Megint sál

Nem azért sál, mert a recesszió következtében a meglévő fonalak előbb sállá, majd ajándékká avanzsálódva a fa alatt kötnek ki, hanem azért, mert ez az egyetlen projekt, ahol nem kell sem fogyasztani, sem szaporítani, nincs nyakkivágás, karkivágás, de még gomblyuk sem. Csak kötni kell, egyik sort a másik után, hogy előbb az ölünkbe (később a földre) omoljon, majd mások nyaka köré tekeredjen a sál, remélhetőleg kétszer-háromszor. Ízlés szerint.
A korábban említett és mutatott kék (türkiz) sál készen van, a hivatalos terminus technicus-t alkalmazva még blokkolnom kell, méretileg egyszer a nyak köré, majd lazán megkötve is viselhető.

Az újabb sál a színe alapján és a látszat ellenére a padlizsán-kék-szürke vonalat képviseli, mintája egy Amelie-ből való, tavaly ezzel kötöttem pulóvert. :o)


A bejegyzés írásakor ugyanaz az elv vezérelt, ami a jobb falatoknak az ebéd végére tartogatására jellemző, vagyis távozzunk jó szájízzel, imigyen különbséget téve Bucilla, s jómagam fonalválasztása között. A fotós még mindig én voltam. :o(


Azok az ajándékok a legkedvesebbek a számomra, amelyeket nem kötelezőként érkeznek hozzám, hanem hirtelen felindulásból, ne mondjam, szeretetből. :o)
Az ajándék egyébként fonal, de milyen...! Puha is, színes is, gyapjú is, taperolom, simogatom, bontogatom, fésülgetem, ölelgetem, szorítgatom. Talán egyszer még kötni is fogok belőle. :o)))

Játszani is engedd... / Let him play...

Nem táska, nem hasznos, nem praktikus - de kedves, puha, törhetetlen, egyedi. :o) Szeretem...
Holnaptól a Meskán!

It's not a bag, neither useful, nor practical - but it's lovely, soft, infrangible, unique. :o) I like it...
From tomorrow it will be found in my online-shop!

Szöveg nélkül / Without any words

Tilda és én / Tilda and me

Tilda és én nem vagyunk nagyon szoros kapcsolatban, zavar, hogy a könyvekben ismétlődnek a minták, hogy rengeteg ötlet már-már nevetségesnek tűnik (spanyolviasz), de azt elismerem, hogy jó a marketing, mindenhol ott a hölgy, és van stílusa - még ha hozzám nem is áll annyira közel.
Viszont most kitaláltam, mi is zavar a legjobban:Tilda babái tulajdonképpen a Barbi-babák textiles változatai. Igen, erre jöttem rá.

Lehet velem nem egyet érteni. :o)

Tilda and me aren't in close rapport with each others. I don't like that patterns usually return with some changes, some ideas seem to be ridicuolus. Besides I have to approve of the marketing, Tilda is everwhere and I am aware of the fact she has an own style- even if I don't prefer it.

But.. now I could recognize what my problem is: the dolls designed by Tilda are the version of Barbi - made of fabrics. They are the same. :o(

It's possible not to agree with me. :o)

"Garp szerint a világ" helyett : ZM szerint a mesefalu

(A könyv az egyik kedvencem).

Meseország közepében áll egy kis mesefalu, mely nappali fényben is szép mint mindig énnekem, de éjszaka kimondottan misztikus.

A vörös csík a képen nem azt jelenti, hogy éjjelente vastag kötéllel kerítjük körbe a mesefalu közepét, hanem azt, hogy ZM az állvánnyal ilyen csudadolgokat is tud, talán a hosszú exponálással van összefüggésben. Vagy a kitartással.

Nem, nem Caspar David Friedrich, hanem ZM. Az én ZM-em. Hol van hozzá képest a jó öreg Caspar? :o)f

Nem a fotó a lényeg vagy mégis

Közeleg már a szilveszter, s kezd körvonalazódni bennem, milyen fényképeket válogatok be "Az év legborzalmasabb fényképei" elnevezésű online magánkiállításába, nehéz a döntés, mert dömping van, de az biztos, hogy homályosság kategóriában dobogós helyezett reményei lehetnek (akár) az alábbinak is.

