A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fénykép/photos. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fénykép/photos. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. január 29., kedd

fény, tény

Az, hogy a  házaspárok az együtt töltött idő múlásával egyre inkább hasonlítanak egymásra, az a mi fényképezési szokásainkban nem jelentkezik, és nemcsak arról van szó, hogy  Párizs vagy Bajna, én ugyanis Párizsban is ugyanígy fényképeztem (de mondhatnám az őszi holland utat is), míg Zé Bajnán is ugyanígy fényképez.
A belső látásmód nyomja meg a exponáló gombot, én azt hiszem.
Így látunk mi. Ki távlatokban, ki részletekben.

nem én



én

2012. szeptember 18., kedd

kár, hogy nem tetszik (nektek)

A kert közepén, ahol régen (nagyon régen) a pottyantós (röviden: a budi) volt, egészen pontosan: a (nagyon) régi pottyantós (emléke) mellett van egy szép nagy orgonabokor, amelyet befont a csipkebogyó*. Ennek a csipkebogyónak a tetejéről lelóg egy elhalt levél (ami nyilván nem csipke, sokkal inkább orgona, persze), elhalt, de a természet rendje szerint még meglehetősen sokáig része az Egésznek, ha rajtam múlik, örökké. 
Ez a levél a délutáni napfényben úgy (nap)fürdőzik, hogy anélkül, hogy bármit is tenne (csak lóg, mint tudjuk, mindenféle kötelezettségtől már mentesen)), átengedi magán a fényt, a környezet nem változik, maga sem változik, mégis minden alkalommal képes új arcot mutatni. Jobban tetszik, ha úgy gondolom, öreg, ráncos arca mindennap tartogat valami fényt számomra.







*igen, kijelenthető, hogy a kert közepén volt a budi

2012. szeptember 2., vasárnap

aranyat lel

Majd azt is leírom, hogyan semmisítettem meg az elmúlt egy év fényképeit tegnap éjszaka, de most még inkább csak azt, hogy amikor még ezt nem tudtam és reggel 3/4 7-kor vittem a Zsömit az erdőbe, akkor teljes köd/pára fogadott minket, készültek (új) fényképek.

2012. augusztus 31., péntek

nyafogás garantálva

Remek dolgom lesz holnap, ugyanis piacra megyek. Igazira.*
Csak már most elindulok, mert nem a szomszédban van.


*hogy aztán majd sírhassak, hogy ez is csak a múlté, ilyen is már csak elvétve, bezzeg régebben és bezzeg amikor.... egyéb, a témával összefüggő ötletet a szerkesztőségbe várok, nyafogjunk együtt jeligére

2012. augusztus 30., csütörtök

nem dáma, nem dráma

 Erős bennem a késztetés, hoyg azt mondjam, a rózsa neve: halál. Csak félek, félreérthető.

2012. augusztus 22., szerda

még egy kicsit hőzöng, azonban

"Utolsó, legszebb mosolygását
könnyelműen tékozolja szét" 

G. Ferenczy Hanna


több fénykép pedig itt

2012. augusztus 9., csütörtök

Különkiadás

Nyári köntösöm
hártya-finom, s könnyű, mint
kabóca szárnya.

Macuo Basó
(Fodor Ákos fordítása)

2012. augusztus 3., péntek

de a kő marad

 "mert elfut a víz és csak a kő marad,
de a kő marad"
(Wass Albert)

2012. augusztus 1., szerda

Fárad

2012. június 13., szerda

Lemenőben


katt a képre

Főzze ki. Be.

Van ez a balatonos fényképem, amit a tihanyi Nagy-Kopaszról fényképeztem egy nagyon napsütéses délutáni túra alkalmával, tehát nem az az obligát balatoni kép, se nem tópart, se nem aranyló naplemente, hattyú sem, és hajók sem, hanem olyan, hogy a hegyről lefelé jön már az ember, de még messze nincs lent, hanem a derekánál följebb van, olyan mellmagasságban és akkor van néhány olyan pont az ösvényen, hogy szétválik az erdő és le lehet látni a tóra, jobbra erdő, balra erdő, középen a Balaton, de pont nem látszik a tó mellett futó aszfaltút, és elég messzire látunk be a tóba, vagy hogy is mondjam, ahhoz, hogy ember se legyen a vízben - szóval, ez az egyik kedvencem és most a Kifőztük oldalára feltöltötték néhány más fénykép(emm)pel együtt, ott van a Belső-tavas lóparadicsomos is, meg a messziretekintő is.
És az van, hogy lehet lájkolni, az a helyzet, de ki kell találni, melyikek az enyémek, hahaha.:)




