Közben pedig

elkészültem a másik takaróval is, szép nagy lett, 150x 210 centis, rózsaszínek és halványlilák némi natúrral, ahogyan az egy kislánynak való. Nem tudom visszaadni a színeit, fantáziátokra bízom.

Én pedig elmegyek a szülinapi ebédre. :o)

Mintegy

megnyugtatásul a megrendelőnek, még inkább magamnak*, hogy haladok a takaróval, igen. És nem, nem sápadt, hanem shabby, ezt ma így kell mondani.

* nem tudom, miért nem idegeskedik, nem értem, én mindent megtettem, hogy aggódjon,  és most az nem érdekes, hoyg nem direkt

Készen

van a takaró, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy E-nek a takaróval együtt a Legtürelmesebb Megrendelő címet is odaadom. A takaró nagy (140x210 cm), s egy kicsit még pihegek, mielőtt a másodiknak nekifutok, ezzel a két mondattal pedig a legtöbbet magamról árultam el, úgy hiszem.

Amint az tőlem

(el)várható, ideológiát is gyártottam, miért nem tudom folytatni a takarókészítést, mert megakadtam a nyolcadik négyzetnél, ez van. Hogy nem jó a tapintása, ezt találtam ki, Cataniából kezdtem el, fantasztikus színei vannak, feltételezem, ez vitt a romlás útjára, hogy lilák-kékek-zöldek-mályvák és társai, ezekkel csak úgy repül a horgolótű, aha, nálam is, biztosan. De semmi baj, meghalt a király-éljen a király, most az az ideológia van soron, hogy el kell fogyasztani a sok maradék fonalat, ráadásul ez a most készülő, ez olyan finom puha, de még olyan meleg is, ilyennek kell lennie egy takarónak, a szín, az másodlagos. Hasznosság, most ez a vezérlőeszmém.

Csak ZM nem érzi, hogy dacára a kanapé körül felgyülemlett rengeteg fonalnak, ez most jó, mert fogy a fonal. Ő csak azt látja, hogy egyre kisebb a helye.

Nagy takarót tűzni nem mulatság, hanem munka

Ha felszerelem a szabad gépi tűzés kütyüjét, akkor elfelejtem leengedni a talpat.
Ha leengedem mégis a talpat, akkor vastag a tű.
Ha felül szép, akkor alul biztosan hurkol, csöndben, hogy észre se vegyem.
Ha nagy kacskaringókat akarok, akkor kicsik lesznek. Ha kicsit, akkor nagyok.
Ha összehajtogatom, nem fér a gép alá. Ha panyókára vetem, nem férek a géphez.
Ha nagyon drága tű van a gépben, akkor hármat eltörök. Legalább és naponta. De csak a drágábbikból.
Ha nem töröm el a tűt, akkor szakad a cérna.
Ha nem szakad és nem törik, akkor a takaró egy darabját alul véletlenül hozzáfogtam.
Ha ezt sem, és remekül megy, akkor kifogy az alsószál.
Ha végeztem és lélegeznék egy nagyot, akkor kiderül, hogy kimaradt egy darab, a takaró közepén, nyilván.

Kihívás / Challenge

Nekem az kihívás, hogy egy takarón belül legyen türkiz, lila és narancs, utóbbi domináljon is, szép kihívás, nem mondom. De talán...

Valami vadság /Something wild

Egy 1986-os amerikai film címét kölcsönöztem ennek a finom, puha és meleg takarónak.

Őszintén: nagyon vad? Nekem tetszik, pedig nehezen illeszthető be az én világomba.

Már a Meskán!

It's a soft, warm blanket, which is called after an american film. :o) Tell the truth: is it too wild or not? I like it although it 's difficult to adjust into my earlier quilts. You can find it in my online-shop!