Pedig nem indult rosszul, legalábbis ami a díszkészítést illeti, aztán az előre megjósolható bukás persze ott vigyorgott, s hiába nyomkodtam én a vakugombot, meg a fehéregyensúlyt, valahogy ez jött ki belőle. Vagy olyan, amely nem éles, vagy éles, de fertelmes színek vannak, igazából azonban nem okoz gondot a kettő ötvözése sem.


Valójában valami ilyesmi:

Ez most... / It was...

... a neszeszerek hétvégéje volt.
Nem is tudtam, hogy ennyi rózsaszín textilem van, mikor vehettem, fogalmam sincs, milyen apropóból, azt sem, de ha már itt van, gyorsan el kell varrni, rontja az összképet. :o)
Egyelőre ennyi telt tőlem, a Meskán utolérhetőek. :o)

... the weekend of the vanity bags.
I haven't known I have so many kinds of pink fabrics what a surprise! I remember neither the time I was bying them nor the occasion but I must have sewn something to retouch the overall view. :o)
They have already been in my online shop! :o)

Hatás

A hatás több szinten is jelentkezik, csak legyen szemünk meglátni.

1. Kötök én. A hangsúly nem az én-en van, azon már túlléptem, kötök és kész, csak visszajön valami, a mostani nem kívánatosak mellé már kell, hogy pozitív kép is felbukkanjon a mélyből, miért is ne lehetne ez éppen a kötés. A lényeges mozzanat ezúttal maga a kötés, vagyis nem bontok, nem fejtek, nem engedek le szemeket, egyszerűen haladok szemről szemre, sorról sorra, átemelek, ráhajtok, csavarok, tekerek, s legfőképp számolok. Igaz, kedves társaim minden nap elmondják, hogy ez még semmi, kevés, rövid, babának való, rendes ember itt nem áll meg, továbbmegy, szembeszáll az akadályokkal (mint kevés fonál), ha már lúd, legyen kövér, különben pedig hol van ez még az ideális állapottól, csak hajrá, egyszer biztosan elkészül, csak tartsak ki.


Ilyenkor nem tudom eldönteni, hogy bátorítanak avagy keserítenek, s hogy rólam beszélnek vagy a sálról. Egyébként mindkettő halad a maga természetes útján. :o)

2. Köt még legalább két ember rajtam kívül, kedvet kaptak tőlem, nagyképűen azt is mondhatnám, hogy egész kötőkört alapítottam, van régi motoros, aki szintén felelevenít, de van kezdő is, ragadós a példa. Több azonosságot vélek felfedezni, hiszen mindenki Jumbó fonallal dolgozik, s mindenki... sálat köt. A kezdő, a középhaladó és a profi is. :o)

A hatás tehát tagadhatatlan. Ugye?

Egy bejegyzés margójára

Mielőtt valaki sértésnek venné az alábbi bejegyzést, javítom az esetlegesen félreérthető szöveget. Nem, nem akarok bántani senkit, sőt, számomra éppen a a készülő takaródarabunk esetlegessége adja a báját a dolognak, mert úgy vélem, ha mindenki önmagát adja bele a munkájába (lett légyen az egy blokk), akkor lehet az bármilyen csálé, ferde, késésben lévő, nem a tervezett helyén lévő - nekem mégis kedves.
Mert a barátságról szól, s arról, hogy a különböző darabok, melyek önmagukban egy-egy személyiséget jelenítenek meg,s látszatra (!) nem kapcsolódnak egymáshoz, összességében mégis képesek egységet alkotni.
Ugye?

A barátságunk kissé... csálé, de jó

Nem tagadom, nálam akadt el a blogbarátság takarója, sok mindent nem tudtam (tudok) mostanában úgy végezni, mint azt kellene, vagy ahogyan azt tőlem elvárják. Ma viszont erőt vettem magamon, s hát igen, maga a varrás igazán nem vett sok időt igénybe, de amíg kitaláltam, mit és hová is varrjak...

