Megmagyarázhatatlan

Tihanyban még az is megtörténhet, hogy bandukol az ember az egyre kesze-kuszább erdőben, bandukol, bandukol és egyszercsak megtorpan, mert az előtte lévő falevélen megcsillan az egyébként kósza vendég napfény.
Az ember megáll és elönti a boldogság.
Még ez is megtörténhet.

Bent, beljebb, legbelül

Egyszer láttam egy filmet egy megrázó filmet A belső tenger címmel. 

Ez most a Belső-tó.

Forecast II.

Talán éppen a gejzírkúpoktól ballagtunk visszafelé, amikor a háznál lévő férfi kijelentette, hoyg 10 éven belül meg kell valósítanunk a kétlaki életet.

Forecast

És még azt szeretném mondani, hogy előreláthatólag jövő vasárnap indul útjára az első meglepetés, jajdeizgulok.

Mai manna

Most gyorsan elmondom, hogy mindjárt megyünk Tihanyba, úgyismint a világközepére, de nem viszek ám oda sem varrógépet, sem internetet, ill.laptopot viszek, de csak azért, hogy a fényképekkel bíbelődhessem (mert az nekem jó), aztán ha van a szomszédban wifi, akkor van, ha nincs, akkor meg nincs, ez is jó, az is jó.

Ehhez még hozzáteszem, hogy a múltkor meséltem valakinek, hogy úgy vagyunk mi most ezzel a föníciai fizetőeszközzel, hogy soha nincs sok, és bár a sok elég tág fogalom, meg szubjektív is, de ebbe nem mennék bele, inkább azt mondom, hogy mindig éppen elég van, ez jelentheti azt, hogy éppen beszereztünk mindent, tele az asztalom, tele a hűtő és kész, no more, de jelentheti azt is, hogy éppen lemegyünk Tihanyba és éppen jut arra is, meg éppen jut még egy cipőre is, de no more, tehát mint a manna, amiből éppen jóllakhatunk, de másnapra félretenni már nem lehet, viszont kívánja a hitet, hogy lesz elegendő a következő napra is. 

Csúcskategória

Egy városban töltött meleg, rohangálós, cipekedős nap után hazaérni, becsukni a kaput, lerúgni már a fűben a cipőt és beállni koszosan, porosan, kipakolás nélkül a cseresznyefa alá, s csak enni, enni a gyümölcsöt.

Túlcsorduló olaj

Jelenleg 4 (= négy) izgalmas dolog zajlik a háttérben, nagyon sok ez nekem már a ... jóból.

Lemenőben

katt a képre

Limes

Annyira tudtam szomorkodni mosogatás közben (nem miatt), hogy kénytelen voltam megkóstolni a bodzalikőrt, minek következtében elhatároztam, bár nem ez volt a szomorúságom oka, de mint tudnivaló, a gondolatok képesek úgy ugrálni az elmében, hoyg csak érintik a pontokat, meg nem telepednek rajtuk, hogy én már nem barátkozom a harmincasokkal, ezek mind gyereket akarnak, mind, de mind, ilyenek, na, nekem meg sajog a szívem, vége, innentől csak a negyvenesekre vetem tekintetem. 

Főzze ki. Be.

Van ez a balatonos fényképem, amit a tihanyi Nagy-Kopaszról fényképeztem egy nagyon napsütéses délutáni túra alkalmával, tehát nem az az obligát balatoni kép, se nem tópart, se nem aranyló naplemente, hattyú sem, és hajók sem, hanem olyan, hogy a hegyről lefelé jön már az ember, de még messze nincs lent, hanem a derekánál följebb van, olyan mellmagasságban és akkor van néhány olyan pont az ösvényen, hogy szétválik az erdő és le lehet látni a tóra, jobbra erdő, balra erdő, középen a Balaton, de pont nem látszik a tó mellett futó aszfaltút, és elég messzire látunk be a tóba, vagy hogy is mondjam, ahhoz, hogy ember se legyen a vízben - szóval, ez az egyik kedvencem és most a Kifőztük oldalára feltöltötték néhány más fénykép(emm)pel együtt, ott van a Belső-tavas lóparadicsomos is, meg a messziretekintő is.

És az van, hogy lehet lájkolni, az a helyzet, de ki kell találni, melyikek az enyémek, hahaha.:)

Teával engem boldoggá lehet tenni

"Igen, a világegyetem az ürességre szövetkezik, az elveszett lelkek a szépséget siratják, és körülvesz minket a jelentéktelenség. Nos, igyunk egy csésze teát.

