Bár nagyon fejlesztem bizonyos képességeimet, de nem, még nem tartok ott, hogy szinkronizáljam azt a francia színésznőt, aki erősen megosztja családunk tagjait, egyik harmadunk szereti, szépnek tartja; a másik harmadik szereti, de nem tartja szépnek; harmadik részünk nem szereti és nem is tartja szépnek. És csak öten vagyunk. Én az első kategóriába tartozom.
Van viszont a Hosszú jegyesség c. filmje, amelyet még ZM is legalább háromszor nézett meg (most először érzem, hogy az angol nyelv az egyébként utálatos igeidőivel milyen remekül tudja ezt kifejezni, nekem külön jeleznem kell, hogy eddig), ami jelzi, hogy a filmcímben felsejlő epedő szívek és vágyódó sóhajtások távolról sem fedik a tényleges tartalmat. Mivel ez nem recenzió, csak annyit mondok, hogy Mathilde rendszeresen eljátssza a "ha előbb érek a sarokhoz, akkor épségben visszajön" mintájára kialakított, tárgyát tekintve rendkívül változatos, de alapvetően ennek sémáját követő, némiképp babonás jelleget hordozó, de mégiscsak reménységet tápláló, mindenki életében elő-előforduló ősi kapaszkodást. És akkor mindig megtörténik az, aminek megtörténtébe kapaszkodik, de rendszeresen másképpen.
Az érdekessége a dolognak az, hogy amikor a Meskát megnyitottam, akkor azt mondogattam magamnak, hogy ha az első héten lesz vásárlóm, akkor bejön a dolog és működőképes lesz. (Arról a részéről a dolognak most nem írok, hogy ez mennyire tükrözi a hívő keresztény életet.) És ugyanaz történt, mint Mathilde-val, vagyis megtörtént, vásároltak is tőlem, de nem egészen úgy. Mert (mondjuk úgy) belső ember vásárolt tőlem, ami nem csökkenti a biznisz tényét és értékét, de azt azért tudni kell, hogy Anice már régóta kért tőlem egy táskát, csak nem jutottam el az elkészítés fázisáig, ő meg ügyesen lecsapott az első termékre. Ami rendjén is van.
Azóta eltelt egy-két hét, megvettek már több táskát, meg kértek tőlem ezt-azt, de nekem többször eszembe jutott, hogy akkor az előre felállított rend értelmében, hová sorolnám be a leendő, vagy inkább már folyamatban lévő boltomat? És miközben marhaság ezen gondolkodni, nem is szoktam, vagyis nem jut naponta eszembe mint határidős megválaszolandó kérdés - mégis elő-előkerül, persze, annak kapcsán, hogyan is alakul az én életem. Mert váltanom kell, ez nem kérdés, mint ahogyan a recesszió ténye sem, s az sem, hogy manapság szinte kizárólag a kapcsolati tőke maximális figyelembevételével és kihasználásával lehet álláshoz jutni - csak éppen nekem ez sosem ment túl jól. Van ugye ez a két diploma, meg a két nyelvvizsga, van tapasztalat, de mégsem érzem azt a nyugalmat, hogy engem bárki is akarna, így meg egyoldalúvá, s egyben kudarccal telivé válik a folyamat. Ami még jobban elbizonytalanít majd és az ördögi kör spiráljába kerülve egyre nehezebbé válik a belőle való kilépés.
És közben felmerült egy másik vonal is, (amelyről olvashattok itt, egyébként is ajánlom a blog böngészését, de ez egy külön post-ot érdemel), ami párhuzamot mutat a Meskával is, szóval azért mégsem véletlen ez a fajta tépelődés. Nem bánnám, ha lennének olyan ismerőseim, akik jártasak a saját vállalkozás elindításában, az ezzel járó labirintusok kikerülésében, a gyakorlatias tanácsok nyújtásában és egyáltalán a brainstorming-ban. Így, együtt.
Az érdekessége a dolognak az, hogy amikor a Meskát megnyitottam, akkor azt mondogattam magamnak, hogy ha az első héten lesz vásárlóm, akkor bejön a dolog és működőképes lesz. (Arról a részéről a dolognak most nem írok, hogy ez mennyire tükrözi a hívő keresztény életet.) És ugyanaz történt, mint Mathilde-val, vagyis megtörtént, vásároltak is tőlem, de nem egészen úgy. Mert (mondjuk úgy) belső ember vásárolt tőlem, ami nem csökkenti a biznisz tényét és értékét, de azt azért tudni kell, hogy Anice már régóta kért tőlem egy táskát, csak nem jutottam el az elkészítés fázisáig, ő meg ügyesen lecsapott az első termékre. Ami rendjén is van.
Azóta eltelt egy-két hét, megvettek már több táskát, meg kértek tőlem ezt-azt, de nekem többször eszembe jutott, hogy akkor az előre felállított rend értelmében, hová sorolnám be a leendő, vagy inkább már folyamatban lévő boltomat? És miközben marhaság ezen gondolkodni, nem is szoktam, vagyis nem jut naponta eszembe mint határidős megválaszolandó kérdés - mégis elő-előkerül, persze, annak kapcsán, hogyan is alakul az én életem. Mert váltanom kell, ez nem kérdés, mint ahogyan a recesszió ténye sem, s az sem, hogy manapság szinte kizárólag a kapcsolati tőke maximális figyelembevételével és kihasználásával lehet álláshoz jutni - csak éppen nekem ez sosem ment túl jól. Van ugye ez a két diploma, meg a két nyelvvizsga, van tapasztalat, de mégsem érzem azt a nyugalmat, hogy engem bárki is akarna, így meg egyoldalúvá, s egyben kudarccal telivé válik a folyamat. Ami még jobban elbizonytalanít majd és az ördögi kör spiráljába kerülve egyre nehezebbé válik a belőle való kilépés.
És közben felmerült egy másik vonal is, (amelyről olvashattok itt, egyébként is ajánlom a blog böngészését, de ez egy külön post-ot érdemel), ami párhuzamot mutat a Meskával is, szóval azért mégsem véletlen ez a fajta tépelődés. Nem bánnám, ha lennének olyan ismerőseim, akik jártasak a saját vállalkozás elindításában, az ezzel járó labirintusok kikerülésében, a gyakorlatias tanácsok nyújtásában és egyáltalán a brainstorming-ban. Így, együtt.
