Spektrum

A Legkisebb már Svájcban őrködik egy kicsi és két még kisebb fiúcsemetére, újabb bizalmat szavazva ismét odaadtam neki a fotómasinámat, hátha ezt ott felejti, így gazdagítjuk mi a rászoruló nyugatabbra lévőket, minden évben egy masina valamely ország valamely városának valamely tömegközlekedési eszközén. ZM tudta nélkül, csalafinta szülői megoldásokkal.
Mindebből több dolog is következik, de az mindenképpen, hogy kevesebb fotó gazdagítja az egyébként színes és érdekes blogomat, de az is, hogy valamiért úgy gondolom, a családi létszám eggyel való ideiglenes csökkenése jótékonyan fog hatni a kreativitásomra, energiámra, alkotókedvemre.
Egészen furcsa dolgokat találok ki, lehet, hogy a korral jár, ebben a hónapban 41 leszek, ezt mondjuk nem szívesen mondom ki, de attól még tény. Olyan, mintha valaki más lenne 41, nem is értem, hová lett az előző 40. Igaziból nem zavar, hiszen mint a bor, az idővel nemesedünk, meg okosodunk, meg érünk, ugye... de azért mégiscsak nehezebben akartam elfogadni, amikor azt mondta valaki, hogy jó eséllyel kijelenthetjük, hogy életem felén már túl vagyok. Szóval ezt így, szemtől szembe azért - csúnya, de igaz.

A valaki pedig, aki ezt mondta, a terapeutám volt, és ezen nagyon jókat tudok mosolyogni, fiatalabb koromban az amerikai filmek/könyvek gyakori szereplője volt a terapeuta, amin mi, sok mindent megélt (vagy azt hitt) kelet-európaiak elnézően mosolyogtunk, hát igen, a fogyasztói társadalom, meg a kapitalizmus megtette a magáét, ott már mindenki, nálunk meg, az egészséges idegrendszerrel megáldott és túlélésre szocializálódott magyar társadalomban senki, ugye.

És most azt mondom, hogy én majdnem mindenkit elküldenék terápiára, Assam szerint a "majdnem" szót hagyjam el és nyugodtan mondjam azt, hogy mindenkit, amiben van is valami, nem sok embert ismerek, akire ne lenne jótékony hatással a kúra. Azt azért érdekes és érdemes megfigyelni, hogyan reagálnak az emberek a hírre (néha kimondottan teszt céljából közlöm), a teljes hátrahőköléstől a boldog beismerésig (te is?) széles a skála. Van, akivel cinkos összekacsintás is van: Tudod, a terapeutám... :o) , ez a legjobb, amikor félszavakkal is.

És ha félszavak, akkor még írhatnék arról, hogy barátságok nem az idő függvényében teljesednek ki, vagyis nem kizárólag így, de ez meg olyan téma, amely önálló post-ot érdemel, csak még magam sem tudom felfogni a nekem jutó kincset.

Egyébként pedig valószínűleg az év legmelegebb hétvégéjét választottuk ki, hogy elutazzunk kis országunk azon részébe, amely a legmelegebb, s közismerten a legtöbb napsütéses óraszámmal rendelkezik, hiába, tervezésben jó ez a család nagyon. :o)

Így most finom, hűtött dinnyében gazdag hétvégét kívánok mindenkinek.

Egészen elképesztő, hogy milyen színeket használok, sőt, mi több, vásárlok. :o)
Már a Meskán!

It's phantastic what kind of colours I used for this bag... Purple is absolutelly new for me, I have never used it... :o)))
You can find my bag in my online-shop, both on Meska and Etsy. :o))))

Mihez képest?

Ahhoz képest, hogy Virág holnap utazik Svájcba és még csak a csomagolásra utaló magatartást sem tanúsítottunk, nem gáz, hogy (még) nincs kész az ajándéknak szánt táska.
Ahhoz képest, hogy azt mondtam, keresztszemest én soha, mégis kipróbáltam és örömmel jelentem, hogy 1 óra alatt ugyan csak egy betű két szárát hoztam létre, ellenben a fonalat már összegabalyítottam.
Ahhoz képest, hogy megfogadtuk, cicust többet soha, most mégis van egy tenyérben elférő macsekunk.
És ahhoz képest, hogy a fővárosban (is) éltem jó darabig, sőt, szerettem is ott élni, most mégis sokallom a városban töltött fél napra és 1 négyzetméterre jutó emberek számát.