2012. június 8., péntek

Gyomfotós

Gyomokat fogok fotózni, sok-sok gyomot. Én leszek az első gyomfotós. Még akkor is, ha ezek vadvirágok.




több fotó itt

2012. június 7., csütörtök

Fűszedő

Kiss Anna: Fűszedő

Szedésre érett már a fű,
Borzong a félsötétben,
Boróka asszony pendelye
Világol kinn a réten.

Talán füvek közt válogat,
Sejtésnyi még az illat,
Álom füvére hogyha lel,
Magának is szakíthat.

Szedésre érett már a fű,
Harmat suhog le róla,
Csücsökre fogja pendelyét
A jó füvek tudója.

Úgy válogat, hogy szóban is
Elősorolja őket,
Igazlátókat, éltetőt,
Lélekcseréltetőket.

Vigyázva, hogy virág is
Hullatlan megmaradjon,
Vének szívében ifjúság
Belőlük hogy fakadjon.

Szedésre érett már a fű,
Borzong a félsötétben,
Boróka asszony pendelye
Világol kinn a réten.


(és ezt ki ne hagyjátok)



2012. június 6., szerda

A balett táncos mozdulatának érzékenysége

Még valamikor dél körül raktam a FB-ra ezt a fényképet, most szépen idebiggyesztem.

2012. május 31., csütörtök

Hogy is volt

Én azért már eléggé kétségbe vagyok esve, már sehol nincs a most-élek, van helyette aggodalom, hoyg készen leszek-e mindennel jövő vasárnapra, de azért arra a pillanatra, amikor a beszerzőút mentén lévő pipacsmezőt megláttuk, még soká szeretnék emlékezni. Megálltunk, még szép, hogy meg, volt masina nálunk, még szép, hogy volt.

Háromgenerációs együttélés, egyetértés, a kedvencem.



Remélem, lesz időm, hogy feltöltsem a másik helyre a többi kedvencemet, bár még a balatoniak második részével is adós vagyok. Pedig most élek, ugye.

2012. május 20., vasárnap

Na, de majd holnaptól

Nagyjából ezzel telt a hetem, rendkívül hasznos tagja voltam a társadalomnak. Bambultam.




több fotó pedig a szokásos helyen

2012. május 14., hétfő

Fűféle, úgy vélem


Balla Zsófia: Ahogyan élek

Újra, csak újra megtérek,
nem akarok más lenni,
(félek)
mint ami lenni szeretnék.

Ahogyan élek, az a hazám.


2012. május 10., csütörtök

Szerintem tűzijáték van pitypangéknál

Mindenesetre ha hunyorogtok, még jobb.

2012. május 9., szerda

Versus

Úgy bánok el ezzel a rám törő szomorúsággal, ahogy az örömökkel is, hogy megörökítem őket, s bár nem lesz ebből más, csupán egy újabb hónap újabb mappájában gyűlő fényképhalmaz, magam mégis látom bennük a vizuális jelek önmagában megálló rendjét annak ellenére is, hogy hajlok rá, ezek a fényképek inkább a szubjektív érzelmeim külső tárgyra való vetítései.

2012. május 7., hétfő

Elnyúlva hosszan, fényesen

Az egész internet tele van szuperholdas fényképekkel, amelyeken a hold egy gyönyörű labda, szép, izzó színű a sötét égbolton, akkora holdudvarral, hogy bármely párt megirigyelhetné, meg azokkal az egészen elképesztő fényképekkel, hogy félányékban az erdő, látszanak a levelek is, de közben meg sötét éjszaka van és a hold narancsosan ragyog, nos, ezekkel én versenyezni nem tudok, sem színnel, sem fénnyel, ellenben tessék  a mi kertünk fölött lévő szuperhold alakját nézni, a többi hold biztosan nem ilyen, ez ugyanis tojás alakú, igazi csoda, olyan Poiret-fejes.
Egy igazi szuperhold, na.