Megelőzve

Úgy fogom most már csinálni ezt a táskás részleget, hogy a hét vége felé összesítek, aztán vagy kimarad valami vagy nem, majd igyekszem figyelni. Most viszont rögtön a kivétellel kezdem, mert ez nagyon friss és nagyon szeretem, megérdemel egy külön postot. Olyan táskát szerettem volna, ami csajos, friss, meg többféleképpen is használható, de ezt már vagy fél éve tervezem, van több (remek) rajz is a füzetemben, hogy hogyan szeretném, csak idő nem volt.Legalábbis azt hittem, ez  a baj.

Aztán tegnap olyan szötyörgős napom volt, amikor belekezdtem ezer dologba és semmi nem esett jól*, semmi, de semmi, végül gondoltam, hogy oké, akkor most. És akkor kiderült, hogy nem működik az, amit lerajzoltam.

Nem találtam csomagolópapírt, így valami gasztróújság lapjait ragasztgattam össze, azokat szabdaltam szét, de minden próbálkozás kudarcba fulladt, például én makacsul ragaszkodtam hozzá, hogy olyan kerek füle legyen, mint ennek a tavaly tavasszal készült táskának, de ez most nem jött össze, egy másik alkalommal megint nekifutok.

Végül éjfél előtt nem sokkal elkészült a táska is, s bár ez pont az a típus, ami modellen mutatna jól, azonban azt nem találtam, így maradt a klasszikus fényképezés.

A táska kézitáskaként kezdődik, érdekes fülmegoldással, majd válltáskaként folytatódik, itt azonban elágazik az út, hiszen a vállpánt két helyre is felcsatolható, attól függően, milyen hosszúra szeretnénk engedni. Ha az alsó fülre csatoljuk, akkor éppen a hónunk alatt hordhatjuk, ha a felső fülre, akkor normál válltáskaként. Hogy pedig a vállpánt állítható, bármelyik szintre csatolva viselhetjük cross-body-ként is.

Freshness, ez a neve, pimaszság / szemtelenség, ebben az értelemben. Most ebben a pink-zöld színkombinációban van, de lesz itt még nemulass.:)

*mondjátok, hoyg van ilyen

1752. bejegyzlés, melyben hátradőlök

Nagyon meg vagyok elégedve ezzel a felső fotóval, ez az igazság, nagyon, persze, nem látszik, hogy mik is ezek a kötött dolgok, de ez engem nem zavar, mindig is szerettem volna egy ilyen képet, hogy fehér, rendes fehér és akkor van rajta valami nagyon színes egymásra pakolva, hét tessék.

Akkor most a vágyakozós listámról egyet kihúzok, a maradék 625-tel meg csak valahogy megbirkózom.

Egyébként pedig, ha valakinek nem a fehéren-színes a vágya, annak mondom, hogy ezek Moebius-ok, ezekkel kapcsoltam ki magam az elmúlt hetekben. Mert nekem még ehhez a háromhoz is hetek kellettek.

Ez a táska

félig készen" hevert itt már egy ideje, rendrakás közben vettem észre, hogy kiszabva, füllel, kézzel megtűzve várakozik, tűrhetetlen állapot, de igazából csak arról van szó, hogy féltem, hogy az odakészített bélést másra használom fel, akkor aztán kezdhetem elölről a keresést.

"ugye, ugye, a választás, hogy félig már készen volt vagy csak félig volt készen

Úgy alakult, hogy

hogy Évi big bag-et szeretett volna, de egy kicsit kisebben, mert mióta nem járunk főiskolára, már nem hord nagy táskát, azt a korszakot lezárta, hordott ő nagyot eleget. Egy kicsit még vihorásztam is, hogy small big bag lesz, de aztán jött egy másik kérés egy másik megrendelőtől, hogy ő olyat, de kisebbet és akkor komolyabban vettem a dolgot, miért, nem járnak nagy táskával, na és. Attól még emberek. Komoly, felnőtt emberek.:o)

 

              

És azt ki tudja, milyen könyv van a táskában, ilyen csalafintán fotóztam direkt.

A megrendelésekkel

pedig úgy vagyok, mint hazánk az euróval, mindig 10 év teljesítés távolságra a lehetséges pipálásig. Most azonban ravasz voltam és rögtön két táskát is varrtam, egyet a megrendelőnek, egy másikat a Meskára, de ez nem lesz mindegyik esetében így, mert akkor nemcsak a következő Goubára nem megyek, de még azután sem. Az azonban biztos, hogy ezt a hetet ezeknek szánom", napra lebontott terv van, mikor és mit, s csak remélni tudom, hogy a holnapi APEH berendelés látogatás nem veszi el egy életre a kedvem. Úgy mindentől.

 

 

"Eszter, ez neked is szól...

