2012. június 14., csütörtök

Csúcskategória

Egy városban töltött meleg, rohangálós, cipekedős nap után hazaérni, becsukni a kaput, lerúgni már a fűben a cipőt és beállni koszosan, porosan, kipakolás nélkül a cseresznyefa alá, s csak enni, enni a gyümölcsöt.

8 megjegyzés:

  1. Te aztán tudsz élni! Irigység a köbön... :-)

    VálaszTörlés
  2. Ahh, nagyon szeretem Linn Ullmannt...

    VálaszTörlés
  3. Délután az urammal megfeleztük az egyetlen szem meggyet, amit nem vitt el a húsvéti fagy. Kérdeztem, ez melyik fáról van. Debreceni bőtermő... hát eszembe jutottál, milyen posztot írtál volna erről XD

    VálaszTörlés
  4. én aztán tudok! tudok én! :DDD


    Linn Ullmann: ez most kicsit kevésbé tetszik, maga a történet nagyon, a megírás egy picit kevésbé, de olvastam már tőle és kedvelem nagyon, igen, igen:)

    szaberka: hát te, itt derékban vitte el a cseresznyét (a germersdorfit) a fagy, ami az alján maradt,szinte leettük, fent, egészen fent elképesztő mennyiség van, tűzoltólétráról,esetleg.

    VálaszTörlés
  5. A madaraknak is csak jár valami...

    VálaszTörlés
  6. Én elfogult vagyok vele, imádom a szikár bölcsességét.

    VálaszTörlés
  7. majd elmondom, hogy is volt ez velem, nagyon érdekes volt:)
    azóta mást olvasok, csak nem váltottam még képet...

    VálaszTörlés