Sokan azt hitték, hogy bevállalósak és mutogatták a varrósarkukat, de az mind semmi ahhoz képest, ami nálunk van. Mondhatnám, hogy a nyugalom megzavarására alkalmas képek következnek, de igaziból tesztelem Újdonsültéket, akik velünk ellentétben hihetetlenül rendesek, precízek, kedvesek - szerintem jobb, ha a nyíladozó barátság kezdetén kiderül rólunk minden, nincs zsákbamacska.
Nos, alaphelyzetben ez az én asztalom, kuckóm:
Most éppen a laptop dolgozik, de nincs ez mindig így, a helyzettől függően váltásban vannak masinériával:
Persze, olyan is van, amikor mindkettőre égető szükségem van - egyszerre:
Ha a zsebkendőnyi méretű asztalomon már nem férek el valami nagyobb projekt miatt, akkor a család örömére átteszem a székhelyem a konyhaasztalra, ami által ott is rendetlenség támad:
Visszatérve a szobába, a fejem mellett, a falon is vannak (nélkülözhetetlen) dolgok:
A sor folytatódik a hátam mögötti polccal, amely eredeti célja szerint elviselhetővé tenné a felhalmozott textilt, miegymást, ebből ez lett mostanra. A szoba ezen része már-már sérti ZM felségterületét, mert hogy ez meg az ő dolgozókuckója, könnyű neki, egy Machintos, egy Wacom-tábla elég neki. Hiába, no, mindig a kevéssel is beérő pasik vonzottak. :o)
A rend utáni vágy megtestesülésének tekintem a dobozokat, dossziékat, figyelnem kell, nehogy elhatalmasodjon rajtam valami mámor és így folytassam:
A polc másik (ZM szerint kisebbik) fele a ház uráé, ahol a fontosnak tartott Nikon dobozokat és a megszámlálhatatlan, rendkívül fontos National Geographie példányokat tartja. Itt azonban fel kell hívjam a figyelmet a polc legfelső szintjén lévő, bármely nagyáruház sportosztályát megszégyenítő kempingfelszerelésünk egy részére, ami néhány polifoam-ot, matracot, csónakot (!), pumpát, sátrat tartalmaz. Minden további a ház többi részén foglal helyet, úgymint ágy alatt, spájzban, satöbbi.
És ha valaki azt hinné, hogy ezzel vége a horrornak, hát nem, de már csak egy apró részlet következik, a szoba másik végében lévő polcon található néhány dobozról, amely szintén sajátos gyűjteménye a kedvenc elfoglaltságom eszközeinek.
Mindennek a csimborasszója pedig az, hogy a két polc között van a hálószobát reprezentáló ágyunk is. Ami több dolgot is jelent egyszerre, de legalább a következőket:
- kicsi a házunk
- nagy a családunk
- remek helykihasználó képességgel rendelkezünk
- a boldogság nem feltétlenül áll arányban a rendelkezésre álló térrel
Egyébként pedig azt gondolom, hogy a kimondatlanul, de némiképp mégiscsak versengéssé avanzsálódott "Varrósarok, azaz bevállalom"c. pályázatot ezennel általam megnyertté nyilvánítom.
Újdonsültékkel kapcsolatban viszont nem tudom, milyen esélyeink vannak. :o)
Nos, alaphelyzetben ez az én asztalom, kuckóm:
Most éppen a laptop dolgozik, de nincs ez mindig így, a helyzettől függően váltásban vannak masinériával:
Persze, olyan is van, amikor mindkettőre égető szükségem van - egyszerre:
Ha a zsebkendőnyi méretű asztalomon már nem férek el valami nagyobb projekt miatt, akkor a család örömére átteszem a székhelyem a konyhaasztalra, ami által ott is rendetlenség támad:
Visszatérve a szobába, a fejem mellett, a falon is vannak (nélkülözhetetlen) dolgok:
A sor folytatódik a hátam mögötti polccal, amely eredeti célja szerint elviselhetővé tenné a felhalmozott textilt, miegymást, ebből ez lett mostanra. A szoba ezen része már-már sérti ZM felségterületét, mert hogy ez meg az ő dolgozókuckója, könnyű neki, egy Machintos, egy Wacom-tábla elég neki. Hiába, no, mindig a kevéssel is beérő pasik vonzottak. :o)
A rend utáni vágy megtestesülésének tekintem a dobozokat, dossziékat, figyelnem kell, nehogy elhatalmasodjon rajtam valami mámor és így folytassam:
A polc másik (ZM szerint kisebbik) fele a ház uráé, ahol a fontosnak tartott Nikon dobozokat és a megszámlálhatatlan, rendkívül fontos National Geographie példányokat tartja. Itt azonban fel kell hívjam a figyelmet a polc legfelső szintjén lévő, bármely nagyáruház sportosztályát megszégyenítő kempingfelszerelésünk egy részére, ami néhány polifoam-ot, matracot, csónakot (!), pumpát, sátrat tartalmaz. Minden további a ház többi részén foglal helyet, úgymint ágy alatt, spájzban, satöbbi.
