aranyat lel

Majd azt is leírom, hogyan semmisítettem meg az elmúlt egy év fényképeit tegnap éjszaka, de most még inkább csak azt, hogy amikor még ezt nem tudtam és reggel 3/4 7-kor vittem a Zsömit az erdőbe, akkor teljes köd/pára fogadott minket, készültek (új) fényképek.

Megmagyarázhatatlan

Tihanyban még az is megtörténhet, hogy bandukol az ember az egyre kesze-kuszább erdőben, bandukol, bandukol és egyszercsak megtorpan, mert az előtte lévő falevélen megcsillan az egyébként kósza vendég napfény.
Az ember megáll és elönti a boldogság.
Még ez is megtörténhet.

Átváltozva

Hogy a medvehagyma, az meg egy varázslat, hogy zöldség márciusban, kenyérre való, faljuk is, hű, de finom, hű, de jó, hogy sokat szedjél, még többet, ezt mondjuk,  de hogy virág májusban, vázába való, hű, de szép, de le ne szedd, hozzá se érj, eszedbe ne jusson, mondjuk, erdőszépítő, lélegzetelállító, all in one, én mondom. 

Fenyegetőzve

Ezért a pár napért cserébe az elkövetkezendő két hétben nyafogás lesz nyafogással*, meg néha siránkozás is, hogy tudtam én, hogy lesz böjtje ennek, meg aki nem dolgozik, ne is egyék, lesz itt éjszakázás, meg éjt nappallá téve, és egyéb finomságok és nem mondom, hogy nem félek előre, de igen jólesett nagyvonalúan, időnként már-már pazarlóan kezelnem az időt. 

* két hét múlva wamp. ja, nem is, hanem 10 nap múlva. még több nyafi jön.

Tágítva

Elveszek a részletekben, tudom én, minden szempontból, miért lenne a fényképezés kivétel. Ahogy élsz, úgy fényképezel. Pedig szeretnék én az univerzummal együtt élni, látni a globális együtthatókat, szeretnék, mégis maradok a magam köré épített mikrokörnyezetben.  

Ezért vannak az én bibéim is, levelek, növények, fák törzse, egy-egy tárgy. Néha ember is. Néha. És még ritkábban maga a táj, hogy a horizont kitágul , én pedig képes vagyok befogadni a nagy egészet.

De lehet, hogy csak arról van szó, hogy sem a technikát, sem a kompozíciót tekintve nem tudom visszaadni a valóságot. Ki tudja.

Sokallva

Mi már egy ideje csak celebkutyának hívjuk a Zsömit, nem telik el nap anélkül,  hogy valaki fel ne sóhajtana a kapu előtt, hogy milyen cuki/édes/aranyos, megállnak vele beszélgetni, ő meg billegteti a fejét, szerintem direkt, mert tudja, hogy ettől döglik a nép ezt mindenki imádja. Az is rendben van, hogy a wampon egy vásárló férje beszélgetett velünk róla, meg még az is, hoyg a héten történt megbeszélés zárómondata a Zsömi fülével (és puszikkal) volt kapcsolatos. Na de az, hogy egy főiskolai csoporttársam azt írja, hogy ő rohant valahova autóval és a búzatáblában* előbb a Zsömit ismerte fel, s utána minket, szóval, az azért... sok, Julikám.

Több fénykép a szokásos helyen.

*tegnap reggeli kirándulás

Keresve, kutatva (nem találva)

Nincs. A mi erdőnkben nincs ibolya, legalábbis a jobb kéz felé eső erdőben nincs, én átvizsgáltam, kúsztam is, másztam is, ibolyát nem találtam, pedig mindenki blogján van,meg a FB oldalakon is, csak nálam nincs, így kell élnem. Viszont amiről korábban nem tudtam megállapítani, hogy micsoda, hogy erdei zeller, még ez is elhangzott, az valóban szentgyörgybúza, alant a bizonyíték.

A fényképről pedig annyit, hogy téli hajnal volt,s nagy szél odakint!

Valami meseerdő

A páratlan napokon elefánt, a párosokon ... fa.

Ez kiszámíthatatlan fa, ma éppen jókedve volt, amint látszik. Örültem is...

Arra gondoltam,

hogy hagyom a dagadt ruhát másra, minden megvár, takarítás,ebédfőzés, varrás, minden, csak a gesztenyefa nem, annak saját, belső törvényei vannak, tőlem függetlenül cselekszik, nekem kell alkalmazkodnom. 

Soha ennél rosszabb, nehezebb alkalmazkodást.

 

Ameddig

a szem ellát,

a lábunk alatt,

 

a kosarainkban,

ott a medvehagyma. Utaznunk sem kell sokat, kilépünk az erdőbe, szerencsésnek mondhatjuk magunkat. Csak a kincset néha másképp képzeljük el, pedig!

Erdő, erdő, erdő....

Az egész délelőttöt kitevő öblögetés, mosás után száradnak a festési kísérleteim. Nem tudok még teljes képet nyújtani (beszámolni meg pláne nem), de van, amit már most (vizesen) muszáj közreadnom, mert azt hiszem joggal pályázhat az életem főműve címre.

Az erdő, az én erdőm.
Hihetetlen, de három színből készült, varázslónőnk mindent tud, na.
Az én erdőm. Legszívesebben belebújnék.
Most már muszáj megtanulni szépségesen tűzni, egy ilyennel a birtokomban. ZM azt mondja, rakjuk csak úgy ki, mert még úgy is és nagyon.


Részletek később, talán még ma.