A Margit-híd kezd igazán rémisztővé válni, s nem hiszem, hogy én lennék az egyetlen, akinek minden áthaladáskor felsejlik Thornton Wilder könyve. Jól megnézem magamnak az utastársaimat, kihallgatom, mit beszélnek, csak ne kelljen lenéznem a tátongó résekre, meg a köztük látszódó vízre, de közben mindig látom a szaporodó lyukakat, mit lyukakat, tátongó szakadékokat.
Aztán majd boncolgathatják, miért éppen mi.
Bár nem hiszem, inkább csak sokkoló hírek lennénk, a boncolás pedig máshol történik.
Aztán majd boncolgathatják, miért éppen mi.
Bár nem hiszem, inkább csak sokkoló hírek lennénk, a boncolás pedig máshol történik.
Én is szeretem Wilder könyvét. A nyáron olvastam x.-szer. :o))) Írtam.
VálaszTörlésAzt hittem, hogy csak nekem vannak olykor ilyen extrém gondolataim... :D
VálaszTörlésEta, én is írok!
VálaszTörlésPiszke: az a híd, az tragikus most. :o(
Néhány éve a Petőfi rádión volt egy műsor (Fialáé, akki akkor még egészen beszámítható volt, és arról szolt, hogy éjfélkor elindult a Margithídon és akivel találkozott megkérdezte, miért... miért ott, miért akkor, miért arra, és aztán egész érdekes beszélgetések kerekedtek ki... a bevezetőben persze Ő is a Wilder könyvet emlegette..
VálaszTörlés