közlekedj okosan - mert figyelek

Ezt nagyon élveztem, nagyon érdekes kommentek érkeztek az előző bejegyzésre, de az is igaz, hoyg engem nagyon érdekel, ki hogyan közlekedik, imádom megfigyelni az embereket, hogy ugyanolyan kontextusban ki hogyan viselkedik, de maga a kontextus mindegy is, csak most éppen a közlekedésről van szó.

Nem mondom, hogy nemzetkarakterológiai jegyekre következtethetünk belőle (hiszen ez ugyanolyan sablon, vagyis sztereotípia, mint bármilyen más általánosítás), mégis ...érdekes. Nagyjából az derült ki, hogy mi, magyarok nem állunk a mozgólépcső jobb oldalára (mert nem és kész. azt a szabályt szeretjük, amelyben értelmet látunk, hogy mi az értelmes szabály, azt pedig mi magunk döntjük el, ne mondja meg nekünk senki, hová álljunk, oda állunk, ahová akarunk), a bécsiek betartják ugyan, de lehet, hogy csak azért, nehogy szóba kelljen állni a másikkal (zavarukat, mely a renitensen bal oldalon állók keltenek bennük, nem is tudják kezelni, verbálisan semmiképpen nem, fú, ez nekem nagyon különös). 

Mivel a dolog régóta izgat engem (izgalmas az életem, na), eszembe jutott, hogy Párizsban* például lazán veszik ezt, általában a jobb oldalon állnak, tehát nagyjából követik a szabályt, viszont előfordul, hogy nem, de akkor sincs probléma,  a sietők szólnak, az állók félrehúzódnak, van kommunikáció a két fél között, mindenki megkapja a magáét, a siető a szabad utat, a rossz helyen álló a kérést, semmi feszültség.

Az olaszok teljesen mások, szerintem ők egyszerűen imádják a sorbanállást, sűrűn, vastagon, egymás mellett, nemigen tartják be szabályt, de ha ebben a tömegben valaki haladna előre, az is csak jó, mert akkor lehet intenzíven gesztikulálni, kiabálni, méltatlankodni, csakis jó dolog sülhet ki mindebből. Én egyébként mindig is úgy gondolok az olaszokra, hogy ha mondjuk a franciákat tekintem a barokknak, akkor az olaszok mindenképpen a rokokó, a lazaságnak egy kicsit már túlburjánzott változata.

Stockholm-ban viszont, na, ott rend van, állnak az emberek a jobb oldalon és nem emlékszem, hoyg ettől kényelmetlenül érezték volna magukat, szerintem ott a logika az úr, s mivel ez helyes és érthető(nek nyilváníttatott), betartják, nem értetlenkednek.

Brüsszelben és Amszterdamban csak a reptéren mentem mozgólépcsővel, akkora távolságok vannak, hoyg vízszintes  mozgólépcsők vannak a gyorsabb haladás érdekében, tehát ha valaki gyalogolni akar, megteheti a mozgólépcsőn kívül, azonban, ha mozgólépcsőn van és még ennél is gyorsabban** akar haladni, van helye, van tér, senki az útjába nem áll, tegye. Udvariasak, de közömbösek. (közömbösek, de udvariasak)

És az is eszembe jutott, hogy az egyik kedvenc könyvem ez,  már vagy 20 éve, talán érthető, hogy nem véletlenül, egy kicsit másról szól, ill.más a vizsgálódási szempont, a proxemika, azonban bármennyire is tiltakozunk, egészen különböző módon éljük meg, éljük be a teret, és ez minimum, hogy roppant izgalmas.

* itt azért meg lehetne állni, mert Párizsban a metró önmagában egy szociológiai vizsgálat tárgya lehetne (nyilván máshol is, de itt feltűnő volt), milyen állomáson milyen a közönség, ahogy halad az ember kifelé, egyre egzotikusabb emberek az utasok, ennek megfelelően a szabálykövetés egyre lazább)

** fizikai feladvány: ha adott egy 5 km/h sebességgel közlekedő ember, aki egy ilyen, mondjuk, 10 km/h sebességű vízszintes mozgólépcsőn megy 350 métert, eléri-e a 10 perc múlva felszálló gépét, ami 2500 méterre van tőle? és aki gyalogol szimplán? és aki csak áll a mozgólépcsőn? hm? ( a gép persze nem száll fel 10 perc múlva, de beszállni már nem tud)