1. Kötök én. A hangsúly nem az én-en van, azon már túlléptem, kötök és kész, csak visszajön valami, a mostani nem kívánatosak mellé már kell, hogy pozitív kép is felbukkanjon a mélyből, miért is ne lehetne ez éppen a kötés. A lényeges mozzanat ezúttal maga a kötés, vagyis nem bontok, nem fejtek, nem engedek le szemeket, egyszerűen haladok szemről szemre, sorról sorra, átemelek, ráhajtok, csavarok, tekerek, s legfőképp számolok. Igaz, kedves társaim minden nap elmondják, hogy ez még semmi, kevés, rövid, babának való, rendes ember itt nem áll meg, továbbmegy, szembeszáll az akadályokkal (mint kevés fonál), ha már lúd, legyen kövér, különben pedig hol van ez még az ideális állapottól, csak hajrá, egyszer biztosan elkészül, csak tartsak ki.
Ilyenkor nem tudom eldönteni, hogy bátorítanak avagy keserítenek, s hogy rólam beszélnek vagy a sálról. Egyébként mindkettő halad a maga természetes útján. :o)
Ilyenkor nem tudom eldönteni, hogy bátorítanak avagy keserítenek, s hogy rólam beszélnek vagy a sálról. Egyébként mindkettő halad a maga természetes útján. :o)
2. Köt még legalább két ember rajtam kívül, kedvet kaptak tőlem, nagyképűen azt is mondhatnám, hogy egész kötőkört alapítottam, van régi motoros, aki szintén felelevenít, de van kezdő is, ragadós a példa. Több azonosságot vélek felfedezni, hiszen mindenki Jumbó fonallal dolgozik, s mindenki... sálat köt. A kezdő, a középhaladó és a profi is. :o)
A hatás tehát tagadhatatlan. Ugye?
A hatás tehát tagadhatatlan. Ugye?
Kukkants be a kuckómba.:)
VálaszTörlésÜgyes vagy. :)
VálaszTörlésaz a jó a kötésben, hogy ha valaki ráérez az ízére, akkor attól függetlenül, hogy kezdő vagy iparművészi szinten űzi, örömet találhat benne
VálaszTörlésha pszichológus v. szociológus lennék, írnék egy tanulmányt a kötés lélektanáról, mert pl. az is furcsa, ahogy hullámokban bukkan fel az ember életében és a "társadaloméban" is, egyszer teljesen efelejtődik, más időszakban meg midenki bőszen köt :) (azért annak utána fogok nézni, hogy írtak-e már erről, biztosan többen is)
Örülök, hogy a kötés terjed és nem az influenza! ;-)Mert utóbbitól már televan az ember hócipője, míg a kötés miatt még mindig megnézik, hogy jééé, még van aki köt. És igen, mi kötünk! Szóval, örülök. És mindjárt milyen kis fifikásmintát választottál.
VálaszTörlésnagyon szép mintát választottál, a fonal színe is szuper, csak így tovább!
VálaszTörlésés nagyon jó, hogy másokat is sikerült megfertőznöd:o)
szuper dolog kötni! annyira megnyugtató és kikapcsoló! azért az rosszul esett, mikor a szomszéd srácnak meséltem, hogy kötök, mire visszakérdez: mint a nagyik?:S
vmiért így maradt meg az emberekben, hogy csak a nagymama kötöget, pedig az én nagyim nem tud, egész konkrétan:D
Igen, valóban tagadhatatlan!
VálaszTörlésAhama, ez nagyon igy van!!! A kotes nalam tuti terapias, mostanban alig varrok, mert arra `figyelni` kell, a kotes meg olyan mint a mantra.
VálaszTörlésTimi, detto, nalunk is a szuloi, nagyszuloi minta nulla.
Érdekes, nekem a kötésre kell jobban koncentrálnom, mert azt számolni kell, és el szoktam felejteni, hogy mennyit számoltam? A varrásnál legalább látom, hogy hol hagytam abba. Ha nem vagyok toppon , akkor kis dolgokat varrok, vagy olyasmit, amit csak be kell fejezni, amihez nem nagyon kell gondolkozni. Ilyent a kötésben csak a sálnál tapasztaltam. De nem vagyunk egyformák. Én nem vagyok egy tudós típus, az biztos. :)
VálaszTörlésMár egész jól megy ez a minta. ;-)
VálaszTörlésÉn a csavarásokat meg szoktam igazgatni, mert nem mindig állnak be maguktól: kicsit meghúzogatom, illetve benyomom, kinyomom...
Sál után jön majd a gyerekpulcsi, és a zokni...
szent meggyőződésem, hogy a kötés megvéd az elhülyüléstől az ujjak és a jobb agyfélteke folyamatos koordinációja miatt.
VálaszTörlésÓ, akkor tudom már, hogy miért hülyék a pasik. :)
VálaszTörlés