Shopping

Elmondom én, hogy zajlik nálunk egy csajos nap. Az esetek többségében van egy cél, mondjuk, kabátvásárlás, ez olyan laza, csatangolós napnak néz ki, nők sétálgatnak, csacsognak, fél kézzel fognak meg ruhadarabokat, néha kabátokat is, de a kitűzött cél(darab) ilyenkor eltűnik az üzletekből, ellenben látunk fantasztikus pulóvereket, remek nadrágokat és még annál is jobb cipőket, s nem mintha ezek halomban állnának otthon, de sorrendünk is van, pláne, céldarabunk, de legfőképp pénzügyi korlátaink.

A program mellé teszünk körítést is, ha már úgyis arra járunk, ugorjunk be, keressük meg, kukkantsunk be, csajos napunk van, belefér minden, nem sietünk, ráérősen, van mintánk mindenféle filmből, hogyan is kell. Mindig kávézóban kezdünk, ott még úgy érezzük, ez egy jó nap lesz, csak kényelmesen, ráérősen, ez a legfontosabb, s ilyenkor érezzük azt is, hogy ránk férne egy mozi is, laza, könnyed film, amit pasikkal úgysem lehet, beszerezzük a Pesti Estet is, majd valamikor délután, papírtáskáktól roskadozva beülünk, így tervezzük.

Én úgy gondolom, valahol a harmadik üzlet, sokadik kabát tájékán kezd fordulatot venni a nap, ott kezdi mondani a Gyerek, hogy ő már többet fel nem próbál, rá sem bír nézni, elege van, ronda mind, nem meleg egyik sem, milyen a szabása, a színe, ő pedig egy méretettáblázaton kívülre pottyant ufó, akinek túl hosszú a karja, túl széles a válla, rövid a dereka, egyébként pedig az egyetlen a  Föld nevű bolygón, akire nem szabnak kabátot. Itt kezd feszültté válni a hangulat, ezért rövid látogatásra megyünk a SugarShop-ba, mert csak bizonyos mennyiségű finomság után vagyunk képesek a harcot folytatni, egyébként is a vásárlás alapját képező föníciai mételyt rendelkezésre bocsátó (egyébként otthon hagyott maradt) személyt jutalmaznunk kell.

Azt nem tudom, hogy az üzletben mosolygó Gyermek az utcára érve mitől válik morcossá, mindenesetre kezdi mondogatni, hogy neki iszonyú sok a dolga, nem nagyon van kedve eljönni arra a helyre, ahol nekem szerezhetnénk be a szükséges dolgokat, egyébként pedig elég lassú vagyok, le fogjuk késni a kinézett buszt, ez utóbbiról én nem is tudtam, mármint, hogy van kinézett busz, de ha megemlíteném, hogy mozit is terveztünk, az csak olaj a tűzre, nem is mondok semmit, próbálom kapkodni a lábaimat. Ettől baromira kimelegedem, kigombolom a kabátomat (könnyű nekem, nekem már van), ami elkezd lobogni utánam, a sál bármennyire is vékony és időjáráshoz tervezett, most veszettül melegíti a nyakam, ettől kezdek begerjedni,  de rejtegetem, mert közben loholunk egy üzletbe, ahol a Gyermek  kiadja az ukászt, mennyi időm is van, ha nem akarjuk lekésni a buszt. Márpedig nem akarjuk.

Én gyorsan válogatok, hogy mire a szomszéd üzletből ideér, készen legyek, sürgetem az eladónőt, de elhárítva a nem kellemetes tekintetét, elmondom, hogy jön mindjárt egy türelmetlen 19-es, ez mindig bejön, a tekintet cinkossá válik, pörög a kéz. Mikor odaér (a Gyermek), még nem fizetek, ez súlyos hiba, nem szól ő, csak néz, általában engem, néha az óráját, közben éles kritikát fogalmaz meg a vásárolt textilekről, a legjobb ítélet is egy vállrándítás, de én már tudom, hogy ez nem számít, otthon majd másképpen látja, otthon majd sorolja, hogy melyikből mit varrjak neki.