Tanulság: nincs.

Nagynéni / Bigger one

Hokatának, Zsukkának, Ginának. Ők tudják, miért.

Ez a táska hasonló az előzőekhez, de méreténél fogva már nem is csak szimplán testvér, már-már nagynéni. Jól meg lehet pakolni, de annyira nem, hogy a nőkre jellemző gerincferdülés kialakulásához hozzájáruljon, csak annyira, hogy kedélyesen elférjen, esetenként eltűnjön benne a pénztárca, telefon, zsebkendő, könyv, naptár, fésű, pipereizé, bevásárlólista, ragtapasz, vizespalack, olvasójegy, miegymás. Na jó, kezdők és rendesebbek kedvéért kapott egy szép nagy, belső, osztott zsebet. :o)
A Meskán! (Illetve, ööööö... mire megírtam a bejegyzést, elkelt.)


This bag is similar to the previous bags, it is made of self-coloured flex-fabric with some tulips but the size is different. It's big enough to hide our purse, mobile, hanky, book, calendar, comb, vanity-case, shopping-list, plaster, water bottle, identity card, etc.
For tidy people I prepared a big pocket with 2 boxes!
You can find it in my online-shop, here.

Főszerepben Audrey Tautou, magyar hangja Zazálea

Bár nagyon fejlesztem bizonyos képességeimet, de nem, még nem tartok ott, hogy szinkronizáljam azt a francia színésznőt, aki erősen megosztja családunk tagjait, egyik harmadunk szereti, szépnek tartja; a másik harmadik szereti, de nem tartja szépnek; harmadik részünk nem szereti és nem is tartja szépnek. És csak öten vagyunk. Én az első kategóriába tartozom.

Van viszont a Hosszú jegyesség c. filmje, amelyet még ZM is legalább háromszor nézett meg (most először érzem, hogy az angol nyelv az egyébként utálatos igeidőivel milyen remekül tudja ezt kifejezni, nekem külön jeleznem kell, hogy eddig), ami jelzi, hogy a filmcímben felsejlő epedő szívek és vágyódó sóhajtások távolról sem fedik a tényleges tartalmat. Mivel ez nem recenzió, csak annyit mondok, hogy Mathilde rendszeresen eljátssza a "ha előbb érek a sarokhoz, akkor épségben visszajön" mintájára kialakított, tárgyát tekintve rendkívül változatos, de alapvetően ennek sémáját követő, némiképp babonás jelleget hordozó, de mégiscsak reménységet tápláló, mindenki életében elő-előforduló ősi kapaszkodást. És akkor mindig megtörténik az, aminek megtörténtébe kapaszkodik, de rendszeresen másképpen.

Az érdekessége a dolognak az, hogy amikor a Meskát megnyitottam, akkor azt mondogattam magamnak, hogy ha az első héten lesz vásárlóm, akkor bejön a dolog és működőképes lesz. (Arról a részéről a dolognak most nem írok, hogy ez mennyire tükrözi a hívő keresztény életet.) És ugyanaz történt, mint Mathilde-val, vagyis megtörtént, vásároltak is tőlem, de nem egészen úgy. Mert (mondjuk úgy) belső ember vásárolt tőlem, ami nem csökkenti a biznisz tényét és értékét, de azt azért tudni kell, hogy Anice már régóta kért tőlem egy táskát, csak nem jutottam el az elkészítés fázisáig, ő meg ügyesen lecsapott az első termékre. Ami rendjén is van.

