A következő címkéjű bejegyzések mutatása: táskavarrás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: táskavarrás. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. augusztus 12., péntek

Hogy

még csapongó is vagyok, az  csak más számára lehet ismeretlen, magam számára egy nem kedvelt, ám megszokott, hozzám szelídült tulajdonság, ha nem lenne, már hiányozna. 
Zöld Vilma után a kék kézitáska.

 




2010. november 10., szerda

Az alap

egy kicsit barnás, egy kicsit zöldes, a tulipán egy kicsit kékes, egy kicsit zöldes, ez egy ilyen szín, ilyen táska, ilyen nap. Ilyen is, olyan is.


2009. június 9., kedd

Érték

Vannak rémes napok, meg elviselhetőek, aztán az átlagosak, a semmilyenek, a jók és vannak azok, amelyeken kisebb, emberi léptékű csodák történnek. Vagy mégcsak azok sem, de valamiért így gondolunk rájuk. Nem gondolom, hogy leírva érezhetővé válik, mi is az, amitől ez a mai nap jobb, szebb vagy éppen különlegesebb, talán még a magam számára sem lehet megmagyarázni, de ez jó, meg még az is, hogy nem is kell magyarázni, érezni kell.
Amikor úgy teszel fel valamit a falra, hogy annak ott a helye, holott előtte fél perccel a létezéséről sem tudtál; amikor úgy sikerül valami, olyan gördülékenyen, simán, ahogy jó lenne mindig, csak akkor nem lenne ajándék; amikor találkozol valakivel, akivel...

Mert amikor Edige postán érkezett ajándékát megláttam, hát azért összeszorult a szívem, mennyi munka, nekem címezve, rám gondolva, üzenetértékkel megrakva gazdagon, nem is tudom, már akkor kicsit összezavarodtam, mire föl?, lehetne kérdezni, de én sem tudom a választ, csak odatettem arra a helyre, ami az ő helye és ettől megint otthonosabb lett a ház, nem is értem, csak egyszerűen jó.


Aztán a masinériámmal olyan könnyen varrtam meg az egyik keresztlányomnak, Mírának egy táskát, hogy észre sem vettem, érezhető a különbség a kedvelt régi és a kedvelendő új gép között - öröm ez is.


És ugyan a délután csak egyórásnak tervezett, de estébe folyó laza beszélgetésen nem készült fotó, mert az apparátot mondjuk eszembe sem jutott magammal vinni, de mégis. Ha tudnátok... és tudjátok meg, hogy ráakadt a blogomra egy falumbeli, akiről kiderült, hogy utcabeli is, és néhány igazán illetlennek nevezhető, mert kötelező köröktől mentes levélváltás, meg türelmes várakozás után ma sort kerítettünk a személyes találkozásra. És ha olvasnátok a levelezésünk, meg hallottátok volna a beszélgetésünk, hát van abban valami nagyon mélységesen emberi, amikor nem kell illedelmeskedni, meg jópofiskodni, hanem lehet beszélni rögtön úgy, mintha ezer éve is így ültünk volna az asztal mellett, cseresznyemagot köpködve, meg levendulaszörpöt iszogatva és világot megváltva terveket szőve.

Hát honnan jőnek kérem ezek a napok? És miért csak néha? Tudom, tudom ... hogy értékeljük, de mégis, honnan bukkannak elő csak úgy, minden előzmény nélkül, nem értem. Csak örül a lelkem, hosszú idő után, meg merem kockáztatni, felhőtlenül.


