LaReine kendő

Egyszer már kötöttem, nem nagy izgalom, de szeretem a struktúráját.

(az izgalmasat most kötöm)

fonal: made by Buci (fingering)

kötőtű : 4-es (mint mindig)

súly: 92 gramm

méret: 168 x 74 cm

minta: LaReine

ez meg itt egy Gail

Ezt a Gail kendőt vagy két hónapig kötöttem, addig biztosan, ha nem tovább, mindegy, készen van. Egy nagyon kedves volt csoporttársamé lesz, aki azt mondta, királylánynak fogja érezni magát benne.

Holnap majd lesz egész alakos kép is, most blokkolódik. Végre.

Zazikendő

A Lutea kendő hat hétig készült, ez van, idő meg nincs, nem lóverseny, tudom én. Na de most beugrattak a kötős lányok, hoyg Fonalimpia, hogy az olimpia ideje alatt kössünk meg valamit. Első blikkre mondtam, hogy köszönöm a meghívást, ezt én sajnos nem, nálam előfordul, hogy két hétig fonalra sem tudok nézni, nemhogy megkössek valamit elejétől a végéig, de erre meg Eriket emlegették, nem kínos számomra, dehogy.

Aztán megtalálták az én versenyszámomat, a befejezősdit, így végül ebben mégiscsak elindultam, rögtön két projekttel, ha már. Ebből az egyik a Lutea volt, amit a megnyitóra szépen be is fejeztem, ami azért történhetett meg, mert megijedtem, hogy hogyan fogok végezni és kötöttem két éjszaka, hogy aztán meglepődve vegyem észre, hoyg befejeztem, de mondtam, hogy bár most olyan, mintha versenyen kívül lennék, azonban nem is, mert a focimeccseket már a megnyitó előtt elkezdték lejátszani.

Ez a másik projekt, ez meg úgy indult, hogy kaptam a Bucitól fonalat (mindig kapok tőle...), én pedig Dane kendőt szerettem volna kötni, el is kezdtem, az első alkalommal  jó messzire jutottam, de félretettem, talán éppen a Lutea miatt. Amikor két hét múlva egy tihanyi úton elővettem, egyszerűen nem találtam magam, hogy hol vagyok és melyik sor jön, teljesen becsavarodtam tőle. Nekem egyébként is nehezen megy a sorok felismerése, nem tudom, miért, de nem látom, hogy hol tartok, ezért amikor elrakom (ha csak másnapig is,de ezt előre sosem tudom), mindig gondosan feljegyzem, hogy III/ 4. jön, vagyis a 3. chart 4. sora. Béna vagyok, na.

Itt azonban nem jegyeztem fel és a Bajna-Tihany közötti úton egyszerűen nem találtam  magam, pedig azt azért tudni kell, hogy a Dane nem egy bonyolult minta. Mégsem.

Akkor lebontottam, úgy emlékszem, dühösen, majd elkezdtem megint, nulláról, haladtam is, és ... nem tetszett. Megint nem tudom megmagyarázni, hogy ha először igen, akkor másodszorra hogyhogy nem, de nagyon nem. Bontás, rezignáltan.

Utána ültem a gyönyörű fonalam fölött és arra gondoltam, hogy ez a fonal annyira gyönyörű és színes, hoyg lehet, hoyg ez a baj, ezért nem tetszett, valami tök egyszerű kendő kellene, ahol  a minta és a szín kölcsönös szimbiózisban van, egyik sem tör világuralomra. Tihanyban nincs net, a kis okoson meg nem fogok ravelry-zni, így saját kútfőből kezdtem neki. Abban biztos voltam, hogy oké, hogy nem kell minta, de a harisnyakötést pikk-pakk megunom, tehát valami olyasmi kellene, ami az ingerküszöbömet azért eléri, így jött az az ötlet, hogy a sima felületet ezekkel a ráhajtásos sorokkal megtöröm feldobom. Ilyen bonyolult tervezői munkát vállaltam be, tudok én, hogyne tudnék. A végén még nem gondolkodtam, csak kellene oda is valami, de majd akkor töprengek rajta, ha odaérek.

Na, ezt a kendőt kell megkötnöm az olimpia végére. Ha készen leszek, leírom a kendő mintáját, le én. Nehogy elfelejtsem.

