Pompa

Izgatottsági szintem a topon, kitaláltam valamit. Nem, nem táska. De azért mutatok azt is, ha már szóba került. 

A zöld a kedvencem, a number one, de ehhez szeretni kell a zöldet, esetemben azonban ez nem kérdés, bár a szürke hatalmi harcba kezdett.

      

 

         

Hogy legyen

funkciója is, azt szerettem volna, mert én ilyen földhözragadt vagyok, nem széplelkű, mit tegyek. Persze, lesz sima illatpárna is,  lesz levendulaszörp is, nem az íze, hanem a hozzákötődő emlék miatt, levendulás cukor  viszont nem lesz, mert nem vonz, az ibolya cukorban sem, mondom, hogy konzervatív vagyok.

Szóval, hogy kulcstartó, de nemcsak kulcstartó, hanem illatosító, keresem azt a giccsírót, aki majd leírja a táskájában enyhe levendulaillat terjengett mondatot, azt hiszem, ironikus (is) vagyok. És stresszoldó' is,  egy kis morzsolgatás (stresszlabdaként) és már jobb is. Közben pedig aromaterápia, ugye.

Nem is tudom, talán all-in-one névvel kellene hirdetnem.

használat közben, mert fent jelzett pozitív hatásai miatt egyet magamévá tettem (igen, ráfér a festés az ajtóra):

van a romantikus sor és van a csíkos-pöttyös sor. a kulcsos példány elhelyezése nem véletlen, elbizonytalanodtam:

ez már csak a statisztika miatt, mert egyébként rengeteg lesz: 

'mármint nem én vagyok stresszoldó, de ezt mindenki tudja úgyis

Este pedig mondom a helyes megfejtést. A nyertes pedig, ha tetszik, ha nem, kulcstartót kap. Mert önkényes is vagyok.

Mint Tangernél a tenger,

olyan a színe ennek a táskának. Mondjuk.

Nem magam ellen

szólnék, mert miért is tennék ilyet, de a táskavarrás egyik legszebb mozzanata az, amikor a táskába illő könyvet /könyveket kiválasztom. Feltételezem, hoyg nem kellene ennek többet tulajdonítani, mint egy tárgy kiválasztását, ebbe a táskába, kérem, belefér egy-két-három könyv is, ugye, milyen remek táska ez," de mostanra ez más tartalommal is bír, árulkodik hangulatról, vágyról, rólam. Így esett, hogy a vásáron Babbie és bibliaismeret lapult a big bag mélyén, jelen esetben pedig egy könnyed, nyári táska esetében Frances Mayes, Marquez és az imádott Párizsról szóló remek útikönyv.

Indulhatunk.

 

"mert mi más lehetne fontos egy táska esetében, ugye

Rövid lejáratú játék, / Short-term give away

 

mert szerda éjfélig lehet jelentkezni a táskáért, ilyen időszakot élünk, sem megosztani nem kell, sem szépeket írni, csak jelentkezni, örömem lelem benne, ez van.

If you would like to have this bag you should write a short message, nothing else. You don't need to be my regular reader, don't need to share this post, nothing. Just write a short comment.

Táska nincs?

De van.

Csak éppen a héten úgy készítettem őket, mint egy manufaktúrában, nem tudom, több készült-e el, mint egyébként, ellenben egyszerre készültek el. Készült még rózsás és virágos is, de azok elkeltek, nem tudom őket vinni holnap a Goubára. Néhányat megmutatok majd közelről is, most egyberaktam őket, mégis hogy néznek ki együtt. És nincsenek itt a többiek sem, nem fértek rá a képre.

Milyen helyes kis rövid mondatokat írtam, hát mit szóltok mindehhez? :o)

Miután az

elmúlt x évben következetesen és némiképp konokul ragaszkodtam, hogy én csak a zöldet és csak néha mást, most azon kapom magam, hogy virágos textilek vesznek körül, rózsásak, meg rózsaszínűek, erőteljes és harsogó színek is, pedig nem vagyok én Benjamin Button, hogy visszafelé haladjak az életúton, vagyis más okot kell keressek. Mert én azt szeretem, ha tudom, hogy mi miért van, rendnek kell lennie, ugyebár.

Ehhez képest ez is egy virágos textil, a fazon a big bag táské, azonban ez még 3 centivel magasabb, aki ebben nem fér el, az semmiben.

 

 És együtt is szépek, szeretem, jólesik rájuk tekintenem.

Nektek melyik tetszik?

Legutóbb, mármint a múlt héten

azt írta egy megrendelő, aki nagyon örült és nagyon kedves levelet írt, hogy türelem táskát terem és én akkor nagyon elszégyelltem magam és teljesítettem is egy olyan másik táska-neszesszer kérést, mely másfél hónappal ezelőtt érkezett hozzám. Mára lett készen, tessék. Előbb-utóbb mindenre sor kerül, ez a bizonyíték.