Lefutjuk még a 100 méteres akadályfutás körúti változatát, hogy a villamost elkapva a buszmegállóban várjunk 20 percet, amikor is látom, hogy simulnak (végre) a vonásai, a textilek már egész jók, s bár a buszon még megjegyzi, hogy nem fér el tőlem, de akkor már elég hangosan röhögünk ezen ahhoz, hogy hazaérve a Férj kérdésére széles mosollyal közöljük, hogy kabát, na, az nincs.

(ennek több gyermekes változatát most inkább nem)

 

Életkép / Subject picture

De semmi különleges, csak éppen nagyon jó, hogy az a gyerek, aki régebben sokat sütött, most kevesebbet, az reggelire kérés nélkül sütött nekünk mákos-bogyós muffint, csak azért, mert csak, hogy örül nagyon a tegnapi táska tulajdonosa és örül előre egy leendőnek a gazdája, hogy a család (bölcsen) nélkülem ment el bevásárolni, mert én most inkább egyedül és sokat és hogy némi takarítás után finom a tea és a muffin, de annyira, hogy eső eshet, azt sem bánom.
Mondom, semmi különleges.

Nothing special happend but one of our daughters baked us muffins with poppy-seeds and berried , and one of my costumers is happy about her bag sewed by me and another one is looking forward to have her own and my family could understand my request to leave me alone awhile and went to shop without me and ater cleaning I am pleased with tehmuffins and some cups of tee. That's all. As I have mentioned nothing special.

Lajosok és Margitok

A Margit-híd kezd igazán rémisztővé válni, s nem hiszem, hogy én lennék az egyetlen, akinek minden áthaladáskor felsejlik Thornton Wilder könyve. Jól megnézem magamnak az utastársaimat, kihallgatom, mit beszélnek, csak ne kelljen lenéznem a tátongó résekre, meg a köztük látszódó vízre, de közben mindig látom a szaporodó lyukakat, mit lyukakat, tátongó szakadékokat.
Aztán majd boncolgathatják, miért éppen mi.
Bár nem hiszem, inkább csak sokkoló hírek lennénk, a boncolás pedig máshol történik.

Rögzülés

Szilárd meggyőződéssé vált az a gyanú, hogy ZM a karalábélevest nem szívleli, én pedig a fúvós zenekart. Mára ennyi elég is.

Platánok / Sycamores

Beköszöntek a platánfák (nagyon) kora reggel, éppen rájuk látok az ágyból, nagyon közel vannak, egy kicsit megszűrték a kelő napot, de csak annyira, hogy kedvet ébresszenek a teraszon való csendes olvasáshoz (milyen jó, hogy hoztam P.A.-t is), kötögetéshez. Jó így kezdeni a napot, határozottan.

We are staying in Csongrád, in the house of my father-in-law, and the wonderful sycamores welcome me today early in the morning. It was glorious sitting in the terrace, reading my book and knitting my shawl. Feeling of ease, definetely.

Amikor ... / Yarn, money... husband

ZM-nek mutatom az új fonalaimat, megcsodálja, de sohasem kérdezi meg, honnan és mikor kerültek a házba, ami lehetne beletörődés, azonban jobban szeretek arra gondolni, hogy fogalma sincs a fonalak-pénz összefüggésről.

When I buy new yarns and show them my husband he never asks me about the price. I guess he doesn't correlate the yarns with money. Thanks God...

Ecsetvonások

Mivel tapétázott lakásban éltem, mindig is fehérre meszelt szobákra vágytam, amit meg is kaptam, mióta vidéken élünk. Aztán egyszer csak meguntam, hogy minden hófehér és enyhe, de mégiscsak valamiféle elmozdulásként kitaláltam, hogy a középső szoba, mely nappaliként funkcionál, de inkább csak a könyveink férnek el benne, szóval, ez legyen valami mediterrán színvilágú, mert az akkor majd a hangulatot is magával vonzza, bár temperamentum tekintetében nincs okunk panaszra.
Olyan finom pasztell terrakotta színt gondoltam ki, de a festékkeverés nem hozta a várt eredményt, végig rettegtem, hogy rózsaszín lett belőle, mígnem ZM becibálta néhány éppen ki- és pirossal összemosott alsónadrágját, majd a falhoz tartván diadalittasan felordított, hogy látom-e, mi a rózsaszín, mert ezek aztán azok. És igen.