Lutea shawl

Sok fotóval.

Mert nagyon szeretem.

minta: Lutea shawl by Lori Law

fonal: Barka fonal, Szitakötő, Rózsavíz árnyalat

súly: 73 gramm

méret: 194 cm x 100 cm

Újrakendő

Nem úgy újra, hogy lebontom, kimosom, feltekerem, megkötöm, erre én képtelen vagyok, türelemhiányból fakadóan, hanem úgy újra, hogy végre és megint és hála Istennek.

A Luteának harmadszor álltam neki, de ez az első kész kendőm, ez mindent elmond, először egy közös kötős bulin, fogalmam sincs, hogy kezdtük el, de akkor még ennyire sem voltam járatos a kendőkötésben, mint most, viszont emlékszem, többen csodálkoztunk, ez az érzés most visszajött ennél a harmadiknál. Akkor nem fejeztem be, meg nagyon el sem jutottam semeddig sem, de nem emlékszem, hoyg miért. Másodszor viszont emlékeztem, hogyan kell kezdeni, kötöttem is lelkesen, majd az utolsó chart-nál elfogyott a fonalam. És akkor a türelmem is.

Most viszont (a most-ot úgy kell érteni, hogy legalább6 héttel ezelőtt ) nekiugrottam megint, nagyon világos, pasztellrózsaszín a fonal színe, erre vágytam, nem akartam erős színt. Összességében annyit mondhatok, hogy a Luteát elkezdeni és befejezni nehéz és ez most nem képes beszéd, tényleg az. Nekem. Technikailag. A köztes rész semmi.

 Az nekem külön izgalom volt, hogy a széle hogyan lesz olyan szépségesen hullámzó, mintha azt külön kötöttem volna, pedig nem is.

Egész alakos képek holnap lesznek.

Hosszú lére eresztett Laminária

Lamináriát először Ercsuval kötöttem, meg egyáltalán kendőt is, de egyébként is ebben a történetben sok első van, mert pl.először mentem emberek közé (igen) hosszú idő után, így aztán nekem ez különleges. Hogy mennyi fogalmam volt a kendőkötésről, arról annyit, hogy gyapjúnak ugyan gyapjú volt a fonalam, de olyan vastag, talán nem bulky, de DK biztosan. Lett belőle egy olyan kendő, hogy azóta is abba burkolózom télen, el nem múló érdeme a melegítőképessége. Meg a súlya. Hozzáadott értéket képvisel a  bátorságom, nem tudtam, mibe ugrom bele, így volt ez jó, ill. a köré fonódott viccesség,  mely mindig jót tesz nekem.

Aztán kötöttem még egyet, a fonalat Ercsutól kaptam (szépen ível a dolog, igen, igen), ez  vékonyabb sokkal, de ezt meg valakinek elajándékoztam.

És akkor most itt van harmadszorra, most úgy érzem, ez volt az utolsó alkalom, aztán ki tudja, mindenesetre  telítődtem. A kendőnek az a története, hogy én ugye csak úgy jókedvemből kötök, szinte mindennap. Kötetlenül kötök. 

A kendőkkel én mostohán bánok, mert addig, amíg kötöm, nekem a szemem fénye, utána azonban már erősen lankad az érdeklődésem, főleg azért, mert én nem nagyon hordom őket, ill.hordom, de nem megfelelően, hiszen miközben elég sok időt vacakolok el a minta kiválasztásával, éppen ez a minta nem érvényesül viselés közben, mondjuk ki, a nyakam köré tekerem őket. Méltatlan, tudom.

Szerencsére azonban úgy alakult,hogy nem állnak a kendők a dobozaimban, előbb-utóbb mindnek lesz gazdája, van, amit elajándékozok, és van, amit megvesznek, hogy egyszer csak ír valaki, hogy ő nagyon szeretné ezt vagy azt, lehetne-e. Ez történt a Swallowtail kendővel is, anyák napi ajándék lett belőle, még márciusban lecsapott rá valaki. De nem ezért kötök, nem ez a cél, ez véletlenül alakult így.

