Értelmetlen

Tegnap este, miután teljesítettem a feladataimat, de éppenséggel lett volna még, szóval a kettő közötti mezsgyén voltam, amikor nem bírtam már ezt a tervszerűséget, kötni támadt kedvem, nézegettem a fonalakat, lapozgattam a minták között, de nem jutottam dűlőre. Mert azonnal kellett volna, hát persze, de türelmetlen is voltam ahhoz, hogy válogassak, kitaláljam, mit is akarok. Sálat nem, kendőt nem, stólához vékony fonal kellene, de azt nem esett jól fognom, végül rábukkantam a legértelmetlenebb fonalra, mit valaha vettem. 

Színes, de értelmetlenül kerültek egymás mellé a színek, rózsaszín, sárga, bordó, mi tetszhetett meg benne, elképzelni sem tudom, azt sem, mi legyen belőle, én csak elkezdtem körbe-körbehorgolni, lesz belőle sapka, mondjuk. A színek váltakozása is értelmetlen, semmi átmenet, egyszercsak bordó jön, de nem is egyenletes az eloszlás, amikor már lemondtam róla, hogy a sárgán kívül más is lesz, akkor jött a pink, s akkor azt gondoltam, ez a fonal, olyan, mint én vagyok. Váratlanul, hipp-hopp vált, meglepetésszerűen, mikor nem várja senki, nem lehet vele tervezni, mihaszna is kicsit, de nem esne jól leírnom azt, hogy értelmetlen is.

Közben pedig, ahogy haladtam sorról sorra, engedett a feszültség, nem kell értelmesnek lennie mindennek,  pláne nem mindig és folyvást, meg racionálisnak és jól kiszámíthatónak, lehet, hogy semmire nem lesz jó ez a fonal, ki vesz fel ilyen sapkát, kérdem én, de egy estémre (vagy többre) éppen jó volt a színessége, elégedjünk meg ennyivel.

Készen

lettem az árcímkékkel is, ár ugyan nincs rajtuk, majd rögtönzök, most még nem megy, de lesz mire írni, ez a lényeg. Az összegzés is készen van, s mit sejtettem, beteljesedett, vagyis, hogy az elmúlt két napban nem sikerült pótolni a Waldorfban eladott dolgokat, de az érte kapott summa már az enyém,. hát nem bánom, lesz, ami lesz. 

Most szépen felöltözöm, nem is a szépen van a hangsúly, hanem hogy felöltözöm, kényelmest játszottam,  pizsamában adminisztráltam, a szokásos kávék (ZM)  mellett kaptam fahéjas csigát is (Luca), frissen sültet, finomat, elmajszolgattam, miközben táblázatba írtam, hogy x darab táska, egyenkénti árazással.

S bár nem gondoltam volna, készen lett a sapkám-sálam, azt a virágnak induló kört most varrtam fel, gyerekkorom óta nem volt sapkám, most már ez is van, szeretem. A mintája még most is úgy van, hogy kört horgolok, szépen bővítgetem sorról sorra, majd amikor már mégiscsak túl nagy lesz a sok próba ellenére is, akkor veszettül elkezdek fogyasztani, majd egyszercsak befejezem. A sál a szokásos Woddland, sokszor kötöttem, kinek a Shetland a pihentető, kinek a Woodland, utóbbi vagyok én. Körbehorgoltam mind a sálat, mind a sapkát szép lila fonallal, meleg is, puha is, kellhet-e ennél több?

 

Tehát konvencionális a megjelenésem, van rajtam nadrág, pulcsi, sapka, sál, mehetünk becuccolni.

Kötős szekció

Éppen egy éve kezdtem el kötni, elég bátortalanul, de kellett valami, mert néhány hónapos változás állt be az életemben. A kötésnek, azon túlmenően, hogy kézimunka, és kevesebb szervezést igényel, mint a varrás, van valami varázsa, no meg, persze, meditatív tevékenység is, kikapcsol, ellazít, ahogy azt kell.

Tavaly próbaképpen raktam fel a Meskára sálakat, sapkákat, meg ezek kombinációját, ilyen fantáziadús voltam, s idén sem sokban változtam, továbbra is sapkák, sálak lesznek. Azonban, ha valaki azt hiszi, könnyű nekem, itt a három lány, valaki csak lesz a modellem, csak a fejére teszi a kész művet, az nagyon téved, itt ugyan senki engem meg nem szán, nincs emberem, nincs segítségem, csak sapkám van és sálam.

Meg egy Shaelyn sálam, ami már nem is az enyém, mert Orsi barátnőmé, utolsó felvételek következnek!

Aztán itt van egy készülő Gail, ez is Orsié lesz, de egy másik Orsié:

Szürke, de vannak benne nagyon finom, nagyon halvány rózsaszínek is, Bucikám festette, jó a színe, jó a tapintása, jó a struktúrája, jó mindene.

És egy kis ízelítő a közönségesebb alosztályból, pl. az obligát Baktus, saját festésű tolnai fonalból:

Meandering sál, nem emlékszem, én festettem-e a fonalat, azt hiszem, igen:

Sapka-nyakmelegítő kombináció:

Vannak még magányos sapkák és magányos sálak, van a tavaly sokat használt zöld fonalam is, ránézni (még) nem bírok, sok emlék, sok fájdalom. De majd!

Beret

Én mindig csak egy sapkát szeretnék, egy teljesen egyszerű, fejre simuló sapkát, semmi extrát. Kötni már úgy-ahogy megy, de a horgolással rendre elcsúszom. Gabi elmagyarázta, hogy fentről lefelé kezdünk, szaporítunk a kellő bőségig és kész, de ez lehet a kritikus pont, mert én ugyan állandóan, szinte minden sornál a fejemre illesztem azt a tányéralátét jellegű horgolást, mindig úgy látom, még nem elég, akkor veszettül szaporítok, majd amikor már nem lehet nem észrevenni, hogy túlnőtt a fejemen, akkor elkezdek veszettül fogyasztani, végül valahogy lezárom a projektet.
Így születnek meg az én beret jellegű sapkáim. Raszták előnyben.