Már úgy nyomjuk le a tornánkat, hogy közben tudunk beszélni is (ilyen edzettek lettünk pikk-pakk), mert mégiscsak ez a legfontosabb két ember együttes tevékenysége közben, szóval, mi remekül kibeszéltük torna közben, hogy a szüreti bálon mit látott a barátnőm, ki hízott és ki fogyott, örültünk és irigykedtünk, persze, arra irigykedtünk, aki már le(fogyott) és annak örültünk, aki megint meg(hízott).
:))
VálaszTörlésNekem is kell egy tornatárs,mert már megint meg én is:)
Én mindig éppen meg. :o)
VálaszTörlésNálam mínusz kettő:)))))))))))))))))
VálaszTörlésLehet irigykedni:))))))))))))
:-))) Én is meg... :-D
VálaszTörlésCecília (Ducikaducila, csak lusta vagyok bejelentkezni... Bocsi. Ja, hogy az is mínusz két Kcal lenne?!)
nekem se meg, se le...
VálaszTörlésegyiknek örülök, másiknak nem...
torna? jajj!
pedig tudom...
Akkor rád irigyek vagyunk, Julcsikám! :o)
VálaszTörlésSokan meg, Cecília, sokan... :o(((
Hát, Shushanna, rád meg végképp irigyek vagyunk, nem kicsit, nagyon. :o))
Én is meg. De a pech követ: ahányszor elkezdem a tornát, mindig valami van: vagy a térdem hagy cserben, vagy belázasodok, vagy valami. Na de kitaláltam: Pilates-szel kezdek, ahhoz térd nem kell (egy faktor kiszűrve), csak ott a másik dolog: mindig "holnaptól" fogom elkezdeni.
VálaszTörlés