Megkerestem Colette levelét, precízen sorrendbe szedte, kinek hányas blokkot, hová kell varrnia. Ennek alapján a 9 darabból álló gyűtemény bal alsó sarka az enyém, az utolsó. Na de.
Az még csak rendjén van, hogy 8 helyett 7 blokkból állt a cucc (bocs), de a sorrend! Az első sor rendben van, utána viszont (4-5-6) valami ismeretlen erő rendezkedett, Belin Judit nem hagyta magát befolyásolni, az ő blokkja középen van, viszont Fércművek Jutkájáé átkerült a másik oldalra (nekem úgy tűnik, mintha a 6. hely helyett a 4. helyre került volna, de lehet, hogy a térlátásom sem a régi), viszont új szereplőként az eredetileg a legalsó sorba besorozott Kdatta blokkja került a másik oldalra, Fércjutka eredeti helyére.
Nem, nem bonyolult!

Ily módon az ominózis sorban csak egy blokk van, az sem azé, aki mellé nekem csatlakozni kellene.

Hű. A gordiuszi csomót az jelentette, hogy akkor én most az eredetileg kijelölt helyemre kerüljek vagy automatikusan csatlakozzam az előtte lévőhöz és időnként még az is felmerült bennem, hogy nyissak-e új sort. :o)

Végül hozzávarrtam magam az előzőhöz, imigyen legalább azt az egy elgondolást megvalósítva, hogy 2 oldalhoz kell csatlakoznom. :o)

Elhatározás

Vagy terv. Mert van különbség a kettő között. :o)
Tehát a hétvégi terveim:
- séta (csak úgy)
- ZM szülinapját nagyon megünnepelni (nem kérdezni tőlem, mit jelent a "nagyon", nincs ésszerű magyarázat)
- varrni, de nem táskát, hanem csak úgy, amit szeretnék

A kötés és ami mögötte van

Mert az teljesen rendben van, hogy az "itt az ősz-meleg pulcsi/sál/sapka... kell- kössünk egyet" vonulat engem is elért, amit erősít az a tény is, hogy per pillanat hétköznap más kreatív dolgot nem is tudok végezni, hacsak nem számítom a szalvéták összehajtását. :o)
Az is rendben van, hogy elfelejtettem már kötni, sokkal fontosabb dolgokat is elfelejtek, miért éppen egy 20 évvel ezelőtti, akkor is csak alapszinten működő tevékenység maradna fixen a fejemben.
Azzal sincs baj, hogy kiváló munkát csak kiváló eszközzel lehet végezni, ez aranyigazság, nem is kellett sokat győzködni a bambusz kötőtűk beszerzésekor. Az önzetlen anya pedig kinek másnak kötne, mint a gyerekének, az egyiknek még csak sálat, de a "merjünk nagyok lenni" jegyében a sál után, minden átmenet nélkül, a mellény jött. Meg a kudarc is.

És ezzel rögtön eszembe jutott minden korábbi próbálkozásom is, hogy a mintát még csak-csak megkötöm, de a kész darab kicsi/szűk/nagy/bő/hosszú/rövid/ronda lesz. Ekkor nem bontom, hanem félrehajítom, s a sikertelenség mértékének függvényében vagy azonnal elkezdek egy újat vagy sem. Na, most akkor az iszonyú nagyra sikeredett mellény után konstatálom, hogy nem sokat változtam az elmúlt 20 évben, legalábbis kötés-sikertelenség terén. :o)

És ez még mind semmi. Mert kértem segítséget két profitól is, nem apróztam el, javamra legyen szólva, hogy két különböző kötésmintában kértem világosságot, és akkor jött a döbbenet. Mert mindkettő (lelkes kötők és még annál is lelkesebb oktatók) küldött linket, hogy lássam, mit takarnak az egyes angol rövidítések. Én először nem is értettem, mi az, hogy angol, meg "kontinentális" kötés, mi ez a marhaság, ha-ha-ha, mígnem aztán csak belenéztem mindkét verzióba. Na, ennek alapján már tudom, hogy én nem is tudok kötni. A legegyszerűbben talán azzal tudnám jellemezni saját magam, hogy keverem a két kötéstípust, jó példáját adván ezzel a nemzetek feletti világbékének. Egészen sajátos módon kötöm egybe a szemeket, de már dolgozom rajta, csak ugye a megrögzöttség, már megint.

És ha valaki ismer, az tudja, hogy elsősorban az egyszínű dolgokat kedvelem, a zöldtől a feketéig tartó rendkívüli választékot, tehát az, hogy én egy ilyen fonalat vettem, egyértelműen az önmagamból kivetkőzés (vagy pillanatnyi zavar) számlájára írható.