Azóta nem vágytam színes falakra, de most megint, megint terrakottát, finom, meleg terrakottát... a konyhába. Mert a nem kevés üvegfelületnek köszönhetően nyáron meleg, télen hideg, hőérzetünk növelését vártam, nekem már az érzet is elég. Most azonban ravaszak voltunk és tapasztaltak, hát nem színezéket vettünk, hanem kész festéket, s bár volt egy kis huzavona a választásnál, de 4/5-ös családi jelenlétnél ez nem is csoda.

Most éppen festem a konyhát ezzel a csodafestékkel, amelyről annyit mondok, hogy az már biztosra vehető, hogy a most éppen kék színű konyhaszekrényt és a polcokat át kell festenem valami penészzöldre, és még örülhetek, ha ennyivel megúszom, mert az is lehet, hogy ha nem csökken a konyhában a kellő vakítással párosuló napsugaras órák száma, mert nálunk most már éjfélkor is ragyogó napsütés van, akkor még egy másik színt is be kell szerezni, amit erre a méregdrágára rákenek, hogy elviselhető legyen, tiszta haszon az egész.

Pillanatnyilag úgy érzem, hogy a megye, de talán Közép-Európa legrondább konyhájával büszkélkedhetem, igazán nem kell a "dehogy", "nem is" vigasztalással bajlódnia senkinek.

Lime

Az ebéd pedig úgy készült, hogy tepsibe sorakoztatott, elősütött csirkecombokra öntöttem mézet, kókusztejet (sok kókusztejet), szórtam chilit és sót, s bár soha nem gondoltam volna, hogy ez a stahljuditos mondat tőlem is elhangzik, de való igaz, ha a spájzban találunk egy kósza zöldcitromot, ki ne hagyjuk, héját és levét is bőven alkalmazzuk.
És bár két napja főzök két napra, valahogy mégsem érem el a kívánt eredményt, de úgy is mondhatom, túlteljesítek, vagyis minden elfogy.

Globálisan

Mondhatják a tudósok, hogy a tehenek, meg az autók, a gyárak és miegymás, én úgy látom, hogy a férjem a felelős a globális felmelegedésért. Nem izzad, de olyan hőt termel és ont magából, hogy szoktam őt kemencének, a karját kályhacsőnek hívni, de mostanában már a hőközpontra is hallgat. Télen nagyon praktikus, mert saját forróvizes palackom van, de most nyáron...

Perpill

A levelet és bejegyzést íróknak mondom, hogy még lázadozik a laptop, de talán a kamaszkor nehezén túl vagyunk, reménykedő szülőként mondom ezt. Igaz, a Goubán talált bevétel bánja, de a gyerekért mindent, persze.

Nekem magas

Szójából tejet.
Kukoricából fonalat.
Búzából kolbászt.
Repcéből üzemanyagot.
Elkötelezett pártpolitikusból független köztársasági elnököt.

Desszert

Lomtalanítani, nem az éves szokásost, az őszit, hanem a megrendelőst, amikor csak miattunk jön a nagy autó, azt most kellett, ezen a finom, nyári, izzadós, csúszkálós, szitokszavakat mormoló melegben.
Megfigyeltem: semmi, de semmi értelme, mégis ahányszor ZM felbukkant a pincéből, én a padlásfeljáróból, mindannyiszor elnyöszörögtem neki, hogy jaj, de meleg, van, ugye és neked is. Mindannyiszor megerősített, hogy igen és nagyon és neki is.
Aztán mentünk tovább.

Kiskert / My garden

Nekem a veteményessel való viszonyom szélsőséges, jó nagy amplitúdókkal megspékelve, kellett néhány év, mire összhangba kerültünk.