Azóta eltelt egy-két hét, megvettek már több táskát, meg kértek tőlem ezt-azt, de nekem többször eszembe jutott, hogy akkor az előre felállított rend értelmében, hová sorolnám be a leendő, vagy inkább már folyamatban lévő boltomat? És miközben marhaság ezen gondolkodni, nem is szoktam, vagyis nem jut naponta eszembe mint határidős megválaszolandó kérdés - mégis elő-előkerül, persze, annak kapcsán, hogyan is alakul az én életem. Mert váltanom kell, ez nem kérdés, mint ahogyan a recesszió ténye sem, s az sem, hogy manapság szinte kizárólag a kapcsolati tőke maximális figyelembevételével és kihasználásával lehet álláshoz jutni - csak éppen nekem ez sosem ment túl jól. Van ugye ez a két diploma, meg a két nyelvvizsga, van tapasztalat, de mégsem érzem azt a nyugalmat, hogy engem bárki is akarna, így meg egyoldalúvá, s egyben kudarccal telivé válik a folyamat. Ami még jobban elbizonytalanít majd és az ördögi kör spiráljába kerülve egyre nehezebbé válik a belőle való kilépés.

És közben felmerült egy másik vonal is, (amelyről olvashattok itt, egyébként is ajánlom a blog böngészését, de ez egy külön post-ot érdemel), ami párhuzamot mutat a Meskával is, szóval azért mégsem véletlen ez a fajta tépelődés. Nem bánnám, ha lennének olyan ismerőseim, akik jártasak a saját vállalkozás elindításában, az ezzel járó labirintusok kikerülésében, a gyakorlatias tanácsok nyújtásában és egyáltalán a brainstorming-ban. Így, együtt.

Közben pedig

És amikor a menetrendszerűen megérkező eső lehetetlenné teszi a rizs palántázását avagy a tealevelek szüretelését, akkor visszavonulok és varrok. Mert monszun ide vagy oda, varrni kell. :o) Vagy éppen emiatt.

A Meskán!

After the first version of my bag with tulips a new one was born yesterday. It is similar to the previous one but the colours are different. You can find is here, in my online-shop!

Éghajlat-változás

Örülök, hogy a mai napon sem maradt el a kiadós nyári záporként aposztrofált monszun, igazolandó a sokat emlegetett éghajlat-változást, s bár a monszun tényleges (mondhatni: eredeti) területe a 30 és 45 szélességi körök között található, azért lassan én elkezdem beszerezni az elültetésre szánt rizst. Annak kifejezetten örülök, hogy így viszont fahéjfa is lesz majd a kertünkben, legalább a heti 2 csomag fahéjat kiválthatom a saját biotermesztésünkkel és az sem lesz rossz, ha a teatermesztést is saját hatáskörbe vonhatom. Sőt, csatlakozhatom a Fair Trade-hez, ami meg már nagyon jó lesz.
Egyet nem ígérhetek meg: hogy így fogok teázni veletek.

A monszun viszont tuti.

És azt még...

... nem is mondtam, hogy állítólag ma délután a PPKE-VJK diplomákat osztogat, ha szerencsém van, egyet én is elkapok. :o)

Gasztroféle

Van élet a varráson kívül is, s bár nem rossz táskákat kitalálni, megvarrni, azért a család is megkívánja a magáét. Én igyekszem beosztani azt a 24 órát, mely nékünk adatott, néha megy, néha nem. De amikor igen, akkor ilyen napjaink vannak:

Meg ilyen:


A két kenyérke ötletét Ágitól vettem, de ahogy az már lenni szokott, nem volt itthon zabpehely, így aztán én diót vagdaltam bele, meg búzapelyhet, a zablisztet rozslisztere cseréltem, a joghurtot pedig kefírre, mert szeretjük a savanykás ízét. Az élesztő maradt... :o)

És bár nem tűnik a gasztronómia csúcsának, a friss spenót + krumpli párosítást úgy hetente kétszer is megkívánjuk, vegán ebadtánk nagy boldogságára. Naná, hogy egy halom fokhagymával:


Hát, így éldegélünk mi.

Nagyítva- javítva :o)

Akkor most nagyobb méretben, így biztosan nagyítható.

Szerintem azért preferáljuk ezt a fajta képfelrakást, mert a nagyobbakat olyan fene lassan tölti fel a gép. Nekem ez a tapasztalatom, mások?