És ha valaki azt hinné, hogy ezzel vége a horrornak, hát nem, de már csak egy apró részlet következik, a szoba másik végében lévő polcon található néhány dobozról, amely szintén sajátos gyűjteménye a kedvenc elfoglaltságom eszközeinek.
Mindennek a csimborasszója pedig az, hogy a két polc között van a hálószobát reprezentáló ágyunk is. Ami több dolgot is jelent egyszerre, de legalább a következőket:
- kicsi a házunk
- nagy a családunk
- remek helykihasználó képességgel rendelkezünk
- a boldogság nem feltétlenül áll arányban a rendelkezésre álló térrel
Egyébként pedig azt gondolom, hogy a kimondatlanul, de némiképp mégiscsak versengéssé avanzsálódott "Varrósarok, azaz bevállalom"c. pályázatot ezennel általam megnyertté nyilvánítom.
Újdonsültékkel kapcsolatban viszont nem tudom, milyen esélyeink vannak. :o)
Külön örömmel tölt el, hogy másnál is hasonló a helyzet mint nálunk, horribile dictu másnál is háló része a varrósarok. Vagy a varrósarok része a háló? ;-)))
VálaszTörlésLd. Műhelyélet c. bejegyzésem... http://cicvarek007.blogspot.com/2009/01/mhelylet.html :-)))))
Ja! - hiányolom, hogy nem tudom kinagyítani a képeidet, így azonban nem elég egzaktak. :-)))
VálaszTörlésNagyobb képeket követelek :D
VálaszTörlésÉn igazából azt nem értem, miért gondolja bárki, hogy egyedül nála van rendetlenség. Aki dolgozik, annak vannak holmijai, és azok mozgásban vannak. Hol itt a gond? Nálam pl az utóbbi években relatíve rend van, azaz igyekszem mindent elzárni gyerek által nem elérhető helyre, de a polcokon nem állnak élükön a dolgok. Csak annyi változott, hogy a padló nincs tele mindenféle kupacokkal. Szerintem minimálos lakást csak az tud fenntartani, aki egyedül él, csak aludni jár haza és hozatja a kaját.
Direkte kicsinyek a képek, de várjatok csak... Áh, nálatok biztosan nem ennyire, az nem lehet, Ti rendesek vagytok. De azért csak mondjátok és győzzetek meg.
VálaszTörlésMaximum holtverseny :)) Én a nappalit már nem mertem megmutatni.
VálaszTörlésItt ülök a gépem előtt, és félig alszom, így a múzeumi éj után, de nagyon jót nevettem a megjegyzéseden, amit nálam ejtettél. Rögtön felébredtem :))
És engem is megnyugvással tölt el, hogy másnál sem jobb a helyzet, és más sem iszik gyufát emiatt ! És ha látnád az enyémet élőben, biztosan plakát méretű képeket tennél fel !!
Én kiegyezem a holtversenyben... Szeretnék én jobb helyezést, de az csak átmeneti lenne, úgy érzem. :o(
VálaszTörlés:-D!!!!
VálaszTörlésEz nem vicces, Millie, hát csak ne nevessél, ez igenis szomorú.... :o))))))))))))))
VálaszTörlés:o) meg vagyunk döbbenve, a polifoamok végleg betettek, maradunk tisztelettel, ujdonsülték
VálaszTörlésHa tudom, hogy ez a határvonal, legalább a fotózás idejére leveszem őket... :o))))) Még egy esélyt kérek! :o)))))
VálaszTörlés