mondjam még?

És az a különös dolog is történt, hogy itthon maradt a bekészített könyvkupac, a cukkini, meg a bazsalikom elvitte a rendelkezésre áll helyet*. Sosem fordult még elő velem ilyesmi.

Annyira szenvedtem, hogy századszor is megnéztem a könyvespolcot, voltak Ábelek (én nem kedvelem, szégyellem, de ez van), és volt differenciálszámítás, meg Fizikai alaptörvények érthetően (ezt sem kedvelem, de ezt már szégyellni sincs kedvem), végül egy száz évesnek tűnő Kertészeti szakkönyvet olvasgattam, nagyon izgalmas volt, mert írtak benne az articsóka termesztéséről. Hogy hazánkban is lehet. Emellett egy életre megjegyeztem, hogy ribizlibor készítésekor el ne felejtkezzünk a cefresapkáról.

Végül vettem egy könyvet, krimi, állítólag pszichokrimi, de rajtam nemhogy borzongás nem futott végig, hanem a teraszon ülve unottan lapozgattam és vártam, hogy majd most, majd most, most már mindjárt jönni fog és mindjárt sikítok, miközben jól összepisilem magam a szomszédok örömére, de nem. Ráadásul olyan béna a fordítás (jó, nem ismerem az eredetit), hogy forr a vérem (lehet, hoyg ez  a pszichokrimi rész?), olyanokat ír, hogy X fiókjában Y több tucat rózsát talált. Gondoltam, biztosan lepréselte őket, de kiderült, hogy Y szép sorba kipróbálta őket. Merthogy rúzsok.

Meg olyanokat ír, hogy a levelet rendszeresen a kabátjába gyömte. 

Nem is tudom, a cefresapka ehhez képest részben horror, részben anyanyelvi gyöngyszem.

* úgy értem, a fejemben

mesélek, jó?

Tihanyban még a bazsalikom is veszett burjánzásnak indul. Esetleg az tett neki jót, hogy a lábam mellett utazhatott le is, fel is.

Tihanyban nem jó az ellátás, mármint élelmiszerből, persze, levendula rogyásig (nagyon helyes), méz, lekvár, szörp, bor és pálinka, hímzett terítők és ruhák, 100 éve ugyanazon bögrék, kancsók és társaik, de ha paradicsomot szeretnél hétköznap (mert szombaton azért ott az imádott piac*) vagy sajtot, esetleg szalámit, akkor menj át Füredre, mert az az egy kis ABC, ami van, nemcsak küllemében őrizte meg a szocialista időket, de az eladók és a beszerzésért felelős munkatárs hozzáállásban is. Kapható viszont nagyon finom kifli. Egészen reggel 8 - ig.

És Tihanyban  sok a szúnyog, na jó, mi a Nagy - Kopaszon vagyunk, védett övezet, de akkor is, nem akarok este 7-kor szúnyogot érezni a kis testemen. És a Zsömi harapja őket, nekünk ilyen cuki biológiai fegyverünk van.

És két olyan szomszédunk van, hogy csuda. Az egyik szomszédban sokan vannak, de csak alkalmanként, ill. felváltva, nekem több év alatt sem sikerült felderíteni a kapcsolati hálót és az egyik férfi (jó karban lévő 60-asnak saccolt) meztelenül szokott tornázni a kertben, egy szál semmiben, de azt legalább akkurátusan.

A másikban, a közvetlenben meg van úszómedence és bár semmi bajunk sincs egymással (a medencének és nekem - na jó, nem így értettem), a viszony mégsem kebelbaráti, ami onnan datálódik, hogy a Legnagyobbunk, amikor még csak olyan 11 lehetett és sok gyerek volt nálunk, teniszedzést tartott a többieknek, a fáról lehullott félig rothadt almákat kellett tollasütővel a kerítésen átívelve a medencébe érkeztetni. Nehéz feladat volt, nagyon sokat gyakoroltak a gyerekek, így a mi kertünkben nem maradt romlott alma. Ellenben a másik oldalon. És a medencében! ah.

És Tihanyban kabócazenekar van, szerintem a mi kertünk végében van a próbaterem.