A táska pedig ... elkelt. :o)

Természetesség

Az előző, púder-rózsaszínű táska sikerén (nem arra gondolok, hogy a legfőképp engem meglepő 14 óra alatt elkelt, hanem arra, hogy hányan reagáltak pozitívan a színre, a fazonra) felbuzdulva most varrtam egy másikat, ami olyan is, meg nem is, mint az előző. Még mindig volt rózsaszín cérna a spulnin (ezt biztos így hívják?), még mindig nem kedvelem a cserét, és még mindig volt egy kis lenvásznam, meg kedvem is.


Bevetettem a rajztudásom is, ami valahol a 4 évesek szintjén megállt és azóta nem akar fejlődni, de minek is, ha itt van nekem a bármikor bevethető ZM, aki még lelkes is, de a tulipánokat talán még én is. A fotózást már nem, hátha nem derülne ki még a textildarab funkciója sem.
És ugyan varrtam én már cipzárt szoknyába, nadrágba, legutóbb egy fejlettebb változattal is megbirkóztam, de a táskák záródása rendre mágneszárral történt - eddig. Mert most belevarázsoltam én, igaz, fél éjszaka ráment, de magamtól, aminek az önértékelés-önfejlődés szempontjából nézve is releváns a jelentősége. Szépséghibája a dolognak, hogy nem így akartam, hanem azt a variációt, amikor az egyébként kimondottan ideillő, egyébként funkciót is hordozó zöld szél se kellene - de ez a "kifordítom-befordítom, mégis bunda a bunda" típusú varázslat felfejtése egy következő éjjeli projekt feladat lesz. Hacsak nem tudtok nekem mondani valami biztatót, esetleg vizuális lényemnek és agyi korlátaimnak egyaránt megfelelő magyarázatot, tutorialt. Persze, tudom én, hogy amire mi magunk jövünk rá, annak nagyobb az értéke, de én már csak olyan vagyok, hogy szívesen hajlok a könnyebb elllenállás irányába. :o)

Egyébként meg ez a kedvencem, színre, formára, fazonra, mindenre. A Meskán megtalálható!

Mérleg

A mai nap mérlegét még nem hoztam meg, de visszatekintve a következőket mondhatom:

- 3 párnahuzat kivételével minden vasalnivaló érintetlen (a Gellért-hegy, ezúttal a Citadella nélkül)
- viszont játszottam egy menet Scrabble-t
- nem takarítottam
- de sütöttem megint egy nagy halom lekváros-diós és fahéjas kiflit
- nem mostam
- ellenben az APEH 5 számjegyű összeget akar visszaadni, ezért hívtak be (nem kérdeztem, ezt hogyan sikerült kiszámolni, már mondtam is a számlaszámomat)
- nem csináltam meg az előre eltervezettet
- és nincs ellenpontként semmi "de"

Ennyit a terveimről. :o(

Esőnap(ok)

Az esőnapokban az a jó, hogy elintézem a Gellért-hegy magasságú vasalnivalót, hogy megvarrok egy-két táskát, hogy ZM fényképezhet. Utóbbi nekem is jó.
Viszont nem látok napot, sötét van a házban, a kertben hagyott holmi csuromvizes, a tuják szétnyíltak, mint a tubarózsa és folyamatosan álmos vagyok.

Egyébiránt a tegnapi táska elkelt, de erről majd még írok. Most elmegyek az APEH-ba. Egy ilyen esős napon. :o(

Igazolás / Certificate

Ezúttal hivatalosan is bizonyítottá vált, hogy a zölddel való elkötelezettségem és iránta való feltétlen imádatom mellett repertoáromban fel-feltünhetnek lényemtől (eleddig) idegen színek is, amelyek a minden iránt való nyitottságomat hívatottak igazolni. Lásd alant. Nem volt fájdalmas, sőt, megkockáztatom, egészen összebarátkoztunk.
Ennek ellenére most már jöjjön valami... zöld. :o)
A Meskán elérhető...

In spite of the fact that I prefer green I would like to prove I am open to use other colours as well. Telling the truth it wasn't terribile what's more I began to be fond of this kind of pink. What a surprise! But .... it's time to sew something... green. :o)
You can find it in my online-shop, here.

