Az ember mindig jót akar, csak néha nem úgy jön ki. Talán nem kellett volna erőlködnöm a táskával. Talán elég lett volna valami tudomisén. Talán, ha több időm lett volna. Talán... Rövid szösszenet a készítésről:
1. A anyagok, amelyek éjszaka, lámpafénynél tökéletes választásnak tűnnek, reggelre megcsúnyulnak.
2. Ha a szabad gépi tűzés legalább 1 fajtája már megy, akkor biztos, hogy a döntő pillanatban mégsem.
3. Ha végre belelendülnél, elszakad a cérna.
4. Az az anyagdarab, amelyet félóra illesztgetés után is feleslegnek láttál, biztosan hiányozni fog a levágása utáni 5. másodpercben.
5. Az előző nap még az asztalon tárolt 3 gomb közül másnapra csak 2 van. Ha mégis megtalálod, kiderül, hogy a harmadiknak nincs lyuka.
6. Amíg a papíron megrajzolt táska mérete pont jónak tűnik, ugyanez textilből mintha sokkal kisebb lenne.
6. Az utolsó 10 cm-es varráson biztos, hogy eltörik a tű.
7. A pontosan kiszabott bélés mégis kicsi/nagy.
Talán ennyi. És akkor még nem beszéltem a fotózásról, pedig arról aztán tudnék mesélni cifrákat, de nem szabad egyszerre minden bénaságunkat kitálalni.
Szegény Millie, majd Kapitánynak adja, kiváló játéktartó lehet belőle. :o))