Se nem egyszínű, se nem sötét, még nem bírtam felfogni, hogy került a táskámba. Soha életemben mégcsak nem is érintkeztem ilyen színnel. Naná, hogy rögtön 20 dekát vettem, életem végéig köthessek belőle, el ne fogyjon ez a remek szín, ki tudja, pótolhatom-e.
Így aztán lett belőle sál dupla szállal, de még mindig maradt, aztán jött a sapka, de már gondolkodom a fejtésen, mert hogy a családomból ezt senki fel nem veszi, az tuti, helyünk pedig nincs, ahol tároljam, kell a félpár kesztyűknek és megnyúlt sálaknak.

És ha már fejtés, meg bontás, akkor megjegyzem, hogy kiegészítő terápiaként is felfoghatom a kötést, tekintve, hogy szinte minden héten elkészítek egy sálat, amit aztán lefejtek, mert szúr/vastag/nem látszik a mintája/nem elég a fonal. Most két variáció lehet:
1. akkor megyek haza, ha egy kész sálat megkötök
2. semmit nem fejthetek le, s haza csak akkor megyek, ha a Helyet háromszor körbeérik a sálaim

Tanulság? Nincs. Max. annyi, hogy az "éhesen ne menjünk vásárolni" aranyköpéshez hasonló lehet a "rosszkedvűen ne vegyünk fonalat". :o)

S hogy felvillantsak valamit a bejegyzés igazságtartamát igazolandó, mutatom a bordót. Most éppen ilyen. Ezzel jeleztem azt is, hogy volt ez már másmilyen is, de most éppen ilyen és ekkora. Meesze még a hazamenetel... :o)

A fotó tökéletességéről (úgymint kompozíció pl.) most nem nyilatkozom, de higgyétek el, nem volt könnyű elintéznem, hogy kezem-lábam és még a kötés is rajta legyen a képen, s a maradék végtagommal még fotózzak is.

A hétvége / The weekend

Mostanában mindig cipzárral varrom a táskákat, ha mégsem, akkor ismétlésre kényszerülök. Olyan vicces, hogy vannak, akiknek teljesen megfelelő a mágneszáras megoldás, én nem tudom, az én vásárlóim következetesen, hagy ne mondjam, konokul ragaszkodnak a cipzárhoz. :o)

Nowadays I always sew my bags with zips... if not I have to sew a new one with zip because my consumers prefer this version. :o) It's funny that they insist on the zips although there are a lot of bags with magnetic clips... why they think it 's so easy for me the zip-sewing into the bag...!? :o)))
I always have to repeat my bag-sewing...

Én meg (mostanában és szintén) konokul (az időhiányra fogva) mágneszárral varrom őket, mint ezt is, hogy aztán majd megvarrjam a biztonságosabb módszert kínálva is. :o)

Because nowadays I suffer from lack of time I willfully insist on the magnetic clips ( ike in the case of this bag- again) and the result? I may sew it again - with zip. :o(

Holnaptól a Meskán!
From tomorrow in my online-shop!

A fény / The light

Kerül a német katonák sírjára is virág, a sírok előtti feszület elé mécses - ez így helyes.
Somebody has put flowers on the grave of the German soldiers killed in the war - and it is correct.

Én teszek az üres, nem látogatott sírokra is mécsest abban a reményben, hogy mások is megteszik ezt - ott, ahová én nem jutok el.
I always put candles on the solitary graves - I hope other people do the same elsewhere where I couldn't go.

Várjunk csak...

Ilyennek kellett volna lennie:

És ilyen lett:

Hol a hiba? Ha nem nézem meg az eredetit, nem tűnik fel, na de így... mit rontottam el?