Több fotó is készült, konyhában, szobában, széken, földön, füvön, cseresznyefán, tiszafán, de a legjobban Istvánon nézett ki, nem véletlen, hiszen ő mégiscsak király.

 

Régen varrtam leveles táskákat, de nem esett nehezemre, de nem ám. A neszesszer a vállalhatatlan fotókan van, de nem lehet nehéz elképzelnetek. :o)

Most csak arra van

időm, hogy elmondjam, két táskát raktam fel a Meskára ( a wev-shop-ba majd csak délután), csak ezt akartam mondani. Minden további valamikor délután. Vagy este.:o)

Ahány szín,

annyi táska, annyi arc. Most éppen szürkében és bordóban, semmi bohó életérzés, semmi feltűnősködés, elegáns és visszafogott, egy igazi úrinő.

A megrendelés újabb fejezetét pipálhatom ki. :o)

Volt az az eset,

hogy nem érkezett meg a csomagom, akkor én felajánlottam egy másikat kárpótlásul, kiválasztottuk, hogy melyiket, mert úgyis azt a másikat vette volna meg a vásárló legközelebb, el is küldtem, az valahogy megérkezett, közben az eredeti visszatért hozzám, mert az ajánlott küldemény már régen nem úgy működik, hogy a címzett aláírja, átveszi, semmi!, értesítés sincs róla, de ez egy másik történet. Szóval, visszaérkezett az első táska, azt megint elküldtem, akkor a vásárló kifizette a másodikként küldöttet, mert az is kell neki, azt is megtartja, de mint a zsilip, mikor kinyitják, rögtön  kért egy harmadikat is, de ha már úgyis küldök, akkor készítenék-e a kolléganőnek is egyet, aki közben felvette velem a kapcsolatot, mert neki az és olyan kellene és jó lenne, de dobjak bele még egy neszesszert is. Most éppen itt tartunk, a most készült a történet első vásárlójának harmadik táskája, a korábban bemutatott pink (ami eltűnt a blogról, ha jól látom) pedig a második vásárló első táskája.

Vagy valahogy így.

Ez pedig egy másik táska már, ennek meg az a története, hogy ez is megrendelés, méghozzá az a Beáta kérte tőlem, aki felkért egy szeptemberi kiállításon való részvételre (jaj, hát nem látogatóként, hanem kiállítóként), én azonban végül nemet mondtam, de ez már megint egy másik történet, a lényeg, hogy nagy táskavásárló lett belőle, többedik táskáját kéri és kapja.

 

És akkor most hány teljesítésnél is tartok, ha valaki tudja esetleg.

Big Ben, akarom mondani Big Bag

Értem én, hogy kell kistáska (van is, ugyebár), ám én a nagytáskások körébe tartozom, hogy mindent bele, hogy nagy káosz és semmit nem találok benne, hogy a vásárlás mentén bele a könyvet, a textilt, a cipzárt, meg a mindent, ahogy kell. Régóta akartam egy olyan táskát, ami nagy, de mégsem bőrönd, amit lehet vállon viselni, de akár kézben is, de még akár keresztben is, olyan három az egyben, még inkább all-in-one. 

Tegnap azt éreztem, most vagy soha, egy ív barna csomagolópapír bánja, de nem bánja, örül. Tehát ezt akkor most lehet vállon viselni, nagyon finom és puha a türkiz textilem, miközben erős is, de éppen akkora  fül hossza, hogy akár kézben is lehet viselni, noch dazu van a lecsatolható műlába pántja, ami még állítható is, szóval, akár keresztben is viselhető, nem is tudom, ugyanazon táskáról beszélünk-e  még. :o)

A belseje... hát a belseje egy szépséges türkiz textil, nagy zsebekkel tarkítva és akkor még mesélhetnék nem keveset, mert az nekem jó most. Mutatom:

És most akkor nagyon kérnék véleményt, kiszólok a blogból, igen. :o)

Zöld kardigánnal

különösen jó, meg kell mondjam. És még milyen színnel?

Én már csak

a nyárra gondolok mindig, meg-megállva, még akkor is, ha erős késztetésem van így, május elején, az újbóli befűtésre. Vagy talán éppen ezért.

Nem gondoltam volna, hogy a törtfehér nekem tetszeni fog, oly keveset vettem belőle, éppen csak próbára, hogy hátha és mégis, azt véltem, nem tudok mellé tenni semmit, nincs az a textil, mi ehhez illene, mára pedig éppen annyi maradt belőle, hogy két kistáskát még kiszabtam és vége. A másik táskát holnap mutatom.

Itt és itt már elérhető!

A személyes kedvenc tehát

ez a kézitáska, a vidámító narancs színével, a korábban már használt, ezúttal azonban mályva színű retro virággal,  a zöld füllel, és hát a béléssel, melynek kiválasztásával töltött időt figyelembe véve, azt hiszem, rekordot döntöttem.

Hamarosan a szokásos helyeken elérhető.