Hosszú lére eresztett Laminária

Lamináriát először Ercsuval kötöttem, meg egyáltalán kendőt is, de egyébként is ebben a történetben sok első van, mert pl.először mentem emberek közé (igen) hosszú idő után, így aztán nekem ez különleges. Hogy mennyi fogalmam volt a kendőkötésről, arról annyit, hogy gyapjúnak ugyan gyapjú volt a fonalam, de olyan vastag, talán nem bulky, de DK biztosan. Lett belőle egy olyan kendő, hogy azóta is abba burkolózom télen, el nem múló érdeme a melegítőképessége. Meg a súlya. Hozzáadott értéket képvisel a  bátorságom, nem tudtam, mibe ugrom bele, így volt ez jó, ill. a köré fonódott viccesség,  mely mindig jót tesz nekem.

Aztán kötöttem még egyet, a fonalat Ercsutól kaptam (szépen ível a dolog, igen, igen), ez  vékonyabb sokkal, de ezt meg valakinek elajándékoztam.

És akkor most itt van harmadszorra, most úgy érzem, ez volt az utolsó alkalom, aztán ki tudja, mindenesetre  telítődtem. A kendőnek az a története, hogy én ugye csak úgy jókedvemből kötök, szinte mindennap. Kötetlenül kötök. 

A kendőkkel én mostohán bánok, mert addig, amíg kötöm, nekem a szemem fénye, utána azonban már erősen lankad az érdeklődésem, főleg azért, mert én nem nagyon hordom őket, ill.hordom, de nem megfelelően, hiszen miközben elég sok időt vacakolok el a minta kiválasztásával, éppen ez a minta nem érvényesül viselés közben, mondjuk ki, a nyakam köré tekerem őket. Méltatlan, tudom.

Szerencsére azonban úgy alakult,hogy nem állnak a kendők a dobozaimban, előbb-utóbb mindnek lesz gazdája, van, amit elajándékozok, és van, amit megvesznek, hogy egyszer csak ír valaki, hogy ő nagyon szeretné ezt vagy azt, lehetne-e. Ez történt a Swallowtail kendővel is, anyák napi ajándék lett belőle, még márciusban lecsapott rá valaki. De nem ezért kötök, nem ez a cél, ez véletlenül alakult így.

Most azonban az történt, hoyg valakinek kötöttem, direkt kérésre, többet azonban nem fogok és Zoltán is azt mondja, ne csináljam, nem jó ez így, ugyanis én (ahogy mondtam) csak úgy kötök, mert jólesik, mert kikapcsol, mert izgat, mert időnként kihívás, mert szeretem. Azt hiszem, ezt hívjuk hobbinak, s bár tudom, hoyg hobbiból lehet akár munka is (nahát, nahát), én ezt nem szeretném. Azt szeretném, ha továbbra is csak ketten lennénk a kötéskor, a minta, a fonal, és én, még akkor is,  ha ez már három.

Na, akkor most erről a projektről. Szitakötőből kötöttem, iszonyú nagy lett, olyannyira, hogy úgy emlékszem, az utolsó chart-nál már nagyon gondolkodtam, belekezdjek-e egy újabb sorba vagy majd a következő nap. A végén valami 527 szem volt a tűn, a leláncolást kétszerre csináltam, mert meguntam, de meg ám. A fotók se nem színhelyesek, se nem szépek, ezt hoztuk össze a háznál lévő férfival, ez van.

  

      

 

Minta: Laminária

Fonal: Barka Fonal, Szitakötő, burgundi árnyalat

Súly: 103 gramm

Méret: 193x165 cm