Most azonban az történt, hoyg valakinek kötöttem, direkt kérésre, többet azonban nem fogok és Zoltán is azt mondja, ne csináljam, nem jó ez így, ugyanis én (ahogy mondtam) csak úgy kötök, mert jólesik, mert kikapcsol, mert izgat, mert időnként kihívás, mert szeretem. Azt hiszem, ezt hívjuk hobbinak, s bár tudom, hoyg hobbiból lehet akár munka is (nahát, nahát), én ezt nem szeretném. Azt szeretném, ha továbbra is csak ketten lennénk a kötéskor, a minta, a fonal, és én, még akkor is,  ha ez már három.

Na, akkor most erről a projektről. Szitakötőből kötöttem, iszonyú nagy lett, olyannyira, hogy úgy emlékszem, az utolsó chart-nál már nagyon gondolkodtam, belekezdjek-e egy újabb sorba vagy majd a következő nap. A végén valami 527 szem volt a tűn, a leláncolást kétszerre csináltam, mert meguntam, de meg ám. A fotók se nem színhelyesek, se nem szépek, ezt hoztuk össze a háznál lévő férfival, ez van.

  

      

 

Minta: Laminária

Fonal: Barka Fonal, Szitakötő, burgundi árnyalat

Súly: 103 gramm

Méret: 193x165 cm

Vlad shawl

Három dolog tetszett nagyon ebben a kendőben, 

egy, hogy mások zaklatása nélkül megkötöttem, nem kérdeztem, pedig nagy kérdező vagyok, 

kettő, hogy én találtam a mintát, én egyedül, mármint nem én találtam ki, hanem, hogy keresgéltem a Rav-on és rábukkantam, korábban ugyanis mindig mentem mások után, a mások által már megkötött kendőket kötöttem én is, lusta vagyok, vagy nem mérem fel, mit tudok, s mit nem, nem tudom,

három, hoyg gyönyörű fonalból gyönyörű mintát kötni nemcsak pihentet, hanem szórakoztat is.

Hogy pedig olybá tűnik, vízszintesen  kötöttem, az különösen tetszik,  nevezzük bónusznak.

Minta: Vlad by Tammy Bailey

Fonal: by Buci

Súly: 78 gramm

Méret: kb. 77 cm x 180 cm

Swallowtail shawl

Ez tehát a Swallowtail kendő, ma kikerült a tűk alól. Nagyon finom, szinte légies, az egész 53 gramm, pedig duplaszállal kötöttem.  Hihetetlen.

Természetesen nem ilyen a színe, hanem egészen mély lila, nézzétek el nekem.

Nem tudom, mi lesz vele, valószínűleg ugyanaz, mint a többivel, itt fog állni, remek karrier. Egyszer készítek egy listát, mi minden van a polcaimon.

  

Swallowtail

Hogy megtanuljak nuppokat kötni, ilyen apró célokat is kitűztem idénre, nagyon komolyan vettem a tervezést, amint látható.

Megtanultam, de nem szeretem. Viszont tudok örülni annak, hogy bármikor köthetek olyan kendőt, amelynek mintájában nuppok is vannak, hiszen megfejtettem a titkot. Tudok örülni az apró tudásnak is, sőt, néha azt érzem, egyre inkább csak az apró dolgoknak tudok örülni. Apró lépések.

Óh,hát

írtam én terveket 2012-re, hogyne írtam volna, jó sokat, aprókat, meg nagyokat, közönségeseket, meg elérhetetleneket is, bár inkább mégiscsak a földön jártam, azt hiszem. Azt pedig, hogy naponta nő a lista, hízik és gyarapodik, azt az adott hangulatom szerint tudom tekinteni, hogy álmodozni, terveket szőni friss és üde dolog vagy éppen hogy mit nem szeretnék még, a Holdat a kertbe gurítani nem?

Például jól kötni, az volna remek, lépni előre, nuppokat szeretnék (és kesztyűket), kin múlik, ha nem rajtam, jöhet a Swallowtail. És akkor kiderül, hogy tudok nuppokat kötni, hogy nem boszorkányság, hogy megy ez nekem, kérem, nagy az öröm egészen addig, míg ki nem derül, hogy nem elég a chart-okat értelmezni, el kell olvasni a leírást is. Lehet anélkül is, csak akkor nem lesz szimmetrikus a kendő. Fejthetjük le.

És akkor én most beírtam egy újabb célt: minden leírást háromszor elolvasni, értelmezni.

A nuppokat viszont abszolváltnak tekintem.