Amikor még türelmes voltam / 1. rész

Saját festésű textilekből.

Még mindig ott tarto

k, hogy keresem magamban azt a napot, amikor ezt a fonalat festettem, hogy mégis mire gondoltam, milyet szerettem volna, tetszett-e a végeredmény, meg ilyenek. Nem tudom, nem emlékszem, csak arra, hogy egy éve áll ez a fonal érintetlenül. Állt.

 

Most elkészült a kendő, blokkolódik, utána pedig meglátjuk. Lehet, hogy Fábry után, aki egy elöl-hátul sliccel ellátott alsónadrág kapcsán azt mondta, belevaló embert keres, szóval, én is azt mondom, keresem a hozzáillő embert.

Röviden

Ezt a tendenciát, hogy az első wamp jó volt, a második még jobb volt, kedvelem. 

Nagyon elfáradtam, de nem csupán a wamp miatt, ez egy hosszabb történet.

Ez a másik munka, ez mintha ki akarna fogni rajtam, nem hiába tartottam tőle, kicsit túlértékeltek engem a megbízók.

Kezdem a megrendelések teljesítését, lehet reménykedni.

Befejeztem egy kendőt.

Vannak terveim.

Ebéd nem lesz.

Most, hogy Durrel-

lel végeztem, ingadozom a súlyos történelmi regény könnyed ponyva és a klasszikus között.

És én még azt

hittem, hogy spanyolviasz, hát tessék.

Vasárnapi vers

Csorba Győző: Tevékeny ősz

Szó sincs itt semmiféle gyászról az ősz
teljes iparkodással ténykedik:
szervezi a kerti brancsot a kezdőket
kitanítja a haladókat emlékezteti
s fokozatosan adagolja
a kopárságot hideget olykor
a gürcölésbe csöpp játékot is kever:
például ökörnyálat úsztat szusszanó
sündisznóval zörgeti végig az avart
s a gyöngyvirág-tövön piros bogyót fakaszt.

De persze többnyire mégiscsak dolgozik
hogy meglegyen aminek meg kell lennie:
az ál-halál a visszatartott lélegzet
a tág-üres terek a hasznos türelem
mikor majd agresszíven és hatalmasan
a zúzós talpú tél megérkezik.

Megelőlegezendő, mit meg kell

(mert érkezett egy furcsa kérdés a használt színekkel kapcsolatban, s mert már előre aggódunk), mondom, hogy zöld-piros termékem volt már egy évvel korábban is, a Goubán gazdára is lelt,

majd idén áprilisban készült ez, majd megrendelésre ugyanez, de már augusztusban,

 

most pedig ez:

Mert a kontraszt lételemem.

Egy kérdés, egy válasz

Két alkalom elég volt ahhoz, hoyg rájöjjek, wamp előtti nap (hét) már semmi magasröptű gondolat nincs énbennem, csupán közönséges  földiek, a filozofálás a köztes időszakokra korlátozódott. 

És ha már wamp, szeretném megkérdezni társaimat, hogy wamp előtt ugye náluk is iszonyú disznóól van? Kérem a nem-mel  válaszolók távolmaradását.

Rengeteg post szorul

t belém, de majd a következő héten kinyitom a csapot, most azonban van ez a wamposdi, amellyel kapcsolatban ugyanaz az érzésem, mint minden egyes szigorlatnál, hogy ha lenne még egy napom, az lenne az ideális, s ez független a készülődés kezdetének idejétől. Mindig pont egy nap hiányzik, de úgy is mondhatnám, hogy mindig pont egy napra vagyok a be/kiteljesedéstől - csak ez kevésbé hangzik jól.

Mindenesetre szeretném a szillogizmust most is segítségül hívni, az utóérzés is legyen ugyanaz. :o)

 

Másrészről megkerestek egy másik (projekt)munka kapcsán is, hát az nagyon izgalmas, a fejemet kellene használni, nevezzük szellemi kihívásnak a dolgot, ahogy az tőlem elvárható, rettentem meg tőle.

A táska pedig burgundi néven fut, ezt még szeretném elmondani. Mit szóltok hozzá?

Ahogy azt korábba

n jeleztem, összesen két darab táskára elegendő textilem volt. Ez a második, egyben az utolsó.

Tricolo

r big bag IV. Vagy V. Már nem is tudom.

Azt a sokkot, hog

y hiába ráncigálok magamra valami ruhát, úgy áll, mint tehénen a gatya, de ez nem elég, mert a fülkében ott a tükör* fél méterre tőlem, olyan megvilágítással, mintha a Covent Garden-ben lennék, semmi illúziót nem hagyván, szóval, ezt a sokkot, meg az utána következő szégyenteljes kisomfordálást, amikor legszívesebben a küszöb alatt kúsznék ki, képes az eladó megfejelni azzal a nyilvánvalóan ál-együttérzéssel megtámogatott kérdéssel, hogy nem jó**? Viszont kitaláltam, hogy azt fogom válaszolni, hogy de, rám jön, csak nem áll jól.

És akkor ez olyan, mint amikor a baby-sitterünk azt mondta a porszívóról, hogy de, jó. Csak nem szív.

