még csapongó is vagyok, az csak más számára lehet ismeretlen, magam számára egy nem kedvelt, ám megszokott, hozzám szelídült tulajdonság, ha nem lenne, már hiányozna.
Zöld Vilma után a kék kézitáska.
"Nemcsak műved van, az idő is van. S az időn belül megvan a te pillanatod, melyet nem szabad elmulasztani." Márai Sándor


Akkor táska kell neki, pláne, ha Vietnamba utazik. Olyan messzire, hogy nem tudom elképzelni, hol is van ez az ország. Mert láttam én a térképen, persze, de valahogy az én európai léptékben gondolkodó fejembe már nem fér bele. Mondhatnám, lemegy a térképről. Nem tudom elképzelni, milyen is az, ha az ember Frankfurtból még x óra repülés után egyszer csak leszáll egy olyan országba, amelyről nekem még mindig az "EL a kezeket Vietnamtól!" feliratú táblák, s a hozzá kapcsolódó viharos események jutnak eszembe. Pedig és állítólag.
Mindenféleképpen kellett neki egy olyan táska, ami nem a kis csitti-fitti, ügyfélhez menős fekete, hanem annál sportosabb, de azért nőies is - egyszerre. És ha lehet, hát adja vissza (már most) a hangulatot, azt a hangulatot, amit én Vietnamhoz társítok. Szerintem szép zöld színek lesznek, meg kékek, és a vad, buja növényzet is minden színben fog pompázni.
A táska akkora, hogy belefér minden, ami egy turistának kell(het): fényképezőgép, egy palack innivaló, egy könyv. Azt azért remélem, hogy nem dobják le a dzsungelbe, mert mindezek a túléléshez kevésnek bizonyulnának. Bár Orsi ott is feltalálná magát. :o)