Közkívánatra

Amikor az előző bejegyzésben szereplő képeket igencsak lekicsinyítettem, azzal az volt a szándékom, hogy némi önérzetet azért hagyjak magamnak, látni, amit látni, elég az. Még sok is.
De most közkívánatra felfedem magam, s közreadom a képek nagyítható változatát is, minden további felelősséget áthárítok a kérelmezőkre. A bejegyzést nem írom újra, aki úgy érzi, hogy további információra lenne szükséges (mert a képek nem beszélnek magukért vagy nem tudja, hol készülhettek a fotók), az alant megtalálja.
Hm... az a gyanúm, némelyeknek elég lesz a puszta látvány.
Tessék mazsolázni....

Csak semmi pánik avagy az én varrósarkom

Sokan azt hitték, hogy bevállalósak és mutogatták a varrósarkukat, de az mind semmi ahhoz képest, ami nálunk van. Mondhatnám, hogy a nyugalom megzavarására alkalmas képek következnek, de igaziból tesztelem Újdonsültéket, akik velünk ellentétben hihetetlenül rendesek, precízek, kedvesek - szerintem jobb, ha a nyíladozó barátság kezdetén kiderül rólunk minden, nincs zsákbamacska.
Nos, alaphelyzetben ez az én asztalom, kuckóm:


Most éppen a laptop dolgozik, de nincs ez mindig így, a helyzettől függően váltásban vannak masinériával:


Persze, olyan is van, amikor mindkettőre égető szükségem van - egyszerre:


Ha a zsebkendőnyi méretű asztalomon már nem férek el valami nagyobb projekt miatt, akkor a család örömére átteszem a székhelyem a konyhaasztalra, ami által ott is rendetlenség támad:


Visszatérve a szobába, a fejem mellett, a falon is vannak (nélkülözhetetlen) dolgok:


A sor folytatódik a hátam mögötti polccal, amely eredeti célja szerint elviselhetővé tenné a felhalmozott textilt, miegymást, ebből ez lett mostanra. A szoba ezen része már-már sérti ZM felségterületét, mert hogy ez meg az ő dolgozókuckója, könnyű neki, egy Machintos, egy Wacom-tábla elég neki. Hiába, no, mindig a kevéssel is beérő pasik vonzottak. :o)


A rend utáni vágy megtestesülésének tekintem a dobozokat, dossziékat, figyelnem kell, nehogy elhatalmasodjon rajtam valami mámor és így folytassam:


A polc másik (ZM szerint kisebbik) fele a ház uráé, ahol a fontosnak tartott Nikon dobozokat és a megszámlálhatatlan, rendkívül fontos National Geographie példányokat tartja. Itt azonban fel kell hívjam a figyelmet a polc legfelső szintjén lévő, bármely nagyáruház sportosztályát megszégyenítő kempingfelszerelésünk egy részére, ami néhány polifoam-ot, matracot, csónakot (!), pumpát, sátrat tartalmaz. Minden további a ház többi részén foglal helyet, úgymint ágy alatt, spájzban, satöbbi.


És ha valaki azt hinné, hogy ezzel vége a horrornak, hát nem, de már csak egy apró részlet következik, a szoba másik végében lévő polcon található néhány dobozról, amely szintén sajátos gyűjteménye a kedvenc elfoglaltságom eszközeinek.


Mindennek a csimborasszója pedig az, hogy a két polc között van a hálószobát reprezentáló ágyunk is. Ami több dolgot is jelent egyszerre, de legalább a következőket:

- kicsi a házunk
- nagy a családunk
- remek helykihasználó képességgel rendelkezünk
- a boldogság nem feltétlenül áll arányban a rendelkezésre álló térrel

Egyébként pedig azt gondolom, hogy a kimondatlanul, de némiképp mégiscsak versengéssé avanzsálódott "Varrósarok, azaz bevállalom"c. pályázatot ezennel általam megnyertté nyilvánítom.

Újdonsültékkel kapcsolatban viszont nem tudom, milyen esélyeink vannak. :o)