Csereszabatos

De hogy kitűzőalapot nem kaptam egy ékszeres boltban sem, hát a könyvtárból szereztem egy halom könyvet, meg vettem füzeteket, azért az mégiscsak valami, nem?

Pipacsok a táskán BKV sztrájk idején

Most meg közben meglett a 140. olvasóm is, ami életkornak is elég lenne, hűségeseknek pedig jutalom is járna, még megvárom a 150-t, az olyan kerek szám, másfél száz ember, az már tömeg, nem? Kicsit sok minden van a fejemben, aki ismeri a másik blogot, tudja, hogy miért, aki nem, az ne akarja ismerni, csak örüljön szimplán, mindenesetre az én fejem zsong, zsong, néha meg bong, de van még a kong is.
És van kapott díj is, meg sok-sok kérdés is, s a válaszok felére már sikerült értelmes feleletet adnom, talán még a másik felét is összehozom, a díjat pedig mutatom.

Pipacsot varrtam, nem kérdezünk, a pipacs jó, a pipacs szép, a pipacs kell, annak ellenére is, hogy olyan semmi szegény, csak addig él, míg le nem tépik, hát, van ez így az emberrel is. Részleteket itt találhat, akit érdekel, vajh melyik oldalra linkelek, melyikre, melyikre...

Műbőrt fotózni egyébként legalább akkora elszántságot igényel, mint télvíz idején bokáig érő (koszos) latyakban az 5-ös buszra várni - BKV sztrájk idején.

A bejegyzés pedig híven tükrözi azt a zagyvaságot, amit a cím már jelzett, holott a sorrend az elvárható sorrendiségben történt. Vagy éppen nem.

Lorem ipsum.

Spektrum

A Legkisebb már Svájcban őrködik egy kicsi és két még kisebb fiúcsemetére, újabb bizalmat szavazva ismét odaadtam neki a fotómasinámat, hátha ezt ott felejti, így gazdagítjuk mi a rászoruló nyugatabbra lévőket, minden évben egy masina valamely ország valamely városának valamely tömegközlekedési eszközén. ZM tudta nélkül, csalafinta szülői megoldásokkal.
Mindebből több dolog is következik, de az mindenképpen, hogy kevesebb fotó gazdagítja az egyébként színes és érdekes blogomat, de az is, hogy valamiért úgy gondolom, a családi létszám eggyel való ideiglenes csökkenése jótékonyan fog hatni a kreativitásomra, energiámra, alkotókedvemre.
Egészen furcsa dolgokat találok ki, lehet, hogy a korral jár, ebben a hónapban 41 leszek, ezt mondjuk nem szívesen mondom ki, de attól még tény. Olyan, mintha valaki más lenne 41, nem is értem, hová lett az előző 40. Igaziból nem zavar, hiszen mint a bor, az idővel nemesedünk, meg okosodunk, meg érünk, ugye... de azért mégiscsak nehezebben akartam elfogadni, amikor azt mondta valaki, hogy jó eséllyel kijelenthetjük, hogy életem felén már túl vagyok. Szóval ezt így, szemtől szembe azért - csúnya, de igaz.

A valaki pedig, aki ezt mondta, a terapeutám volt, és ezen nagyon jókat tudok mosolyogni, fiatalabb koromban az amerikai filmek/könyvek gyakori szereplője volt a terapeuta, amin mi, sok mindent megélt (vagy azt hitt) kelet-európaiak elnézően mosolyogtunk, hát igen, a fogyasztói társadalom, meg a kapitalizmus megtette a magáét, ott már mindenki, nálunk meg, az egészséges idegrendszerrel megáldott és túlélésre szocializálódott magyar társadalomban senki, ugye.

És most azt mondom, hogy én majdnem mindenkit elküldenék terápiára, Assam szerint a "majdnem" szót hagyjam el és nyugodtan mondjam azt, hogy mindenkit, amiben van is valami, nem sok embert ismerek, akire ne lenne jótékony hatással a kúra. Azt azért érdekes és érdemes megfigyelni, hogyan reagálnak az emberek a hírre (néha kimondottan teszt céljából közlöm), a teljes hátrahőköléstől a boldog beismerésig (te is?) széles a skála. Van, akivel cinkos összekacsintás is van: Tudod, a terapeutám... :o) , ez a legjobb, amikor félszavakkal is.

És ha félszavak, akkor még írhatnék arról, hogy barátságok nem az idő függvényében teljesednek ki, vagyis nem kizárólag így, de ez meg olyan téma, amely önálló post-ot érdemel, csak még magam sem tudom felfogni a nekem jutó kincset.

Egyébként pedig valószínűleg az év legmelegebb hétvégéjét választottuk ki, hogy elutazzunk kis országunk azon részébe, amely a legmelegebb, s közismerten a legtöbb napsütéses óraszámmal rendelkezik, hiába, tervezésben jó ez a család nagyon. :o)

Így most finom, hűtött dinnyében gazdag hétvégét kívánok mindenkinek.