2009. április 25., szombat

Barátnő, ha utazik

Akkor táska kell neki, pláne, ha Vietnamba utazik. Olyan messzire, hogy nem tudom elképzelni, hol is van ez az ország. Mert láttam én a térképen, persze, de valahogy az én európai léptékben gondolkodó fejembe már nem fér bele. Mondhatnám, lemegy a térképről. Nem tudom elképzelni, milyen is az, ha az ember Frankfurtból még x óra repülés után egyszer csak leszáll egy olyan országba, amelyről nekem még mindig az "EL a kezeket Vietnamtól!" feliratú táblák, s a hozzá kapcsolódó viharos események jutnak eszembe. Pedig és állítólag.
Mindenféleképpen kellett neki egy olyan táska, ami nem a kis csitti-fitti, ügyfélhez menős fekete, hanem annál sportosabb, de azért nőies is - egyszerre. És ha lehet, hát adja vissza (már most) a hangulatot, azt a hangulatot, amit én Vietnamhoz társítok. Szerintem szép zöld színek lesznek, meg kékek, és a vad, buja növényzet is minden színben fog pompázni.

A táska akkora, hogy belefér minden, ami egy turistának kell(het): fényképezőgép, egy palack innivaló, egy könyv. Azt azért remélem, hogy nem dobják le a dzsungelbe, mert mindezek a túléléshez kevésnek bizonyulnának. Bár Orsi ott is feltalálná magát. :o)

Mit is mondjak még? Legyen szép az egész út, élvezze a tökéletesen más helyet, más hangulatot, más mentalitást, más környezetet, más embereket- aztán jöjjön szépen haza. A táskával.

2009. április 21., kedd

Újabb táska / New bag

A barátnőmnek készítem, de lassan fogok vele haladni, mert annyi minden más is van, hogy be kell osztanom a nem-létező energiámat. (Az álmatlan éjszakák rendesen kiszippantják belőlem a vitalitást.) Először zöldet akartam varrni, színtiszta zöldet, de aztán meggondoltam magam. Kérdezem: nem túl tarka ez így, összhatásában jó? Igazán őszinte véleményt szeretnék...
(A háttér a konyhánk egy részlete, melynek fényét a bal oldalon látható lovaglócsizma hivatott emelni.)

Táska elölről:

Táska hátulról:


A múltkoriban festett anyagok egyikét használom hozzá, remek érzés vele dolgozni, igazán! (Tegnap is pepecseltem, eredmény később.)
Ami biztos: ha nyitok a Meskán, ZM-nek kell fotóznia. :o)

This bag has been prepared for my female-friend. I have used one of my fabrics dyed last week (green), it's phantastic to work with it. Firstly I wanted to use green in different shade of colours but I changed my mind. What do you think? Isn't it too colourful? I need honest opinions! :o) (The image was taken in our kitchen and the riding-boots on the left side are to show how untidy we are.)
I am sure: if I open an online-shop I will ask my husband to take pictures of my things. :o)


2009. március 26., csütörtök

Murphy avagy így varrok én (táskát)

Az ember mindig jót akar, csak néha nem úgy jön ki. Talán nem kellett volna erőlködnöm a táskával. Talán elég lett volna valami tudomisén. Talán, ha több időm lett volna. Talán... Rövid szösszenet a készítésről:

1. A anyagok, amelyek éjszaka, lámpafénynél tökéletes választásnak tűnnek, reggelre megcsúnyulnak.
2. Ha a szabad gépi tűzés legalább 1 fajtája már megy, akkor biztos, hogy a döntő pillanatban mégsem.
3. Ha végre belelendülnél, elszakad a cérna.
4. Az az anyagdarab, amelyet félóra illesztgetés után is feleslegnek láttál, biztosan hiányozni fog a levágása utáni 5. másodpercben.
5. Az előző nap még az asztalon tárolt 3 gomb közül másnapra csak 2 van. Ha mégis megtalálod, kiderül, hogy a harmadiknak nincs lyuka.
6. Amíg a papíron megrajzolt táska mérete pont jónak tűnik, ugyanez textilből mintha sokkal kisebb lenne.
6. Az utolsó 10 cm-es varráson biztos, hogy eltörik a tű.
7. A pontosan kiszabott bélés mégis kicsi/nagy.

Talán ennyi. És akkor még nem beszéltem a fotózásról, pedig arról aztán tudnék mesélni cifrákat, de nem szabad egyszerre minden bénaságunkat kitálalni.
Szegény Millie, majd Kapitánynak adja, kiváló játéktartó lehet belőle. :o))