Csönd támad, halljuk az odakint fúvó szelet, az őszi levelek zizegnek, majd  kavarogva elszállnak, és a macska alszik a meleg fényben.

És minden korttyal nemesedik az idő."

Muriel Barbery

Vicának.

Sétáljunk kitartóan az almafa alatt

Kitaláltam én a spórolás legegyszerűbb (mondhatnám, pofonegyszerű) módját, le kell fogyni, hiszen mennyivel kevesebb fonal kell egy kisebb test beburkolásához elegendő kendőhöz, s mennyivel kevesebb testápoló kell a viszonylagos ápoltság eléréséhez, biztosan rengeteget meg lehetne takarítani már ezzel is.

Társas-játék

Játsszuk azt, hogy a mai nap hangulatát nem határozza meg a feladott csekkek (meg a mögöttük lévő összeg) mennyisége.

Fogjuk be a szelet

Az, hogy  hozz, légy szíves, egy kis bazsalikomot, még sosem jött be visszakérdezés nélkül*, ezért ravasz módon  inkább hozzátettem, hogy ami a jobb oldalon van (mert az, hogy a rozmaring mellett, az szintén nem volt célravezető), de mára már jobbat találtam ki, ha azt mondom, hogy kellene bazsalikom a pestóhoz, az azonnali eredményt hoz, s itt nemcsak a fűszernövény azonosítására gondolok, hanem a kérés időbeli teljesítésére is.

*az melyik is?

Befőzés X. - rebarbara-grapefruit lekvár

A rebarbarára vadászni kell, elég sokat nyafogtam már emiatt, a piacon továbbra is 1200 Ft/kg aranyáron adják, ha fonnyad, hát fonnyadjon, akkor sem adják olcsóbban, rendben, de én meg nem fogom megvenni (nagyon más sem, ahogy elnézem). Szerencsére  kaptam tippet, hol olcsóbb, pontosan a harmadjáért szereztem be rengeteget, de még a grapefruitot is remek áron kaptam.

Így kezdődött, majd úgy folytatódott, hogy a wamp előtti napon készítettem el véglegesre a lekvárt, amíg (be)főztem, nem volt ezzel baj, utána döbbentem rá, hogy hány óra is van.

A lekvár receptje Esztertől van, ő pedig itt olvasta, azonban egyetlen ponton nem követtem a receptet, én ugyanis minden cuccot, vagyis a grapefruit levét, héját, húsát (utóbbi kettőt sajátos technikával szabadítva ki) egyszerre főztem (na jó, a magok külön voltak nálam is), nem szűrtem le, hanem ebbe ment a rebarbara, nevezzük lustaasszony lekvárjának, nem zavar. 

Olyan finom lett, hogy mivel minden trükközés ellenére sem tudtam úgy játszani az üvegekkel, hogy maradjon, egyetlen kanállal maradt, az pedig a kisebb palotaforradalom után eltűnt.

És a legjobb jóindulattal sem lehet pinknek mondani a lekvár színét, inkább mintha sárgarépából készült volna, nagyon vicces.

 

 

Reality show

A tegnapi nap legizgalmasabb legviccesebb pontja az volt, amikor egy férfi az állványom (még inkább paraván) mögött felhalmozott három karton lekváros üveg felől érdeklődött, hogy azt hol lehet kapni, mert  a Feleség pont ilyen cukikat szeretne venni.

Wampra fel

Elmentem wampra, gyertek ti is! :)

Bármi lehet jel, ha annak tekintjük

Az órák óta tartó eső már éppen rányomta volna bélyegét a holnapi wamppal kapcsolatos gondolataimra, de aztán rettenetesen sikerült beszárítani a hajam, vagyis holnap rengetegen jönnek a Gödörbe.

Józanul, megfontoltan, előre

A wamp előttti napon nem nagyon marad időm semmire, szeretném egyszer megélni, hogy már pénteken kész vagyok mindennel, s bár meglepődve, ám a helyzethez könnyen igazodva manikűrözök TV nézés közben. Ehelyett nem mondom meg, hoyg mi van (mégis mi lehetne, ugyebár), de a wampos to-do mellé ma főztem ebédet, sült holnapra rebarbaratorta, meg sajtos brokkoli, de  ez semmi, mert jó időzítéssel ellenállhatatlan vágyat éreztem, hoyg egy még soha nem készített lekvárt éppen ma készítsek el, mindig is képes voltam meglátni a szűkre szabott időben rejlő lehetőségeket.

Gyomfotós

Gyomokat fogok fotózni, sok-sok gyomot. Én leszek az első gyomfotós. Még akkor is, ha ezek vadvirágok.