*jobb helyeken több tükör, hogy ha elől tetszenék is magamnak, hátul már biztosan nem

**helyesen: még ez sem jó?

Mondjuk,

három grácia. Igen, a bordót is megtaláltam, örülök is neki, bár én a kéket választanám. És ti?

Goldenblogéknál pedig az

egyéb kategória is sorra került, a futottak még-ék, ahová én is kerültem,  igazi vegyes felvágott, ahogy korábban is írtam vala, van ott minden, pl.én is. 306 blog került ebbe a kategóriába, én pedig a 16. helyen végeztem, hát, hogy is mondjam, teljes meglepetés volt, köszönöm szépen mindenkinek, aki rám szavazott, de annak is, aki erősen tipródott, hoyg rám szavazzon-e, mert azért vannak itt igen rendes, helyre kis blogok, megtiszteltetés, hogy nehéz választást emlegettek, na.

Egyébként pedig ezzel a kategorizálással bajban vagyok, többen felvetették, hoyg kellene egy kreatív blokk, de nekem ez kevésbé tetszik, gondolom azért, mert a sajátomat nem tartom annak, ez, kérem, nem egy kreatív blog, ezt így szeretném hangsúlyozni Goldenék után is.

Jön még ehhez az is, amit korábban is akartam írni, hogy egy kreatív blog (lehet, hogy a  többinél is ugyanez a helyzet, fogalmam sincs) esetén baromi nehéz a választás, mert szerintem különbség van a blog, s a blogban lévő alkotások között, mire adjuk a voksunkat, ugyebár. Hm.

Szóval, az enyém jó helyen van, sem szakértő, sem életmód, sem kreatív, sem személyes, ez olyan egyéb blog és ez így van rendjén.

Az éjjel pedi

g nosztalgiaest rendezvényünk keretében ZM filmzenéket keresgélt nekem,  Morricone vitte a prímet, közben kedvet kaptunk rég vagy éppen soha nem látott filmekre, közben listát készítettünk, mit kell beszereznünk, közben volt vörösbor, s közben varrtam is.

Ha valakinek vannak 70-es, 80-as évek francia és olasz filmjei , kérem, ne fogja vissza magát, üzletet ajánlok. Komolyan!

A mai napi kívánságo

m, mert mindennapra jut,

ha beosztó vagyok, akkor csak egy, 

de ha elengedem magam, akkor óránként is fel tudok mutatni egy-egy jól lecsiszolt, sztárallűröktől mentes kívánságot, 

és akkor a mentességet nem élvezőkről még nem is szóltam, ilyenem is van, csak hát ki mondja meg, hol kezdődik a sztárallűr, ugye,

de mindegy is, maradjunk a  mai napinál,

ez egy csiszolt, víztiszta, karcmentes kívánság,

csupán annyi, 

hogy a wampon való részvétel ne okozzon ekkora válságot bennem,

legyen ez egy bevett szokás*,

felvettek, ott vagyok, kész,

ne kelljen megvívnom a harcaimat,

hogy én mégsem, dehogyis, ugyan és vajon,

csak egy gondolat legyen, 

ment' minden aggodalomtól és szorongástól,

én csak ezt szeretném ma,

és akkor ma nem habzsolom és halmozom őket,

ma beosztó leszek és megfontolt.

Ígérem.

*tegyük át a következő vasárnapra a bulit, wampra kell mennem aznap- mondjuk így

És még az is tör

tént, hogy befejeztük a Sopranos-t, de hogy stílusos legyek, kivégeztük.

Inkább mégse

m közlöm a saga következő fejezetét, s innen akkor kétfelé kanyarodhat az út, az egyik, hogy websorozatot írok belőle, nem félvén, hogy egyszercsak megszakad a lánc, s nem lesz miről írnom, ez fel sem merül bennem az előzmények (19 év)  ismeretében; a másik, hoyg nem írok sorozatot, hanem egyszer majd az elmegyógyintézet falai között integetek, mivel azonban esetemben ez kevésbé lenne meglepő, s mert oly frappáns csavarokat hosszas töprengés után sem tudnék majd felmutatni, mint amilyeneket a saga főszereplője a kisujjából ránt elő, nem lenne érdeklődő, így maradok az első megoldásnál.

Azonban fizetős lesz, mert valami jó nekem is kell.

Kisebb dolgokba öltötte

m bele az aktuális gondolataimat, nem lévén alapanyag nagyobbhoz, nem lévén alvásigény nyugovóra téréshez, három kisebb dolgot is készítettem. Kettőt még sikerült lekapnom, a harmadiknál lemerült az elem.A fényképezőgépé. Is.

Az irattartó-pénztárca  kombináció vízlepergető textilből készült, ezt a releváns infót a fontosságának megfelelően kezelem, ha már nem érteni nem értem, miért ezt használtam.

Reggel közöl

te, délutánra itt is volt, hazacipelte mindazt, amit mi egy tele kocsival vittünk le, na jó, a polcot, azt otthagyta, de jött még az alvóállat is*, s ha jól láttam, a párna is. Hát, itthon van. Csak arra tudok gondolni, hoyg ne ily halált adj, Istenem.

Így aztán délután ennyit sikerült összehoznom. Viszont a kedvenc, féltve őrzött textilemből.

 

* 19éves, khm