úgy jártam, hogy rengeteg van belőlük, mert úgy alakult... ami azonban akkor hasznosnak tűnt , sőt, egyenesen kihagyhatatlannak (mármint felvásárolni egy fél Dexion-Salgó mennyiségűt, elcipelni magammal a város legalább három, egymástól jelentős távolságra lévő pontjaira, ekkora tételnél éreztem a távolságot, nem kaptam meg mint üveggolyót, nem), az itthon már kevésbé, ugyanis egy része nem nyílik, egy másik (szintén releváns) része baromi nehezen, a maradék az, amivel magam is elbánok, remek vásár volt, mondanom ne kelljen.
A használható típusból született most ez a kettő, mert aki neszesszert kapott (korábban), kapjon (végre) pénztárcát is.
Egyszer nekem is lesz saját táskám (ja, az már
van, csak nem kedvelem), saját pénztárcám, saját mindenem. Egyszer.