 

több fotó itt

Fűszedő

Kiss Anna: Fűszedő

Szedésre érett már a fű,

Borzong a félsötétben,

Boróka asszony pendelye

Világol kinn a réten.

Talán füvek közt válogat,
Sejtésnyi még az illat,
Álom füvére hogyha lel,
Magának is szakíthat.

Szedésre érett már a fű,
Harmat suhog le róla,
Csücsökre fogja pendelyét
A jó füvek tudója.

Úgy válogat, hogy szóban is
Elősorolja őket,
Igazlátókat, éltetőt,
Lélekcseréltetőket.

Vigyázva, hogy virág is
Hullatlan megmaradjon,
Vének szívében ifjúság
Belőlük hogy fakadjon.

Szedésre érett már a fű,
Borzong a félsötétben,
Boróka asszony pendelye
Világol kinn a réten.

(és ezt ki ne hagyjátok)

        

Hosszú lére eresztett Laminária

Lamináriát először Ercsuval kötöttem, meg egyáltalán kendőt is, de egyébként is ebben a történetben sok első van, mert pl.először mentem emberek közé (igen) hosszú idő után, így aztán nekem ez különleges. Hogy mennyi fogalmam volt a kendőkötésről, arról annyit, hogy gyapjúnak ugyan gyapjú volt a fonalam, de olyan vastag, talán nem bulky, de DK biztosan. Lett belőle egy olyan kendő, hogy azóta is abba burkolózom télen, el nem múló érdeme a melegítőképessége. Meg a súlya. Hozzáadott értéket képvisel a  bátorságom, nem tudtam, mibe ugrom bele, így volt ez jó, ill. a köré fonódott viccesség,  mely mindig jót tesz nekem.

Aztán kötöttem még egyet, a fonalat Ercsutól kaptam (szépen ível a dolog, igen, igen), ez  vékonyabb sokkal, de ezt meg valakinek elajándékoztam.

És akkor most itt van harmadszorra, most úgy érzem, ez volt az utolsó alkalom, aztán ki tudja, mindenesetre  telítődtem. A kendőnek az a története, hogy én ugye csak úgy jókedvemből kötök, szinte mindennap. Kötetlenül kötök. 

A kendőkkel én mostohán bánok, mert addig, amíg kötöm, nekem a szemem fénye, utána azonban már erősen lankad az érdeklődésem, főleg azért, mert én nem nagyon hordom őket, ill.hordom, de nem megfelelően, hiszen miközben elég sok időt vacakolok el a minta kiválasztásával, éppen ez a minta nem érvényesül viselés közben, mondjuk ki, a nyakam köré tekerem őket. Méltatlan, tudom.

Szerencsére azonban úgy alakult,hogy nem állnak a kendők a dobozaimban, előbb-utóbb mindnek lesz gazdája, van, amit elajándékozok, és van, amit megvesznek, hogy egyszer csak ír valaki, hogy ő nagyon szeretné ezt vagy azt, lehetne-e. Ez történt a Swallowtail kendővel is, anyák napi ajándék lett belőle, még márciusban lecsapott rá valaki. De nem ezért kötök, nem ez a cél, ez véletlenül alakult így.

Most azonban az történt, hoyg valakinek kötöttem, direkt kérésre, többet azonban nem fogok és Zoltán is azt mondja, ne csináljam, nem jó ez így, ugyanis én (ahogy mondtam) csak úgy kötök, mert jólesik, mert kikapcsol, mert izgat, mert időnként kihívás, mert szeretem. Azt hiszem, ezt hívjuk hobbinak, s bár tudom, hoyg hobbiból lehet akár munka is (nahát, nahát), én ezt nem szeretném. Azt szeretném, ha továbbra is csak ketten lennénk a kötéskor, a minta, a fonal, és én, még akkor is,  ha ez már három.

Na, akkor most erről a projektről. Szitakötőből kötöttem, iszonyú nagy lett, olyannyira, hogy úgy emlékszem, az utolsó chart-nál már nagyon gondolkodtam, belekezdjek-e egy újabb sorba vagy majd a következő nap. A végén valami 527 szem volt a tűn, a leláncolást kétszerre csináltam, mert meguntam, de meg ám. A fotók se nem színhelyesek, se nem szépek, ezt hoztuk össze a háznál lévő férfival, ez van.

  

      

 

Minta: Laminária

Fonal: Barka Fonal, Szitakötő, burgundi árnyalat

Súly: 103 gramm

Méret: 193x165 cm

A balett táncos mozdulatának érzékenysége

Még valamikor dél körül raktam a FB-ra ezt a fényképet, most szépen idebiggyesztem.