Városból kitelepültként azt hittem, egy nagy kertet be kell vetni mindennel, no, meg a lelkesedés is vitt előre, bizonyos, a szomszédoktól jövő elvárás is, volt nekünk mindenünk, a borsót éjszakákon át pucoltam, krumplit is ültettem, mert az is kell, kell a fenét, de azt már csak ma mondom.

Amikor naponta jártam a fővárosba, már megszűnt a veteményes, lehetett volna pihentető kapálás és locsolás, de inkább csak fáradtságként gondoltam rá, még egy feladatként (jaj, még kapálni is kellene), abból pedig bőven volt enélkül is. Csak a paradicsom, a friss, naptól meleg paradicsom, az hiányzott. Meg a borsó. És a répa.

Most köztes állapot van, feltörtük az ugart, vagyis a füves részből kihasítottunk egy darabkát ZM-mel, de inkább csak ő, én irányítottam, de legfőképpen panaszkodtam és sóhajtoztam, mikor lesz nekem már kiskertem, lett is. Vannak megalomán gondolataim, hogy jövőre még nagyobbat és még több mindent bele, de azért ha tudok józan maradni, belátom, hogy ez a mostani helyzethez ideális, lehet kapálgatni, locsolgatni, gyomlálgatni, ad valamiféle kert élményt, meg pontosságot, hogy mit és hova és mivel társítok, voltak a faluban bolgár kertészek, nekem már csak ez maradt.

Van paradicsom, minden kerti szöszmötölés Oscar-díjasa, az ezzel való minden foglalatosság nem is munka, hanem öröm, a palántázása, a feleslegek letördelése, a kapálása, a locsolása, szoktam hallani a sóhajtásukat, hogy végre, meg a szusszanásukat, amikor a súlyos, érett terméstől megszabadítom őket. Ők pedig hallják az én szuszogásomat, amikor befalom, nem kiegyensúlyozott biznisz ez, haszonlesés, és a lesés szó szerint értendő.


És van spenót is, szezonja van, lesz is belőle rakott palacsinta, meg zöld galuska, meg főzelék, de saláta is. És van cukkini, meg répa, és hagyma, és kukorica, rossz nyelvek szerint ebből talán semmi nem is lesz, de azért én naponta ellenőrzöm, meg biztatom őket, mert miért is ne.

Így vagyunk.

Kapolcs / Fair

kép forrás: internet

Nem is értettem, miért éppen engem, meg hogy éppen ők, Kapolcsra és 10 napra és együtt, a lelkesedés megint hamarabb jött, de a 2x2 józansága (vagy a megrettenés, még nem tudom) csak megtalált, most ez jó vagy sem, eldönteni nem tudom.

Bátraké a szerencse vagy lassan, de biztosan... nem tudom.

They wanted me to take take part in a 10-day-long fair, firstly I was surprised and happy, too happy I think but later I became disillusioned or get frigtened (I haven't known yet). Did I make a good decision. or not ... how can I be sure in my judgement?

Csorba bögre mindörökre / Our mugs

A bögrék kívül esnek a mi érdeklődési területünkön, nem figyelünk rájuk, nem törődünk velük, kicsorbulnak, letör a fülük, lepattog róluk a máz, eltűnnek, nem tudom, miért van ez. Másrészről nagyon is figyelünk rájuk, óvjuk őket, csak abban az egyben akarjuk inni a kávét, kakaót, ez is miért van.
Ilyen az életünk is, azt hiszem.

We don't pay attention to our mugs, don't take note of them, they are chipped, the handles come away, the glaze crack off, they disappear, I don't know why. On the other hand we like them, we pay attention to them, keep our eyes on them, want to drink the coffe/tee in the particular one, I don't know why.
Our life is similar to this, I think.

A reggeli első kávé mindig ágyba jön, ennek már sok-sok éve, mostanában bababögrében, Barbie-bögrében, mindig ebben a rózsaszínben, én azonban mindig aggódom, miben hozza ZM, fél szemmel azt nézem, a törődés mindennapossá vált és néha el is felejtem, milyen jó ez a kedvesség, csak a bögre, az a fontos. Két tejeskávét iszom benne, csak ebben és csak ilyenkor, s ZM már azt is tudja, hogy a 3 dl tejeskávé csak matematikailag egyezik meg a kétszer 1,5 dl-lel, nem lehet egyben letudni egy nagyobb bögrében, meg kell adni nekem, ami jár. Ilyen apróságokon is múlhat, s meg is adja nekem.

