nahát

Izgalmas háttérmunka is folyik, de most csak azt mutatom, ami publikus. Táska. Nahát.

Úgy alakult, hogy

hogy Évi big bag-et szeretett volna, de egy kicsit kisebben, mert mióta nem járunk főiskolára, már nem hord nagy táskát, azt a korszakot lezárta, hordott ő nagyot eleget. Egy kicsit még vihorásztam is, hogy small big bag lesz, de aztán jött egy másik kérés egy másik megrendelőtől, hogy ő olyat, de kisebbet és akkor komolyabban vettem a dolgot, miért, nem járnak nagy táskával, na és. Attól még emberek. Komoly, felnőtt emberek.:o)

 

              

És azt ki tudja, milyen könyv van a táskában, ilyen csalafintán fotóztam direkt.

Van több új dolog is

a nap alatt, mármint termék, azaz táska, idő nincs, mégpedig azért nem, mert nem tudok fényképezni, a masinám sem remekel, nem tudom, hallja ezt valaki az univerzumban? Mármint, hogy nem jó a fényképezőgépem, valaki, valaki... 

A táska? Hát az egy big bag, erős is, válltáska is, kézitáska is, keresztben hordós is, mályva is, narancs is, hogy ebből mi látszik, azt nem tudom. mert nem jó a fényképezőgépem, azért. Valaki...

 

 

"Sajnáljuk, de nem érdekel minket" rovatunkat olvastátok.

A személyes kedvenc tehát

ez a kézitáska, a vidámító narancs színével, a korábban már használt, ezúttal azonban mályva színű retro virággal,  a zöld füllel, és hát a béléssel, melynek kiválasztásával töltött időt figyelembe véve, azt hiszem, rekordot döntöttem.

Hamarosan a szokásos helyeken elérhető.

Most mit is

mondjak erről a táskáról vagy bármiről is. Hogy a színeket tekintve időnként nem ismerek magamra, már mondtam; hogy vidám és bohókás a táska, az látszik; hogy szeretem, azt tudjátok. 

És szeretni fogom a Legnagyobbunk barátját is, aki kezdeményezte a bemutatkozást.

És szeretem, hogy a Legkisebb távozóban még egy utolsó búcsúpuszit  küldött, mosolygott és visszaintett.

És azt is szeretem, hogy a Középső élvezi az életét.

Szeretem.