A sál / The scarf

A sál, vagy inkább sálszerűség/sálféle, vagy még egyszerűbben: a hosszú csík... elkészült. Csipkekötéssel, legalábbis én ezt annak nevezem, s ne ábrándítsatok, ha mégsem az. Még valamikor tavasszal kaptam Jucuu-tól egy csomagot, amelyben többek között volt ez a szép zöld gombolyag, na, ezt áldoztam fel az új ismeretek elsajátításához. Lett belőle egy közel 40 cm-es egyenes csík.
És ha esetleg valaki nem értené, miért is mutogatok egy sálat, hát annak elmondom, hogy nem olyan egyszerű ám ez a csipkekötés, s bár misztifikálni sem szeretném, de azért a mintában minden második sorban előforduló 1-től 9-ig való számolás próbára tett, s megkérdőjelezte bennem a matematika érettségit. Időnként 1-1 szem elkeveredett, meg néha máshová tettem azt a fene ráhajtást, ezen túlmenően az a képen is látható középső két egyenes, függőleges sor (szabatos, tárgyszerű, mindenki által beazonosítható megfogalmazás) kegyetlen ronda lett (hogyan lehet ezen javítani?), de azért mégiscsak csipkekötés. És az enyém. Felhasználása egyelőre ismeretlen.

It's my first lace-knitting (I don't know the adequate expression) which is a... long band. In the spring I received a package from Tampere, Jucuu sent me a fine green yard (among other things) and this scarf was made of it. I am absolutelly proud of myself because I have never been able to acquire knitting pattern expect when somebody helped me. Despite of the fact it's an easy kind of lace-knitting it was difficult for me, I often lost count , I couldn't count from1 to 9... :o)
The scarf has a lot of mistakes and it's a bit short (just 40 cm), but it's mine! And it is the most important. :o)))
Its further appropriation is unknown. :o)

Végtelenül

Végtelenül tud idegesíteni, hogy

- a Facebook-on minden hülye bejelöl ismerősnek, s amikor megkérdezem, mégis, mikor és hol lettünk mi ismerősök, közli, hogy ő csak arra gondolt a napfényes Kaliforniában /hideg Alaszkában, hogy miért is ne lehetnénk ismerősök --- ilyenkor azért van egy tőlem távol álló, de valamiért ajkaimra kínálkozó szó
- azt látom egy csomószor a Meskán, hogy egyes portékában mégcsak véletlenül sincs benne az egyediség, meg a kreativitás, csupán varrástudás, a fene egy meg, nem ez a lényeg? És még esetleg viszik, mint a cukrot.

Végtelenül elszomorít, hogy

- iziben elutasítottak a Wamp-ról, holott kint voltam, megnéztem, megfogtam, megvizslattam bizonyos termékeket és a mégcsak az előzőekben felmentésként felhozott varrástudás jeleit sem hordozták bizonyos termékek --- közben pedig elképedtem Fércjutka esetén
- hogy elromlott a villanybojler (totál csere), egy konvektor, az autó, majd ezek után eltűnt ZM Machintosh-áról a 1,5 hónap óta végzett munkája

És bár nem végtelenül, de elszomorít, hogy lassan minden elszomorít.

Bő termés / Heavy crops :o)

A hétvégén mostam, főztem, sütöttem, vasaltam, takarítottam... és varrtam is. Elkezdtem, de ami a lényeg, be is fejeztem mindkét tervbe vett táskát.

Ugyan az utóbbi időben cipzárokkal varrtam meg a táskákat, most az idő rövidsége döntőnek bizonyult, melyet csak a mágneszárral tudtam kompenzálni. :o) És nem is rossz!

Az egyik a már korábban bemutatásra került mustársárga színű táska, az elejét a szokásos (mondjuk) levélfonat díszíti. Szeretem, ha a minta túlfolyik a számára kijelölt területen, így készült az első táskám is, amelyet Helennek varrtam ( a képet tőle vettem, bocs, Helen):

In the weekend I was absolutelly busy, I was cooking, washing, ironing, cleaning... and I could sew as well. Lately I was sewing bags with zippers but now I didn't have too much time so I chose the short cut-with magnetic clip. :o) And I like it!

The first one is a bag with mustard-yellow colour and with red leeves. I like if the ornament oversteps the area appointed for it, my first bag was prepared with this technic as well, you can check it here.

A másik ugyanezzel a szabásmintával készült, nem variáltam semmit, mondom, hogy rövid volt az idő. :o) Ez viszont barna:

The other bag is brown with some other colours on behalf of the autumn. The pattern is the same, as I have already mentioned I didn't have any time to invent a new one.
Tetszenek! Remélem, másnak is, ugyanis már a Meskán vannak!

I like them! I hope other people will like them too because they have already been in my online-shop, here! :o)