In the mornings I drink two cupples of coffe, my husband has served me (for more than 20 years) while I am staying in the bed, nowadays I want this pink mug and sometimes I am susceptible to forget about the kindness just the mug.. it's important. He knows I need 2 cupples of coffee and he already knows I hate drinking the coffe in a big mug, I prefer the small mug, this small mug. He always pays attention to my request.

Minden bögrének története van, én azt hiszem. Ugye, nálatok is?
Every mug has an own story I guess. What about you?

Nem jó / Not good, not

Nem tudtam, mi van bennem, de valami motoszkált, ma reggelre már felötlött, Noé bárkája, a víz esik, a víz hömpölyög, a víz emelkedik, nem jó érzés, aggodalmas, félelmes és hitetlenkedő, ha összevetjük a vulkánnal is, akkor ki meri azt mondani, hogy uraljuk a természetet.
Azért a víz az úr.

The weather is similar to the Noah-story in he Bible, it has been raining for 3 days, incredible, a lot of demages, fear, concern, dismay. Besides if we think of the volcano who could say the nature is under our thumb...

Csak egy péntek

Találkozni, beszélgetni, oldódni, mosolyogni, ajándékba vitt epret hazavinni, menni esőben, napsütésben, visszagondolni, mosolyogni (megint), mesélni.
Örülni.

Színek / Colours

Azt én mindig is tudtam, hogy egy színnek sok árnyalata van, de meglepett, hogy a sok fél pár (szürke) zokni között nem akadt kettő azonos árnyalatú. Csak az összepárosítás kedvéért. Vagy éppen azért nem?

Can you imagine how many tone a colour has? Endless... E.g. we have a lot of one of a pair grey socks, a lot, really. But I could match non of them, my God...

Szerencsesütit ballagásra / Fortune-cookie

Legelőször a Legkisebb kapott egy Napsugarak elnevezésű üveget tele bibliai Igékkel, aztán Fércjutkánál láttam hasonlót, most a Középső egy barátnője ballagására készített szerencsesütit, közepében apró cetlikre írt idézetekkel. Nem is volt egyszerű feladat megtalálni a megfelelő receptet, hiszen a cetlinek nem szabad a sülő tésztába ragadnia, hanem a kész sütemény kettétörésekor egy mozdulattal kihúzhatónak kell lennie. Sikerült! :o)

Our middle child wanted to make a surprise for her female-friend. We looked for a recipe which is suitable for the fortune-cookie used by the Chinese but it wasn't too easy... Lucy wrote small paper full of citations, she wished good luck for her high-school graduation with this surprise. :o)

Hírek

Busszal kell utazni, akkor mindent megtudhatok, mindent, ami igazán számít, hogy a Jóska macát váltott megint (így), hogy láttam-e a szépülő központot és hogy milyen drága a paradicsompalánta, minek vettem, nem is szépek, nem lesz belőlük semmi, legyintés.

Felszállás után békén hagytak, egymás mellé ültek, sok a történés, kevés az idő, győztünk/győztetek, a "majd most" két értelemben is elhangzott, éle van a szónak, meg pillanatnyi feszültsége, a mögöttem ülők elhallgattak, de szerencsére jött a szőlő, ott nincs pardon, azt metszeni kell, meg takarni és mennyi borod maradt meg.
És a betegségek!, van egyfajta verseny, ha az egyik beteges, a másik még jobban, de ha egészséges, a másik még inkább, rozsliszt, zabpehely. És kevés zsír, pedig a nagyapám még szalonnát szalonnával!

Leszállás előtt még ellátnak jó tanáccsal, mit csináljak máskor, egyébként pedig most ezzel a palántával, ha már kidobtam érte a pénzt, pedig mióta élek falun. És áldjon Isten, de azért én is vigyázzak magamra.