fonalakat), kötőtűt, de inkább garmadát belőle, mert sosem lehet tudni, ugye, viszik az aktuális projektet, hát ha éppen több projekt is fut, az előfordul, néha és egyeseknél, kell egy táska nekik, személyre szabott, mert úgy az igazi, s ha valaki (egy kívülálló) csak egy táskát lát, akkor az olyan, mintha csak gyárat és szántóföldet látna, kínos, mit ne mondjak.

A prototípus magán hordozza a táskavarró énemet, kívülről mindenképpen, van két füle, ha kézben viszi a gazdája, ám van egy vállpántja is, mert mi van, ha a két keze tele más fonalakkal, láttam én már ilyet a nyári kötős táborban. Belül van egy sor zseb kifejezetten a kötőtűknek, egy (másik) zseb, meg még egy, de a legfontosabb, hogy baglyos és barna, és strapabíró, mert a kötős lányok gyakran mennek buliba, és mint tudjuk, nem úgy, mint más  a szombat esti láz típusúba.Ugye, lányok? :o)

(a másikról holnap zengek)