A Legkisebb már Svájcban őrködik egy kicsi és két még kisebb fiúcsemetére, újabb bizalmat szavazva ismét odaadtam neki a fotómasinámat, hátha ezt ott felejti, így gazdagítjuk mi a rászoruló nyugatabbra lévőket, minden évben egy masina valamely ország valamely városának valamely tömegközlekedési eszközén. ZM tudta nélkül, csalafinta szülői megoldásokkal.
Mindebből több dolog is következik, de az mindenképpen, hogy kevesebb fotó gazdagítja az egyébként színes és érdekes blogomat, de az is, hogy valamiért úgy gondolom, a családi létszám eggyel való ideiglenes csökkenése jótékonyan fog hatni a kreativitásomra, energiámra, alkotókedvemre.
Egészen furcsa dolgokat találok ki, lehet, hogy a korral jár, ebben a hónapban 41 leszek, ezt mondjuk nem szívesen mondom ki, de attól még tény. Olyan, mintha valaki más lenne 41, nem is értem, hová lett az előző 40. Igaziból nem zavar, hiszen mint a bor, az idővel nemesedünk, meg okosodunk, meg érünk, ugye... de azért mégiscsak nehezebben akartam elfogadni, amikor azt mondta valaki, hogy jó eséllyel kijelenthetjük, hogy életem felén már túl vagyok. Szóval ezt így, szemtől szembe azért - csúnya, de igaz.
A valaki pedig, aki ezt mondta, a terapeutám volt, és ezen nagyon jókat tudok mosolyogni, fiatalabb koromban az amerikai filmek/könyvek gyakori szereplője volt a terapeuta, amin mi, sok mindent megélt (vagy azt hitt) kelet-európaiak elnézően mosolyogtunk, hát igen, a fogyasztói társadalom, meg a kapitalizmus megtette a magáét, ott már mindenki, nálunk meg, az egészséges idegrendszerrel megáldott és túlélésre szocializálódott magyar társadalomban senki, ugye.
És most azt mondom, hogy én majdnem mindenkit elküldenék terápiára, Assam szerint a "majdnem" szót hagyjam el és nyugodtan mondjam azt, hogy mindenkit, amiben van is valami, nem sok embert ismerek, akire ne lenne jótékony hatással a kúra. Azt azért érdekes és érdemes megfigyelni, hogyan reagálnak az emberek a hírre (néha kimondottan teszt céljából közlöm), a teljes hátrahőköléstől a boldog beismerésig (te is?) széles a skála. Van, akivel cinkos összekacsintás is van: Tudod, a terapeutám... :o) , ez a legjobb, amikor félszavakkal is.
És ha félszavak, akkor még írhatnék arról, hogy barátságok nem az idő függvényében teljesednek ki, vagyis nem kizárólag így, de ez meg olyan téma, amely önálló post-ot érdemel, csak még magam sem tudom felfogni a nekem jutó kincset.
Egyébként pedig valószínűleg az év legmelegebb hétvégéjét választottuk ki, hogy elutazzunk kis országunk azon részébe, amely a legmelegebb, s közismerten a legtöbb napsütéses óraszámmal rendelkezik, hiába, tervezésben jó ez a család nagyon. :o)
Mindebből több dolog is következik, de az mindenképpen, hogy kevesebb fotó gazdagítja az egyébként színes és érdekes blogomat, de az is, hogy valamiért úgy gondolom, a családi létszám eggyel való ideiglenes csökkenése jótékonyan fog hatni a kreativitásomra, energiámra, alkotókedvemre.
Egészen furcsa dolgokat találok ki, lehet, hogy a korral jár, ebben a hónapban 41 leszek, ezt mondjuk nem szívesen mondom ki, de attól még tény. Olyan, mintha valaki más lenne 41, nem is értem, hová lett az előző 40. Igaziból nem zavar, hiszen mint a bor, az idővel nemesedünk, meg okosodunk, meg érünk, ugye... de azért mégiscsak nehezebben akartam elfogadni, amikor azt mondta valaki, hogy jó eséllyel kijelenthetjük, hogy életem felén már túl vagyok. Szóval ezt így, szemtől szembe azért - csúnya, de igaz.
A valaki pedig, aki ezt mondta, a terapeutám volt, és ezen nagyon jókat tudok mosolyogni, fiatalabb koromban az amerikai filmek/könyvek gyakori szereplője volt a terapeuta, amin mi, sok mindent megélt (vagy azt hitt) kelet-európaiak elnézően mosolyogtunk, hát igen, a fogyasztói társadalom, meg a kapitalizmus megtette a magáét, ott már mindenki, nálunk meg, az egészséges idegrendszerrel megáldott és túlélésre szocializálódott magyar társadalomban senki, ugye.
És most azt mondom, hogy én majdnem mindenkit elküldenék terápiára, Assam szerint a "majdnem" szót hagyjam el és nyugodtan mondjam azt, hogy mindenkit, amiben van is valami, nem sok embert ismerek, akire ne lenne jótékony hatással a kúra. Azt azért érdekes és érdemes megfigyelni, hogyan reagálnak az emberek a hírre (néha kimondottan teszt céljából közlöm), a teljes hátrahőköléstől a boldog beismerésig (te is?) széles a skála. Van, akivel cinkos összekacsintás is van: Tudod, a terapeutám... :o) , ez a legjobb, amikor félszavakkal is.
És ha félszavak, akkor még írhatnék arról, hogy barátságok nem az idő függvényében teljesednek ki, vagyis nem kizárólag így, de ez meg olyan téma, amely önálló post-ot érdemel, csak még magam sem tudom felfogni a nekem jutó kincset.
Egyébként pedig valószínűleg az év legmelegebb hétvégéjét választottuk ki, hogy elutazzunk kis országunk azon részébe, amely a legmelegebb, s közismerten a legtöbb napsütéses óraszámmal rendelkezik, hiába, tervezésben jó ez a család nagyon. :o)
Így most finom, hűtött dinnyében gazdag hétvégét kívánok mindenkinek.
Előre is nagyon boldog szülinapot!!! Manapság a kornak nincs jelentősége, minden eltolódott. Egy régi negyvenes manapság inkább ötvenes lenne, sőt! Szerintem a lényeg az, hogy mi jól érezzük magunkat a bőrünkben, szóval, kívánok nagyon kellemes, kikapcsolódást a hétvégére és persze finom hűs dinnyét is! ;-)
VálaszTörlésJa, igen! Minden irigyletem a Legkisebbnek, Svájc nagyon belopta magát a szívembe, boldogan leélném ott az életem.
Boldog szülinapot kívánok Neked előre is!
VálaszTörlésÉs persze nagyon jó hétvégét, kikapcsolódást, pihenést és mindent, amit szeretnél!
A kor pedig mellékes:))
Nagyon boldog születésnapot kívánok én is!
VálaszTörlésBoldog szülinapot!
VálaszTörlésVárj még kicsit. A legjobb dolgok ötven fölött történnek az emberrel. Akkor még elég jó a kondid, hogy élvezd az életet, de már elég okos vagy, hogy ne rágd magad minden sz...on. majd kilenc év mulva jelentkezz, hogy igazam volt-e. (jó hogy szólsz, megyek vasalni)
VálaszTörlés