Meg olyan is van, hogy egy férfi úszónadrágban, szandiban és zokniban rohangálva keres működőképes WC-t (nem talál), pár perc múlva egy bokorból kerül elő, kisimult arccal. Egy másik férfi másik kora reggel egy szál vékonyka alsónadrágban tőlem 3 méterre zuhanyzik a szabad strand parkolójában, nem zavarja, hogy így akár mezítelen testtel is tehetné. Kedvesen rám köszön.

Füreden meg olyan ám a Spar, hogy nemcsak azt írták az ajtóra, hogy önműködő (ne keresd a kilincset), hanem azt is, hogy gyors áthaladás ajánlott. Mindig megijedek, vajon elég gyors vagyok-e.

Idén elég sok az orosz turista, volt a német, majd a holland éra, most vannak az oroszok. Sokan jönnek Felvidékről is a Balatonra, ezt a Füreden schnellező* barátaink lakonikusan úgy fogalmazták meg, hogy szerintük ők már egész Csalóközt lerajzolták. De Füreden ott van a Bujtor-szobor is, mindenki imádja, csak a szegény képzőművészek fogják a fejüket.

Tihanyban elképzelhetetlenül jó.

* a piac nekünk szívügyünk, a kezdetektől fogva járunk oda és élvezzük. rengeteget jártunk Ausztriában termelői piacokra, valahogy ezt idézi fel bennünk, miközben az olasz piacok hangulatát is visszahozza, ismerősök találkoznak itt, békésen kávézgatunk, nézzük a többieket, trécselés, zsivaj (mi belefutottunk bajnaikba). hivatalosan termelői piac és eleinte valóban így volt, a környék gazdái, háziasszonyai árulták a kenyerüket, sajtjukat, lekvárjaikat, satöbbi. mára némiképp átalakult, nem tudom, hoyg ez jó vagy sem, valószínűleg a fejlődéstörténet hozadéka, hogy megjelentek professzionális árusok, értem ezalatt, hogy pl. a Kaldeneker lekvárosház kínálja a termékeit, de ilyenből van jó néhány, mivel azonban ő a legismertebb, ezért őt pécéztem ki. nekem a termelői piac nem azt jelenti, hogy Pestről idehozott lekvárt vásárolok, és nem baj, ha nem mindenki ért velem egyet. nem az ő kekszeit  vesszük meg a helyben elfogyasztott reggelihez, legyetek nyugodtak

** portrérajzoló

Megmagyarázhatatlan

Tihanyban még az is megtörténhet, hogy bandukol az ember az egyre kesze-kuszább erdőben, bandukol, bandukol és egyszercsak megtorpan, mert az előtte lévő falevélen megcsillan az egyébként kósza vendég napfény.
Az ember megáll és elönti a boldogság.
Még ez is megtörténhet.

Bent, beljebb, legbelül

Egyszer láttam egy filmet egy megrázó filmet A belső tenger címmel. 

Ez most a Belső-tó.

Forecast II.

Talán éppen a gejzírkúpoktól ballagtunk visszafelé, amikor a háznál lévő férfi kijelentette, hoyg 10 éven belül meg kell valósítanunk a kétlaki életet.

Mai manna

Most gyorsan elmondom, hogy mindjárt megyünk Tihanyba, úgyismint a világközepére, de nem viszek ám oda sem varrógépet, sem internetet, ill.laptopot viszek, de csak azért, hogy a fényképekkel bíbelődhessem (mert az nekem jó), aztán ha van a szomszédban wifi, akkor van, ha nincs, akkor meg nincs, ez is jó, az is jó.

Ehhez még hozzáteszem, hogy a múltkor meséltem valakinek, hogy úgy vagyunk mi most ezzel a föníciai fizetőeszközzel, hogy soha nincs sok, és bár a sok elég tág fogalom, meg szubjektív is, de ebbe nem mennék bele, inkább azt mondom, hogy mindig éppen elég van, ez jelentheti azt, hogy éppen beszereztünk mindent, tele az asztalom, tele a hűtő és kész, no more, de jelentheti azt is, hogy éppen lemegyünk Tihanyba és éppen jut arra is, meg éppen jut még egy cipőre is, de no more, tehát mint a manna, amiből éppen jóllakhatunk, de másnapra félretenni már nem lehet, viszont kívánja a hitet, hogy lesz elegendő a következő napra is.