Volt az az eset,

hogy nem érkezett meg a csomagom, akkor én felajánlottam egy másikat kárpótlásul, kiválasztottuk, hogy melyiket, mert úgyis azt a másikat vette volna meg a vásárló legközelebb, el is küldtem, az valahogy megérkezett, közben az eredeti visszatért hozzám, mert az ajánlott küldemény már régen nem úgy működik, hogy a címzett aláírja, átveszi, semmi!, értesítés sincs róla, de ez egy másik történet. Szóval, visszaérkezett az első táska, azt megint elküldtem, akkor a vásárló kifizette a másodikként küldöttet, mert az is kell neki, azt is megtartja, de mint a zsilip, mikor kinyitják, rögtön  kért egy harmadikat is, de ha már úgyis küldök, akkor készítenék-e a kolléganőnek is egyet, aki közben felvette velem a kapcsolatot, mert neki az és olyan kellene és jó lenne, de dobjak bele még egy neszesszert is. Most éppen itt tartunk, a most készült a történet első vásárlójának harmadik táskája, a korábban bemutatott pink (ami eltűnt a blogról, ha jól látom) pedig a második vásárló első táskája.

Vagy valahogy így.

Ez pedig egy másik táska már, ennek meg az a története, hogy ez is megrendelés, méghozzá az a Beáta kérte tőlem, aki felkért egy szeptemberi kiállításon való részvételre (jaj, hát nem látogatóként, hanem kiállítóként), én azonban végül nemet mondtam, de ez már megint egy másik történet, a lényeg, hogy nagy táskavásárló lett belőle, többedik táskáját kéri és kapja.

 

És akkor most hány teljesítésnél is tartok, ha valaki tudja esetleg.

Van több új dolog is

a nap alatt, mármint termék, azaz táska, idő nincs, mégpedig azért nem, mert nem tudok fényképezni, a masinám sem remekel, nem tudom, hallja ezt valaki az univerzumban? Mármint, hogy nem jó a fényképezőgépem, valaki, valaki... 

A táska? Hát az egy big bag, erős is, válltáska is, kézitáska is, keresztben hordós is, mályva is, narancs is, hogy ebből mi látszik, azt nem tudom. mert nem jó a fényképezőgépem, azért. Valaki...

 

 

"Sajnáljuk, de nem érdekel minket" rovatunkat olvastátok.

A tegnapi nap

nem ragyogott fényesen, nem nagyon sikerült semmi próbálkozás, semmi kísérletezgetés, az egyetlen dolog, mit fel tudok mutatni, egy patent, sikerült megbirkózni vele. Bőrre/ bőrbe raktam, tekintve, hogy a tegnapi, nem túl fényes napot a bőrnek szántam.

 

A táskára

most fecskék költöztek, mondanám, hogy (szerelmetes) fecskepár, de inkább "anya oktat kisfecskét "feeling-je lett. Akkor ez egy szülői táska?

 

Már elérhető, itt és itt.

Ezt

 meg csak úgy szeretem és kész.

 

Ha ezt

a vásári napot rögtön kiegészítem a szokásos hétfői menetemmel, az kimerít, de nem tudom, miért, két külön dolog, két külön helyszín, két külön elfoglaltság, de még két külön nap is, mindenesetre így vagyon ez. Pedig ne merülgessen, kedves Zazi, teendő van. Sőt, teendők. Rengeteg teendők.

Ez az utolsó táska még szombat este készült, öreg este lett, mire befejeztem, a fotó most érkezik, hát, van ilyen. Még ilyenebb is.

Meg ilyen bejegyzés is van. :o)

Ezt nem

rakom fel a Meskára, viszont viszem holnap a Goubára. A szürke a praktikumot képviseli (nem piszkolódik, legalábbis nem látszik), a pink pedig az esztétikumot, mondjuk így, de ez utólagos okoskodás lehet, a kiindulás az volt, hogy tetszik. Mármint nekem. Abban továbbra is csak reménykedni tudok, hogy másnak is.

 

Ez pedig

 

egy pink táska, magenta táska, kinek hogy tetszik és egyébként hogy tetszik?

Elérhető itt és itt.

Most mit is

mondjak erről a táskáról vagy bármiről is. Hogy a színeket tekintve időnként nem ismerek magamra, már mondtam; hogy vidám és bohókás a táska, az látszik; hogy szeretem, azt tudjátok. 

És szeretni fogom a Legnagyobbunk barátját is, aki kezdeményezte a bemutatkozást.

És szeretem, hogy a Legkisebb távozóban még egy utolsó búcsúpuszit  küldött, mosolygott és visszaintett.

És azt is szeretem, hogy a Középső élvezi az életét.

Szeretem.

Ha egy kicsit nem figyelek,

vagy nincs előttem a (z egyik) füzetem, máris képes vagyok elfelejteni a számokat, nem vagyunk jó viszonyban, igaz, csak két cm, de az a két centiméter, éppen az hiányzott, aztán nézhettem, hová is tűnt. Így esett, hogy ez a táska 2 cm-rel kisebb. 

Itt már itt, ott majd délután.